Gyakran mind a szülők, mind az intézmények abban a hitben ringatják magukat, hogy ha nem beszélünk róla, akkor nincs is. Pedig a nyílt beszéd nem csak megkönnyítené a gyerekek dolgát, de ez lenne az egyetlen garancia arra is, hogy a ma már könnyen kivédhető nemi betegségekkel szemben felvértezhessék magukat.
Visszatekintés
Az ókor óta - és egyes törzsi kultúrákban a mai napig - beavatási szertartások jelezték a felnőtté, azaz nemi szempontból éretté válás időpontját. A lányok az első menstruáció érkezésével estek át a kultúránként változó, sajátos beavatási rítusokon, amelynek egyes helyeken a szexuális ismeretek átadása is része volt: Japánban például az esküvő előestéjén a menyasszony anyja egy képsoron mutatta be lányának a szexuális érintkezés különböző módjait.
Ezek a metszetsorok anyáról leányra szálltak; így történt a leendő feleség gyakorlati oktatása a nemi érintkezés technikájáról. Ez volt azonban a ritkább gyakorlat: a legtöbb helyen, így Európában, ahol a "szexuális nevelés" egyházi privilégium volt, nem volt szokás, hogy a lányoknak bármilyen felvilágosító jellegű információt adjanak át az esküvő előtt, így a nászéjszaka általában rettegett eseményként állt előttük, és egyedül kellett megküzdeniük annak testi és lelki terheivel.
Szexuális nevelés a közelmúltban és napjainkban
A kötelező iskolai felvilágosítás rendszerét a legtöbb nyugat-európai országban a 20. század közepén indították el: az idáig elvezető folyamat az 1920-as években kezdődött, párhuzamosan azzal, ahogy a tudományos világkép mind fontosabbá vált, míg a szigorú vallásos erkölcs inkább háttérbe szorult.
Fontos, hogy a gyerekeket érettségi szintjüknek megfelelően informáljuk a nemi életről Magyarországon azonban csak az 1970-es évek második felétől létezett kormányhatározat arról, hogy az iskolában is szükség van a nemiséggel kapcsolatos ismeretek átadására: akkoriban a középiskola második osztályát ítélték a megfelelő időpontnak a hivatalos felvilágosításra. Ez azóta néhány évvel korábbra került: ma Magyarországon a szexuális felvilágosítás a nemzeti alaptanterv része, és előírásai szerint az iskola 7. és 11. osztályában kellene a biológia óra keretein belül kitérni a témára. A valóságban azonban a kezdetekhez hasonlóan még mindig inkább az történik, hogy együttműködés helyett az iskola a szülőre, a szülő az iskolára mutogat, amikor arról van szó, kinek a felelőssége lenne a szexuális kérdések megvitatása, a gyerekek pedig kortársaiktól és a médiából szereznek értő magyarázat nélküli ismereteket.
Mi hiányzik?
A nyílt beszélgetésre nem csak azért van szükség, mert az így szerzett "ismeretek" a gyerekek érettségi szintjének megfelelően kerülhetnek a helyükre, hanem azért is, mert égető szükség van a nemi élet egész életre kiható következményei, a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek megelőzésével kapcsolatos tudás elsajátítására is.
Fontos, hogy mindenki pontos, naprakész információt szerezzen a nemi úton terjedő betegségekről, amelyek gyakran nem is csak aktus útján képesek fertőzni. Ilyen például a méhnyakrák kialakulásáért felelős HPV (humán papillóma vírus) amely gyakran teljesen tünetmentesen lappang a szervezetben. A vírushordozáson túl a fertőzés férfiaknál is okozhat rákos megbetegedést és condylomákat (nemi szervi szemölcs), a négykomponensű védőoltás viszont számukra is jelentős védelmet nyújt. A nemzeti oltóprogramban is használt kétkomponensű védőoltás csak nőknek adható.
