Szuda Sándor

Több mint két hónap elteltével is belebotlom még újabb és újabb buktatókba az életmódváltás kapcsán. Összességében azonban úgy érzem, jól haladok, mi több, a közelmúltban sikerült szintet is lépnem.

Saját otthonában, egy régi széntárolóból átalakított helyiségben edzve nyeri sorra a világ- és Európa-bajnoki címeket - a kemecsei Tóth István mozgássérült fekvenyomóként az ép versenyzők mezőnyében is csak ritkán talál legyőzőre. Bár rengeteg nehézséggel kell megküzdenie, elszántságát hűen tükrözi, hogy 61 évesen a 2020-as tokiói paralimpiára való kijutás lebeg célként a szemei előtt.

Elérkeztünk Andival az életmódváltásra előzetesen kijelölt három hónap utolsó harmadához, mégsem dübörög bennem a hajráhangulat. Inkább azt érzem, hogy egy nagyon hosszú út áll még előttem, amely bőven túlmutat az elkövetkező hetek történésein.

Lassan két hónapja már, hogy Andival búcsút intettünk az önfeledt munkaidő utáni henyélés és a majonézes saláták világának. Mostanra már egyre kevésbé érzem magam életmódváltónak, inkább azt mondanám, hogy másképpen élek, mint korábban.

Kevesebb van már előttünk, mint amennyi mögöttünk - leginkább így tudnám jellemezni az érzéseimet az életmódváltásra kijelölt három hónap felén áthaladva. A megállapítás persze nem pusztán időbeli jellegű, hiszen éppúgy vonatkozik az összes nehézségre is, amely előzetesen lehetőségként csak felmerülhet egy ilyen vállalás kapcsán.

A program kellős közepébe süppedve már átérzem mindazt a félelmet, ami egy életmódváltás előtt óhatatlanul is elönti az embert. Immár tapasztalatból tudom alátámasztani, hogy az egészséges életmód nem kényelmes és nem is mindig szerethető, viszont azt is látom, hogy milyen eredményei vannak, ha következetesen betartjuk a szabályokat.