Epidemológiai vizsgálatokból ismeretes, hogy az elhízás, a magasabb vérzsírszint, a cukorbetegség, a székrekedés, a divertikulózis, a vastagbélrák és a hasnyálmirigyrák lényegesen kisebb számban fordul elő az élelmi rostokban dús táplálékot fogyasztó népeknél. A civilizációs betegségektől megkímélt népek körében az élelmi rost-fogyasztás eléri a napi grammot, a fejlett országokban ez az érték 20-25 gramm, az élettanilag szükségesnek ítélt napi 50 gramm fogyasztással szemben.
Élelmi rostok a cellulóz, a hemicellulózok, a lignin és a pektinek. A rostok élettani szerepe bélmotilitás-fokozó, tranzitidőt csökkentő, vízkötő, adszorpciós, kationcserélő és a vastagbélben nyomáscsökkentő hatásoknak köszönhető. A pektin az epével a bélbe ürített epesavakat és zsírsavakat megköti, és így szérum-koleszterinszint csökkentő hatást fejt ki.
Rosthiányos és rostszegény élelmiszerek a hús és a húskészítmények, a tej és tejtermékek, a tojás, a fehérlisztből készült áruk, a szeszes-italok és az üdítő-italok, így ezek fogyasztását célszerű jelentősebb mértékben korlátozni. A napi 50 gramm rostbevitel érdekében a rostban gazdag búzakorpa (54%), a búzacsíra (22%), a gaham-lisztből készült pékáru (15%), a rozskenyér (15%), nyers, friss és feldolgozott (fagyasztott, őkezelt, szárított, aszalt) zöldségek és gyümölcsök, a diófélék, az olajos magvak, a különböző kásák, a csemege-kukorica és a pattogatott kukorica fogyasztása kiemelten ajánlott. Az élelmi rostok pótlásában nagyobb szerepet kaphatnak a táplálkozásban egyre népszerűbé váló rostos ivólevek. Rosttartalmuk 2-3% körüli érték.
A rostbevitel növelését fokozatosan végezzék, mert a rosthiányos táplákozáshoz szokott emésztőrendszer elcsökevényesedett izomzatának és mirigyeinek megerősítése óvatos diétaváltást és türelmet igényel.
