A talpfeszítő izom egy hosszúkás, lapos izom, amely térdhajlatunktól egészen a sarkunkig lenyúlik az alsó lábszár hátsó oldalán, a kétfejű lábikraizom alatt. Egy rendkívül erős és szinte fáradthatatlan izomról van szó, amely kulcsszerepet tölt be a járásban, futásban, ugrásban egyaránt. Mi több, a Houstoni Egyetem kutatóinak legfrissebb – az iScience című folyóiratban közölt – tudományos eredményei alapján részben ez lehet az ellenszer napjaink egyik legelterjedtebb egészségügyi kockázati tényezőjére, a túl sok ülésre – számolt be a felfedezésről az IFLScience. „Soha nem gondoltuk volna, hogy ez az izom ilyen kapacitással bírhat. Mindvégig ott volt a testünkben, de soha senki nem vizsgálta mostanáig, hogy hogyan használhatjuk egészségünk optimalizálására” – fogalmazott az intézmény honlapjának nyilatkozva Mark Hamilton, a Houstoni Egyetem professzora.
A sarokemelgetés hozhat áttörést
Hamilton és munkatársai összesen 25 önkéntes résztvevőt vontak be egy kísérletbe, akik életmódjának aktivitása alapvetően széles skálán mozgott. A vizsgálati alanyok feladata csupán annyi volt, hogy egy kényelmes székben ülve meghatározott módon és ütemben emelgessék a sarkukat, miközben a kutatók folyamatosan monitorozták izomműködésüket, illetve biopsziával utólag mintát is vettek az izomzatukból. A vérkémiai vizsgálatokból kiderült, hogy a talpfeszítő izom tornáztatására szolgáló mozdulatsor átlagosan 52 százalékkal mérsékelte a résztvevők vércukorszint-ingadozását, illetve 60 százalékkal szervezetük inzulinigényét cukorterheléses vizsgálat során. Emellett a gyakorlat a zsíranyagcsere ütemét is megkétszerezte a kísérlet kontrollcsoportjához képest.
A talpfeszítőizom-torna mágikus titka abban rejlik, hogy ez az izom másként biztosítja energiaszükségletét, mint a legtöbb más izom az emberi testben. Ahelyett ugyanis, hogy elsősorban csupán a glikogénraktárakat használná fel, inkább a vérben keringő glükózra és zsírokra alapozza működését, így lehetővé téve, hogy séta vagy futás közben hosszú távon se fáradjon ki. „A talpfeszítő izom átlagnál alacsonyabb glikogénfüggősége segíti, hogy órákon át megerőltetés nélkül dolgozni tudjon, anélkül, hogy kifáradna az ilyen típusú izomtevékenység során. A glikogénraktárak kimerülése miatt ugyanis az izmok állóképességének felső határa igen korlátolt” – magyarázta Hamilton.
Nem könnyű megtanulni a helyes mozdulatsort
Hozzátette, habár az eddigi eredmények kétségkívül biztatóak, azért a kutatás még közel sem ért a végére. A talpfeszítő izom potenciálisan nagy kihatással lehet szervezetünk anyagcseréjére, nem könnyű azonban elsajátítani a mozdulatsort, amely az optimális eredmények eléréséhez szükséges. „A talpfeszítő izommal végzett gyakorlat kívülről nézve egyszerűnek tűnhet, de amit szabad szemmel látunk, az gyakran még nem minden. Egy nagyon specifikus mozdulatsorról van szó, és egyelőre viselhető technológiára és sok tapasztalatra van szükség, hogy optimalizálni tudjuk az egészségügyi előnyeit” – mondta el a szakember. Kollégáival jelenleg éppen azon dolgoznak, hogy megtalálják a módját, hogyan láthatnák el az ülőmunkát végzőket olyan instrukciókkal, amelyek révén kifinomult labortechnológia nélkül is önállóan tudnak gyakorolni a helyes talpfeszítőizom-tornát.
