Ha már szakítunk valakivel, tartozunk annyival, hogy valamilyen magyarázatot is adjunk a dologra. "A szakításon mindig azok jutnak túl a leglassabban, akik nem kapnak választ a miértekre" - idézi Rachel Sussmann pszichoterapeutát, a The Breakup Bible (A szakítás bibliája) szerzőjét a Time . Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden kis hibát a másik fejére kell olvasni, de őszintén mondjuk el, mi a fő oka, hogy már nem szeretnénk vele lenni. Körültekintően válogassuk meg a szavainkat, és ha már egyszer úgyis vége a dolognak, ne hibáztassuk feleslegesen a másikat!
A szakértő szerint az is fontos, hogy álljunk ellen a kísértésnek, hogy olyan mondatokkal vegyük el a helyzet élét, mint hogy "maradjunk barátok", vagy hogy "nekem most nem jó az időzítés" , mert ezzel csak feleslegesen azt a reményt keltjük a másikban, hogy később még felmelegíthető lesz a kapcsolat.
Mindig adjuk meg a tiszteletet a másiknak, ami első körben azt jelenti, hogy ne szakítsunk levélben, sms-ben, chatüzenetben vagy telefonon. Ezt személyesen tisztességes intézni, kettesben, lehetőleg valamilyen privát helyszínen, hogy semmilyen külső tényező ne zavarjon be. A szakértők szerint az ideális helyszín - már ha lehet ilyet mondani - az elhagyott fél otthona, hogy legalább a környezet ismerős és megnyugtató legyen számukra. Ez alól egyedül akkor van kivétel, ha bármi miatt veszélyben érezzük a testi épségünket, vagy ha mindössze néhány alkalommal találkoztunk. Ilyenkor egy telefonhívás is megteszi.
Ha csak egy-két randevún voltunk, akkor is tiszteljük meg a másikat azzal, hogy egy üzenetben vagy egy párperces telefonhívásban közöljük velük, hogy többet nem szeretnénk találkozni, és ne tűnjünk el szó nélkül.
Sussmann szerint az is nagyon fontos, hogy ha rászánjuk magunkat a szakításra, legyünk 100 százalékosan biztosak a dolgunkban - nagyon fájdalmas szituációkba sodorhatjuk magunkat és a partnerünket, ha meggondoljuk magunkat. Időigényes és nem is fájdalommentes, de szakítás előtt mindig fontos alapos önvizsgálatot tartani, mert nem biztos, hogy mindig a szakítás a megfelelő megoldás. Ha viszont úgy gondoljuk, hogy igen, akkor legyünk konzekvensek.
Ha harmadik fél van a dologban, azzal kapcsolatban is legyünk őszinték, bármennyire nehéz is, mert nincs annál fájdalmasabb és megalázóbb, mint utólag, valaki mástól értesülni erről. Ha mi kezdeményezzük a szakítást, engedjük, hogy a másik fél döntse el, hogy akar-e még bármilyen módon kapcsolatba lépni vagy kommunikálni velünk: semmit ne erőltessünk. A szakértő szerint optimális esetben legalább három hónapnak kell eltelnie a szakítás után, hogy valamiféle baráti viszonyt kezdjünk el kiépíteni a volt párunkkal (ha mindkét fél így akarja), mert nagyjából ennyi idő alatt mindenki képes kicsit összeszedni magát és túllépni bizonyos dolgokon.
