A reflux-betegség kialakulásának okai dióhéjban
A reflux-betegség a nyelőcső normális funkciójának zavara, melynek következtében savas gyomortartalom kerül a nyelőcsőbe (esetleg a légutakba és a szájüregbe is), amely nyálkahártya-károsodást és klinikai tüneteket okoz. Kialakulásában szerepet játszik a nyelőcső záróizom-működésének károsodása, a nyelőcső normális, féregszerű mozgásának csökkenése, amely a táplálékot a gyomor felé továbbítaná, valamint a gyomorürülés lelassulása.
A gyomorégés és a savas visszafolyás annyira jellegzetes tünet, hogy meglétük esetén akár el is lehet kerülni a diagnosztikus vizsgálatokat. Kezelése diétás és életmódbeli változtatásokból, gyógyszeres kezelésből és sebészi beavatkozásból állhat.
Vény nélküli segítség
A vény nélkül kapható savlekötők a H2-receptor blokkolók és a protonpumpa-gátlók bevezetése előtt alapvető gyógyszerek voltak, és ma is széles körben alkalmazzák ezeket gyomorégés és reflux-betegség kezelésére. A savlekötők azonban csak a megtermelt gyomorsavat közömbösítik, súlyosabb nyálkahártya-károsodás esetén hatásuk már nem elég a fájdalmas tünetek megfelelő enyhítésére. További hátrányuk, hogy nagyon sok egyéb gyógyszer-hatóanyaggal komplexet képeznek, így teljes mértékben meggátolják azok hatását.
A szukralfát tartalmú készítmények a savlekötőkkel ellentétben hatékonyan kezelik a fekélyes, felmaródott területeket, viszont csak savas közegben hatékonyak, ezért alkalmazásuk esetén nem lehet egyidejűleg semmilyen típusú savcsökkentőt szedni.
Amikor már orvoshoz kell fordulni
A reflux kezelésének következő lépcsőjét a H2-receptor gátlók képviselik a hatékonyság szempontjából. Ezek a szerek enyhe és középsúlyos betegségben naponta kétszer adva hatékonyak, viszont a súlyos és gyakran visszatérő eseteket már nem képesek orvosolni.
Amikor a gyomor lassú ürülése vagy a nyelőcső nem megfelelő működése áll a reflux hátterében, az orvos felírhat prokinetikus gyógyszereket, amelyek gyorsítják az emésztőrendszer működését, viszont elég sok mellékhatást okozhatnak.
A protonpumpa-gátlók alkalmazása háttérbe szorította nemcsak a prokinetikumokat, hanem a H2-receptor blokkolók alkalmazását is, mivel jóval hatékonyabban csökkentik a gyomorsav kiválasztását. A reflux bármely stádiumában jelentősen jobb gyógyulási arány érhető el protonpumpa-gátlóval végzett kezeléssel, mint H2-receptor gátlóval. További előnyük, hogy gyógyulást követően a kiújulás aránya is jóval kisebb, mint a H2-receptor blokkolók vagy prokinetikumok esetében. A protonpumpa-gátlók gyorsan megszüntetik a betegség tüneteit és az esetek 90%-ban a nyelőcsőgyulladás is meggyógyul.
Újabban egyes protonpumpa-gátlókat és H2-receptor gátlókat is lehet már recept nélkül kapni.
Rövid távú gyógyszeres kezelés
A rövid távú gyógyszeres kezelés során az endoszkópos képen látható elváltozás mértéke, és a refluxos tünetek súlyossága alapján mód van az egyéni kezelési mód megválasztására. A gyógyszeres kezelés során két stratégia közül választhat az orvos.
A felépítő ("step-up") stratégia a kisebb dózisban alkalmazott, mérsékeltebb hatású szerek adagjának növelésével, illetve fokozatosan egyre hatékonyabb szerek adásával éri el az optimális, panaszmentességhez vezető kezelési módot. A step-up elv általában savlekötővel kezdődik, majd áttérnek a H2-receptor blokkolókra, és csupán a legutolsó lépcsőjét jelenti a protonpumpa-gátlóval végzett kezelés. Az előnye abban mutatkozik, hogy enyhébb panaszoknál kisebb hatékonyságú gyógyszerekkel is meg lehet fékezni a refluxot, nincs szükség az erősebb hatású szerekre.
Ezzel szemben a leépítő ("step-down") stratégia a kezdetben nagy hatású és növelt dózisban alkalmazott gyógyszerek fokozatos csökkentését, illetve enyhébb hatású szerre történő áttérést jelent. Ebben az esetben nagyobb dózisú protonpumpa-gátlóval kezdik a kezelést, majd a javulás függvényében először csökkentik az adagot, utána pedig H2-receptor blokkolóra térnek át, először nagyobb, majd fokozatosan csökkenő adagban. A nemzetközi és a hazai szakmai ajánlások a step-down stratégiát részesítik előnyben súlyosabb reflux-betegség esetén.
Fenntartó kezelés
Mivel a reflux azon betegségek közé tartozik, amelyek jelentős arányban (akár a 80%-ban) kiújulnak, általában fenntartó kezelésre van szükség. Fenntartó kezelés során a tünetmentességre és a még hatékonynak bizonyuló legkisebb gyógyszerdózisra kell törekedni. A fenntartó kezelési program rendszerint megegyezik a fokozatosan leépítő step-down kezelési stratégiával.
Alkalomszerű gyógyszeres kezelés
A reflux-betegségre jellemző, hogy a tünetek az esetek egy részében csak alkalomszerűen jelentkeznek. A betegek egy része a folyamatos gyógyszerszedés helyett áttérhet a szükség szerinti, alkalomszerű, kizárólag panaszok esetén igénybevett gyógyszeres kezelésre. Ez végezhető savlekötőkkel, H2-receptor blokkolókkal és protonpumpa-gátlókkal is.
Ha gyakran tapasztalunk gyomorégést, ne kísérletezzünk vény nélküli szerekkel, célszerű szakemberhez fordulni, mert a megfelelő kezeléssel a tünetek kiújulása jelentősen csökkenthető!
