A bélrendszer lakói közül szabad szemmel is látható néhány parazitaféle, például az orsó-, a galand- és a cérnaférgek. Ezek többnyire ún. zoonózisok, vagyis az emberekre állatoktól, leggyakrabban kutyáktól, macskáktól terjed át a fertőzés. Bélparazitáktól a világ lakosságának jelentős hányada szenved. Például az orsóféreg fertőzés eléri a 30 százalékot, a horgas féreg fertőzés pedig a 25 százalékot.
Cérnagiliszta-fertőzés
Különösen gyermekkorban gyakori, minden ötödik gyermek hordozza a cérnagiliszta (enterobius vermicularis) fertőzést. Petékkel kerül be az emberi szervezetbe, a fertőzött gyermek végbelének környékéről kéz, ruha, ágynemű, játékok közvetítésével jut el a másik gyermek szájába, emésztőrendszerébe. A vastagbél alsó szakaszán kelnek ki ezek a peték, amelyek aztán néhány hét alatt megérnek, nagyon vékony, fehér, de szabad szemmel is látható cérnagilisztává fejlődnek. Szívesen raknak petét a végbélnyílás nedves redőiben. Legtöbbször semmilyen tünetet nem okoznak, de előfordul végbélviszketés, kislányoknál hüvelyi irritáció.
A bélférgesség fő oka az ember és kutya közti, nem megfelelő higiéniás viszony
Kutya-orsóféreg
A Toxocara canis, a kutya-orsóféreg lárvája a mérsékelt éghajlati övben nagyon gyakori megbetegedések okozója. Leggyakrabban gyermekkorban fordul elő, mivel a tipegő, óvodás gyermekek gyakran kerülnek kapcsolatba petével fertőzött földdel, szennyezett gyümölcsökkel, zöldségekkel. Klinikailag változatos tünetek formájában jelentkezik a fertőzés. Nem könnyű a felismerése, mert ezek hétköznapi problémák: bőrkiütések, hasfájás, hányinger, hányás, étvágytalanság, levertség, fejfájás, figyelemzavar, a koncentráló-képesség hanyatlása, bőrkiütés, enyhe köhögés, láz is lehet. Mivel a lárvák a szervezetben vándorolnak, különféle szerveket képesek megbetegíteni, azokra jellemző klinikai tüneteket okozva. Leggyakoribbak a légúti tünetek, hörghurutok illetve idegrendszeri problémák.
Igazán hatékony gyógyszerek nem állnak rendelkezésre a humán esetek gyógyítására. Itt tehát a legfontosabb a megelőzés: a háziállatokat kölyökkoruktól kezdve rendszeresen féregteleníteni kell, a homokozókat tisztán kell tartani, használaton kívül letakarni, nehogy kutya, macska odapiszkítson.
Az uborkamagképű galandféreg
A Dipylidiosis, vagyis az uborkamagképű galandféreg gazdaállatai a kutyák és a macskák, de a legfontosabb terjesztőik a köztigazdák: a végleges gazdákon élősködő kutya és macskabolhák, illetve azok lárvái. A dipylidium canium 20-45 cm hosszúra is megnövő, uborkamaghoz hasonló ízekből álló galandféreg. A féregről levált ízek a végbélnyíláson át kivándorolnak a kutya fenekére, és a talajra vagy a vacokra hullnak. Ezek számtalan petecsomót tartalmaznak, amelyeket a bolha lárvái fogyasztanak el, és bolha testében fejlődnek tovább.
A bolha szétrágásával és lenyelésével fertőződik újra a végleges gazda, a kutya, amelyből körülbelül három hét múlva kezdenek újra ürülni a féregízek. A kutyában nem okoz ez az élősdi megbetegedést, egyedüli jele a kutya viselkedésében van: a féregízek kiürülése viszketést okoz a végbélnyílás körül, ezért a kutya ilyenkor "szánkázik", az ülepén csúszva végez jellegzetes mozgást. Fel kell figyelni erre, mint a fertőzöttség jelére!
A védekezéshez hozzátartozik a kutyatartók személyes higiéniájának néhány egyszerű, de hatékony szabálya: a minden étkezés előtti kézmosás, a mosatlan zöldség-gyümölcs evésének tilalma, és hogy a gyerek ne puszilgassa az állatot és azt se hagyja, hogy megnyalja őt.
Háromtagú galandféreg
A kutya másik, veszélyesebb és nehezebben kiirtható galandférge az Echinococcus granulosus (háromtagú galandféreg). Naponta igen jelentős számban termel petét, amely a kutya székletével távozik a külvilágba. Ott, megfelelő körülményeket találva embrionálódik, majd az ember szájába kerülve hozza létre a fertőzést. Ebben az esetben is a legveszélyeztetettebb korosztály a hat éven aluli gyerekeké, akik közül többen esetleg meg is kóstolják a földet, homokot, ahová a kutyák éveken át ürítették a székletüket. Az emberben, mint köztes gazdában csak bizonyos fejlettségi állapotot ér el, azaz lárvává alakul, ami horogkoszorúval rendelkezik. Ez a szerv teszi lehetővé, hogy az élősködő könnyen elvándoroljon a bélfalon át a különböző szervekhez. Nincs olyan szerv, amit ne tudna megbetegíteni.
Leggyakoribb a máj és a tüdő érintettsége, ahol változó sebességgel növekedve hatalmas méreteket érhet el. Egy óriási, folyadékkal teli, vastag falú cisztát hoz létre, amelyben megsokszorozza önmagát. Sokáig tünetmentesek a betegek, sokszor meglepődve diagnosztizálják a betegséget. Elhelyezkedésüknek megfelelően okoznak tüneteket, például láz, rohamszerű köhögés, visszatérő köhögések, vérköpés és bármilyen légúti panasz formájában megjelenhetnek a tünetek. A hatékony gyógyszer ebben az esetben is nehezen hozzáférhető nálunk, egyedi import során juthatunk hozzá.
Gyógyításában újszerű beavatkozás: a ciszta bennékének elpusztítása, eltávolítása bizonyos anyagok felhasználásával egy csövön keresztül.
A férgesség elleni védekezéshez tartozik a ház körüli, rendszeres rágcsálóirtás és a kutya házának, vackának fertőtlenítése továbbá a bolhairtás is.
A háromtagú galandféreg a vágóállatok belsőségeinek elfogyasztásával is belekerülhet a kutyák emésztőrendszerébe, ezért például a házi sertésvágáskor a nyers májat ne adják a kutyáknak.
Mételyek, egyéb féregfertőzések
A métely szónak méreg jelentése is van a magyar nyelvben, de a súlyos következményekkel járó parazitákra is használják. A szakirodalom ismer bél- vér- tüdő- és halmételyt, amelyek inkább csak Távol-Keleten, Afrikában és Amerikában fordulnak elő. A májmétely azonban világszerte megtalálható, főleg a juhtenyésztő vidékeken. Ezek petéi táplálékkal, szájon keresztül kerülnek az emberi szervezetbe, ahol több belső szervet is megbetegíthetnek. A peték a székletben találhatók, azzal együtt ürülnek, terjednek másokra is tovább.
