Egyszerű trükk, amely védi a szívünket

Amerikai kutatók arra keresték a választ, hogy a mosoly különböző típusai miként hatnak a stresszes helyzetek utáni megnyugvásra, és hogy van-e bármiféle tudományos alapja annak a régi bölcsességnek, miszerint mosolyogva kell tűrni a fájdalmat. A régi mondás nemcsak azt jelenti, hogy a mosoly a boldogságunkat jelzi mások felé, hanem azt is, hogy segíthet megküzdeni a stresszes élethelyzetekkel.

Korábbi kutatások már kimutatták , hogy a mosoly hatással van az érzelmeinkre, a pozitív érzelmek pedig a stresszre. Ám Tara Kraft és Sarah Pressman kutató pszichológusok, a Kansasi Egyetem munkatársai az elsők, akik kísérlettel vizsgálták, hogy a mosoly különböző fajtái miképpen hatnak a stresszre. Tanulmányuk a Psychological Science című folyóiratban jelent meg.

A tudósok gyakran sorolják két csoportba a mosolyt.

1. Sztenderd mosoly: ilyenkor csak a száj húzódik mosolyra
2. Az igazi vagy Duchenne-féle mosoly: ekkor pedig a száj és a szem körüli izmok is mosolyt formálnak.

(Az utóbbi elnevezés Guillaume-Benjamin Duchenne-ról kapta a nevét, aki elektrofiziológiai módszerrel mutatta ki, hogy a boldog, őszinte mosoly a száj és a szem körüli izmokat is használja.)

Legutóbbi kutatásukban Kraft és Pressman 169 önkéntest hívtak meg az Egyesült Államok egyik közép-nyugati egyeteméről, hogy vegyenek részt a kétlépcsős kísérletben: a tréningben és a tesztben. A tréning szakaszában a kutatók megtanították az önkénteseknek, hogy miként tartsák az arcukat semleges kifejezésmódban, miként mosolyogjanak sztenderd módon, valamint hogyan alkalmazzák a Duchenne-mosolyt. Néhány önkéntest arra is megkértek, hogy képezzenek az arcukon erőltetett mosolyt, és ezt úgy kellett tenniük, hogy közben evőpálcikát tartottak a szájukban.

A tesztelési szakaszban az önkénteseknek többféle tevékenységet kellett végezniük, és eközben a mimikájukat az előre megadott módon kellett megformálniuk. A tevékenységeket úgy találták ki, hogy növeljék a stresszt, de erről az önkéntesek nem tudtak. Az egyik tesztben például arra kérték őket, hogy a nem domináns kezükkel kövessék tükörben egy mozgó csillag útvonalát. Egy másik tesztben pedig arra kérték őket, hogy mártsák a kezüket egy vödör jeges vízbe. A kutatók ezzel egyidejűleg megfigyelték a résztvevők szívritmusát is.

Hamis mosoly

Az így kapott eredményekből kiderült, hogy a mosolygó résztvevőknek alacsonyabb volt a szívritmusuk , miután megnyugodtak a stresszes helyzeteket követően, mint azoknak, akik semleges arckifejezéssel tűrték azokat. Még azoknak is alacsonyabb volt a megnyugvás utáni szívritmusuk, akik evőpálcikát tartottak a szájukban, hogy erőltetett mosolyra húzódjon az arcuk (bár őket nem kérték kifejezetten arra, hogy mosolyogjanak).

A kutatók szerint a rövid ideig tartó stressz alatti mosolygás segíthet a szervezetnek abban, hogy alacsonyabb legyen a stresszreakciója, és ez attól függetlenül is érvényes, hogy az illető tényleg boldog-e vagy sem.

Pressman véleménye szerint mindezt azért jó tudni, mert ha például dugóba kerülünk, és megpróbálunk mosolyogni pár pillanatig, akkor ez nemcsak arra jó, hogy "mosolyogva tűrjük a fájdalmat", hanem még a szívritmus sem emelkedik meg a stressz hatására, nem emelkedik meg annyira a vérnyomás és a stresszhormonok szintje sem.