A napokban jelent meg a hír, hogy a bíróság gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vádjával elítélte a Canberrában élő Daniel Marriottot. A férfi annak ellenére létesített ugyanis többször is szexuális kapcsolatot egy nővel, hogy korábban genitális herpeszt diagnosztizáltak nála. Partnerének azonban erről nem szólt, mert félt, hogy elutasítaná a testi együttlétet. „Te vagy a legvonzóbb ember, akivel valaha találkoztam. Nem akartam elmondani neked. Nem akartam megkockáztatni, hogy nem fekszünk majd le emiatt egymással” – válaszolt Marriott a nőnek, amikor később számonkérte őt az immár nála is kimutatott fertőzésért. „Nem kell aggódnod miatta, nem olyan rossz, én is együtt élek ezzel” – próbálta nyugtatni az áldozatot.
Nemi szervi herpesz: hogy lehet elkapni?
A sydney-i Új-dél-walesi Egyetem két szakembere, Bridget Haire egészségügyi etikára szakosodott kutató és David J. Carter jogászprofesszor szerint az eset fontos tanulságokat hordoz magában. Marriottot 13 hónap szabadságvesztésre ítélte a bíróság, de ezt az időt nem börtönben kell töltenie, hanem szigorú közösségi felügyelet alatt. Ez volt az első ilyen jellegű bírósági döntés Ausztráliában. Ugyanakkor, mint azt a The Conversation oldalán írja Haire és Carter, a történelmi példák azt mutatják, hogy a szexuális úton terjedő fertőzések kriminalizálása nem segíti elő a közösség biztonságát, sőt, kifejezetten kontraproduktív lehet.
Mindenekelőtt érdemes azonban megvizsgálni, hogy pontosan mi is történt. A genitális herpesz egy szexuális úton terjedő fertőzés, amelyért legtöbbször a 2-es típusú herpeszvírus (HSV-2) a felelős. Legfőbb tünete, hogy – az ajakherpeszhez hasonlóan – vissza-visszatérő hólyagos kiütéseket okoz a külső nemi szervek és a végbélnyílás környékén. Gyakori fertőzésről van szó, amelyet becslések szerint a szexuálisan aktív lakosság egynyolcada hordoz Ausztráliában. Bár antivirális szerekkel a fellángoló tünetek enyhíthetők, illetve csökkenthető a vírus átadásának kockázata, jelenleg nincs ismert gyógymód a nemi herpeszre. A kórokozó élethosszig fennmaradhat a szervezetben, és a számára megfelelő körülmények kialakulása esetén aktiválódva újból és újból panaszokat válthat ki.
Daniel Marriottnál 2020-ban állapítottak meg HSV-2-fertőzést, a későbbi áldozattal pedig 2023-ban ismerkedett meg. Utólag azzal védekezett a bíróság előtt, hogy egyrészt nem gondolta volna, hogy átadhatja a vírust a nőnek, mivel együttlétük idején éppen nem voltak kiütései a bőrén. Másrészt nem volt tudomása arról, hogy köteles lenne felfedni diagnózisát a szexuális partnerei előtt. Haire és Carter ezzel kapcsolatban megemlíti: a nemi herpesz valóban akkor a legfertőzőbb, ha az érintettnek tünetei is vannak. Így tehát a férfi őszintén hihette, hogy partnere nincs veszélyben. Csakhogy a valóság az, hogy a fertőzést tünetmentes hordozók is terjeszthetik. Védekezés – óvszerhasználat vagy antivirális kezelés – nélkül mintegy 20 százalék a kórokozó átadásának valószínűsége az együttlétek során.
Miért vitatott az ítélet?
A férfit végül tehát súlyos testi sértés miatt ítélték el. A kifejezés hallatán a legtöbben alighanem a fizikai bántalmazás okozta sérülésekre asszociálnak. Az ausztrál törvények szerint azonban ugyancsak kimeríti e fogalmat, ha valaki súlyosan megbetegít egy másik embert. Hasonló büntetőeljárásokra több alkalommal is akadt példa a világ számos országában – köztük Magyarországon – szándékosan átadott HIV-fertőzés kapcsán. A nemi herpesz esetében viszont kevesebb ilyen ügy került eddig nyilvánosságra globálisan, Ausztráliában pedig egyáltalán nem volt még példa rá.
„Természetesen fontos, hogy mindig legyünk őszinték szexuális partnereinkkel. Közegészségügyi szempontból azonban a nemi úton terjedő betegségek kriminalizálása igenis probléma” – fogalmaz a két szakértő. „Ez az újabb eset a büntetőjog jelentős kiterjesztését jelenti a szexuális egészség területére. Olyan jogi precedenst teremt, amely nem segíti a helyzet kezelését, és gyengíti a hatékony közegészségügyi üzeneteket” – teszik hozzá. Mint írják, évtizedek kutatásai igazolják, hogy a fertőzések terjedésének büntetőjogi üldözése nem csökkenti a fertőzések számát. „A kutatások többsége a HIV-re fókuszál. Ezek szerint a büntetőjogi szabályozás nem változtat érdemben a kockázatcsökkentő szexuális viselkedésen, és országos szinten inkább a HIV-kezelés és megelőzés kevésbé sikeres működésével hozható összefüggésbe” – hívják fel a figyelmet.
Haire és Carter hangsúlyozza: a szexuális úton terjedő fertőzések alapja a felismerés és a kezelés, legyen szó akár HIV-ről, herpeszről vagy klamídiáról. A fertőzések terjedését elsősorban megfelelő kezeléssel lehet hatékonyan meggátolni. Lényegesen kevésbé megbízható módszer, ha csupán a szexuális partnerek őszinteségében és nyílt kommunikációjában bízunk. Ezzel együtt a téma kriminalizálása sokakat arra ösztönözhet, hogy kerüljék az orvosi segítségkérést. Így aztán adott esetben a fertőzés gondatlan átadását is nehezebb lehet bizonyítani. „Nem fair, egyben közegészségügyi szempontból is rossz, ha a szexuális biztonság teljes felelősségét a fertőzéssel élőkre tesszük. Csak tovább erősíti az egyes fertőzések kapcsán fennálló stigmát. Márpedig a HIV kapcsán már tudjuk, hogy a stigma távol tartja az embereket a szűréstől” – magyarázza a két szakember.
Mi lehet a megoldás?
Nem ritkaság, hogy az emberek akár teljesen ismeretlenül bújnak ágyba egymással. Így aztán bármennyire is logikus elvárás jogi szempontból, hogy a szexuális partnerek minden esetben figyelmeztessék egymást fertőzéseikről, gyakorlati oldalról ez közel sem reális. Mint azt Daniel Marriott esete is mutatja, sokan félnek az elutasítástól vagy megszégyenítéstől, ezért nem is mernek nyíltan beszélni állapotukról. Haire és Carter szerint éppen ezért helyesebb megközelítés lehet a közös felelősség elve: azaz hogy azok is tudatosan törekedjenek a megfelelő szexuális védekezésre, akik nem hordoznak semmilyen fertőzést, és ne csak partnerük őszinteségére hagyatkozzanak. Annál is inkább, hiszen számos fertőzés tünetmentesen is fennállhat, azaz még a legjobb szándék mellett is szükség van óvintézkedésekre. „A biztonságos szex pragmatikus önvédelmet igényel” – szögezi le Haire és Carter.
