Széles körben elterjed házi praktika, különösen a kisgyerekes családok körében, hogy hányinger és gyomorfájdalom kezelésére egy pohár hideg kólát kell meginni. Dr. Hidvégi Edit gyermekgyógyász, gasztroenterológus szakorvos egy korábbi interjúnkban elmondta, hogy bár a módszer hatékonyságát nem támasztják alá tudományos érvek, valóban sok szülő számol be arról, hogy segített enyhíteni a panaszokat gyermekénél. Mindazonáltal a szakember szerint akadnak lényegesen megbízhatóbb és előnyösebb eszközök is általában véve a hányással-hasmenéssel járó megbetegedések otthoni kezelésére. Érdekesség ugyanakkor, hogy bizonyos ritka emésztőszervi problémák esetén valóban a kóla lehet a legkézenfekvőbb megoldás – persze csak orvos javaslatára és felügyelete mellett.
Gyomorproblémák kezelése kólával
Egy, a The New England Journal of Medicine című folyóiratban 2025 őszén megjelent esettanulmány éppen egy ilyen betegtörténetet mutat be. A leírás középpontjában egy 63 éves női beteg szerepel az egyesült államokbeli Massachusettsből. A páciens azt követően került kórházba, hogy már több mint egy hónapja küzdött szűnni nem akaró hányingerrel és hányással, valamint étvágycsökkenéssel. Az anamnézisfelvétel során égő felhasi fájdalomról is beszámolt, amely a törzse jobb oldalára és a háta felé is kisugárzott. Eleinte vény nélkül kapható savcsökkentő gyógyszerekkel próbált úrrá lenni a panaszokon, de azok sem segítettek – írja a Live Science.
A 2-es típusú cukorbetegséggel és elhízással élő nő a rosszullétet megelőző évben kezdett szemaglutid hatóanyagú gyógyszert használni. Ez egy úgynevezett GLP-1-receptor-agonista gyógyszer. Heti injekcióként beadva egy tápcsatornai hormon hatását utánozza, fokozva az inzulinelválasztást, továbbá lassítva a gyomorürülést és az agyi központokban is csökkentve az étvágyat. Végeredményben tehát nemcsak a vércukorszintet csökkenti, de a fogyást is elősegíti. A massachusettsi beteg egy év alatt közel 18 kilogramm súlyfeleslegtől szabadult meg, és a fogyás üteme még inkább felgyorsult az orvosi segítségkérést megelőző egy hónap során.
A kórházban az orvosok először CT-berendezéssel készítettek felvételeket a páciens hasáról és medencéjéről. Itt már láthatóvá vált, hogy az epevezetékei enyhén kitágultak, illetve jelentős székletpangás alakult ki a bélrendszerében, noha elzáródás jelei nem mutatkoztak. Ezenkívül a gyomra is valamelyest kitágult a benne lévő félig szilárd gyomortartalomtól. Az epevezetékek tágulatát MR-vizsgálat is igazolta, amely szintén kimutatott emellett egy képletet a gyomorban. Utóbbiról azt feltételezték az orvosok, hogy talán csapdába esett levegő lehet. Végül azonban a gyomortükrözés tisztázta, hogy másról van szó: egy úgynevezett bezoárról, amely részlegesen megemésztett vagy teljesen megemésztetlen anyagokból állt össze.
Másfél liter kólával segítettek a betegen
A diagnózis birtokában az orvosok úgy döntöttek, a beteg ne használja tovább a szemaglutidot. Panaszai kialakulásában ugyanis nagy valószínűséggel a gyógyszer gyomorürülést lassító hatása is közrejátszott. Ugyanakkor valahogy a bezoárt is el kellett távolítani. E célból adtak a páciensnek kólát. Az orvosi szakirodalomban több olyan beszámoló is található, amelyek szerint a bezoárok feloldhatók a szénsavas üdítőital segítségével. Ehhez egy 12 órás időszak alatt kell vagy szájon át, vagy orr-gyomorszondán keresztül 3 liter kólát adni a betegnek. Tekintettel azonban arra, hogy a mostani páciens cukorbeteg volt, illetve nem kedvelte az üdítőt, csupán 1,5 liter kólát kellett elfogyasztania.
A kezelés másnapján furcsa feszítő érzést tapasztalt gyomortájékon, majd a panaszai gyors ütemben enyhülni kezdtek. Egy újabb endoszkópos vizsgálat immár arról árulkodott, hogy a bezoár eltűnt a gyomrából. Ezután kórházi diétára fogták, majd amikor hazaengedték, már egyáltalán nem jelentkezett nála hányinger, émelygés vagy hasi diszkomfort. A szemaglutidot a továbbiakban sem használta tovább, de naponta kellett reflux elleni készítményt szednie. Az étvágya hamar visszatért, egyszersmind a testsúlya is enyhén gyarapodott néhány hónap alatt.
Ritka, de ismert gyomorpanasz
A gyomorban kialakuló bezoárok viszonylag ritka elváltozásnak számítanak: a felső tápcsatornai vizsgáló endoszkópos vizsgálatok az esetek kevesebb mint 0,5 százalékában mutatnak ki ilyen típusú problémát. A panaszok – például a hasi fájdalom, a hányinger, a hányás és a hasi diszkomfort – ráadásul számos más, sokkal gyakoribb emésztőrendszeri kórképhez is tásulhatnak, ezért önmagukban nem feltétlenül utalnak bezoár jelenlétére.
A gyomorbezoárok leggyakoribb típusa az úgynevezett fitobezoár, amely főként növényi rostokból alakul ki. Bizonyos élelmiszerek – például a datolyaszilva, az ananász, a mazsola vagy a zeller – nagyobb mennyiségű fogyasztása növelheti a kockázatot, mivel ezek az ételek sok emészthetetlen összetevőt, például cellulózt, lignint és egyes cserzőanyagokat tartalmaznak. A bezoárok kialakulásának veszélyét azonban nemcsak az étrend befolyásolhatja. Bizonyos betegségek, korábbi műtétek és gyógyszerek szintén növelhetik a kockázatot. Ide tartoznak például a gyomor- vagy testsúlycsökkentő műtétek után kialakuló anatómiai változások, az autonóm idegrendszer károsodása, illetve azok a készítmények, amelyek lassítják a gyomor kiürülését – mint például a GLP-1-receptor-agonisták.
A szakértők szerint ebben az esetben nagy valószínűséggel a szemaglutid játszhatott szerepet a bezoár kialakulásában, a gyógyszer elhagyása pedig hozzájárult a probléma rendeződéséhez. Bár első hallásra különös megoldásnak tűnhet, a kólával történő kezelés bizonyos esetekben előnyösebb első választás lehet, mint az endoszkópos beavatkozás, amely során fizikailag próbálják eltávolítani vagy feldarabolni a gyomorban rekedt képződményt. A szakirodalmi beszámolók szerint stabil állapotú betegeknél az ételmaradványokból kialakult bezoárok kezdetben szájon át adott kólával is kezelhetők. Ez az eljárás általában költséghatékony, és kevesebb szövődménnyel járhat, mint az invazív beavatkozások.
