Amerikai kutatók arra keresték a választ, hogy a mosoly különböző típusai miként hatnak a stresszes helyzetek utáni megnyugvásra, és hogy van-e bármiféle tudományos alapja annak a régi bölcsességnek, miszerint mosolyogva kell tűrni a fájdalmat. A régi mondás nemcsak azt jelenti, hogy a mosoly a boldogságunkat jelzi mások felé, hanem azt is, hogy segíthet megküzdeni a stresszes élethelyzetekkel.
Korábbi kutatások már kimutatták , hogy a mosoly hatással van az érzelmeinkre, a pozitív érzelmek pedig a stresszre. Ám Tara Kraft és Sarah Pressman kutató pszichológusok, a Kansasi Egyetem munkatársai az elsők, akik kísérlettel vizsgálták, hogy a mosoly különböző fajtái miképpen hatnak a stresszre. Tanulmányuk a Psychological Science című folyóiratban jelent meg.
A tudósok gyakran sorolják két csoportba a mosolyt.
- Sztenderd mosoly: ilyenkor csak a száj húzódik mosolyra
- Az igazi vagy Duchenne-féle mosoly: ekkor pedig a száj és a szem körüli izmok is mosolyt formálnak.
(Az utóbbi elnevezés Guillaume-Benjamin Duchenne-ról kapta a nevét, aki elektrofiziológiai módszerrel mutatta ki, hogy a boldog, őszinte mosoly a száj és a szem körüli izmokat is használja.)
Legutóbbi kutatásukban Kraft és Pressman 169 önkéntest hívtak meg az Egyesült Államok egyik közép-nyugati egyeteméről, hogy vegyenek részt a kétlépcsős kísérletben: a tréningben és a tesztben. A tréning szakaszában a kutatók megtanították az önkénteseknek, hogy miként tartsák az arcukat semleges kifejezésmódban, miként mosolyogjanak sztenderd módon, valamint hogyan alkalmazzák a Duchenne-mosolyt. Néhány önkéntest arra is megkértek, hogy képezzenek az arcukon erőltetett mosolyt, és ezt úgy kellett tenniük, hogy közben evőpálcikát tartottak a szájukban.
A tesztelési szakaszban az önkénteseknek többféle tevékenységet kellett végezniük, és eközben a mimikájukat az előre megadott módon kellett megformálniuk. A tevékenységeket úgy találták ki, hogy növeljék a stresszt, de erről az önkéntesek nem tudtak. Az egyik tesztben például arra kérték őket, hogy a nem domináns kezükkel kövessék tükörben egy mozgó csillag útvonalát. Egy másik tesztben pedig arra kérték őket, hogy mártsák a kezüket egy vödör jeges vízbe. A kutatók ezzel egyidejűleg megfigyelték a résztvevők szívritmusát is.
Hamis mosoly
Az így kapott eredményekből kiderült, hogy a mosolygó résztvevőknek alacsonyabb volt a szívritmusuk , miután megnyugodtak a stresszes helyzeteket követően, mint azoknak, akik semleges arckifejezéssel tűrték azokat. Még azoknak is alacsonyabb volt a megnyugvás utáni szívritmusuk, akik evőpálcikát tartottak a szájukban, hogy erőltetett mosolyra húzódjon az arcuk (bár őket nem kérték kifejezetten arra, hogy mosolyogjanak).
Pressman véleménye szerint mindezt azért jó tudni, mert ha például dugóba kerülünk, és megpróbálunk mosolyogni pár pillanatig, akkor ez nemcsak arra jó, hogy "mosolyogva tűrjük a fájdalmat", hanem még a szívritmus sem emelkedik meg a stressz hatására, nem emelkedik meg annyira a vérnyomás és a stresszhormonok szintje sem.
