Hét év után
Még mindig tartja magát a hiedelem, hogy a hét év a vízválasztó egy párkapcsolatban, és ezzel a pszichológus is egyetért. De nem a házasság hét évéről van szó, hanem a férfi és a nő találkozásának pillanatától számított évekről. Ennek az időszaknak megvan az íve, és megfigyelhető sok hasonlóság. Fellángolás, szerelem, együttjárás, házasság, gyerekek, konfliktusok, kiábrándultság, válás, és mire egy pár erre a pontra eljut, hat-hét év telt el az életükből. A többség pedig a kisebb ellenállás irányába megy, és egy újabb kapcsolatot kezd, aminek - hacsak nem áll másképpen a buktatókhoz - valószínűleg hasonló lesz a forgatókönyve. Ha pedig az egész életet tekintjük, akkor a rövid távú viszonyokkal leegyszerűsíthető az összecsiszolódás küzdelme.
Ki fog küzdeni?
A kapcsolatban előbb-utóbb felmerülnek vitás kérdések, és nem mindegy, hogy miként játsszák le a felek az első csatáikat. Túljutnak-e a vitás pontokon, megbeszélik-e a gondjaikat, vagy a szőnyeg alá söprik a félbemaradt mondatokat. "Kicsit kiábrándultan mondom, de félresöprik - mondja Almási Kitti. - Amikor a felek mérlegre helyezik a kapcsolatot, és az egyik oldalon ott áll a küzdés a másikért, az erőfeszítés az érzelmekért, esetleg a párterápia, míg a másik oldalon a gondtalan újrakezdés egy másikkal - akkor a többség bizony úgy van vele, hogy nem fektet a régi szerelembe több energiát, inkább másfelé kacsingat. Akár úgy is, hogy közben megtartja a régit. A világ azt sugallja, hogy a párkapcsolat folyamatos lángolás, és az emberek nem értik, hogy miért laposodott el a nemrég még eget rengető szerelem. Mennyivel egyszerűbb ilyenkor újat keresni, ahelyett hogy a régit töltenék fel! És ne gondolja senki, hogy ez férfi sajátosság. Tapasztalatom szerint legtöbbször a nők is így gondolkodnak."
A válás megoldás?
A pszichológus szerint beépült az életminták közé, hogy a válás is lehet egy kiüresedett kapcsolat megoldása. A társadalmi megítélése is változott, míg régen nagyobb súlya volt egy válópernek, a státusznak, hogy valaki "elvált", ma már többen természetesnek veszik. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a nők gyakran maguk is el tudják tartani a gyerekeket, önállóbbak, egyedül is képesek érvényesülni. Ennek ellenére tény, hogy a válást kudarcként élik meg a párok, még ha szépen zajlik is. Mégis egyre gyakoribb, hogy ha a kapcsolat túljut az első fellángoláson (az első éveken), akkor - az érzelmi veszteséget elkerülendő - a felek inkább továbbállnak.
Kicsi szerelem, kisebb, még kisebb
Egy emberöltőben 6-7 év rövidnek számít, ám vannak, akiknek ez is túl sok, és csak az első tüzet keresik a szerelemben. A pszichológus úgy véli, akik "ágról ágra szállnak", valószínűleg elszenvedtek egy nagy csalódást, és így próbálnak az újabb érzelmi kiszolgáltatottság ellen védekezni. Úgy élik meg a kapcsolataikat, hogy soha nem adják oda magukat teljesen. Akár több vasat is a tűzben tartanak, és élvezik, hogy kicsi erőfeszítéssel nagy örömhöz juthatnak. Az már más kérdés, hogy az igazi mélységig sosem jutnak el, de pont ez is a cél, hiszen akkor újból sebezhetővé válnának, és esetleg megint csalódnának. A legnehezebb ugyanis a "nem kellettem" érzést megélni. Csecsemőkortól kezdve ez a legfontosabb: kellek-e a másiknak. Az anyámnak, a barátaimnak, a szerelmemnek. És amilyen kegyetlen az élet; annak ellenére, hogy mindent beleraktunk, mégis szakítás a vége. A futó kapcsolatok nagymestere éppen ezért lép le olyan hamar. Retteg a csalódástól.
És mi lesz a gyerekekkel?
"A gyerek egyszerre ragasztóanyag és vízválasztó egy kapcsolatban - mondja Almási Kitti. "A mérleg, úgy tűnik, megint afelé billen, hogy könnyebb szétmenni, még akkor is, ha ezt a gyerekek sínylik meg." A pszichológus úgy véli, az sem megoldás, hogy a nők egyfajta áldozatszerepbe kényszerülnek a gyerekek miatt, és eltűrik a férjek hűtlenségeit. Ha a viszony már nagyon megromlott, vagy megalázó helyzetbe kerül az egyik fél, akkor jobb döntés új életet kezdeni egy másik férfival, vállalva az új családtag bevezetését, és az ezzel járó nehézségeket. De hány kapcsolatot tud eltűrni egy család? Ha volt egy markáns időszak, amikor kialakult a gyerekben a kötődés, és ezt meg is tudta élni, akkor nem kell vészharangot kongatni. Sokszor előfordul, hogy a fogadott apával is jó viszony alakul ki, és ha az anya képes érzelmi stabilitást teremteni, a gyerek nem érzi magát kiszolgáltatva.
Aranylakodalom helyett
Kicsi érzelmi energia, futó kapcsolatok, állandó kalandozás - ha ez a jövő, akkor mi lesz ötven, sőt hatvan vagy hetven felett? Amikor már nem a szex az első, amikor már jöhet egy betegség, ami egyből leterít, akkor ki fog ápolni minket, ki fogja a gyógyszereket kiváltani? A tendencia afelé mutat, hogy nem közösen fogunk megöregedni, hanem társ helyett inkább baráti kapcsolatok vesznek majd körül minket. Hatvanasok, akik egymás közelébe költöznek, hogy segíthessenek a másiknak, hetvenesek, akik feladják egymás csekkjeit. Nem véletlen, hogy a Szex és New York című kultsorozat barátnői is együtt ülik meg Samantha ötvenedik születésnapját.
Hogyan látják a tinik?
Önérvényesítő generációnak is nevezhetjük a mostanit, hiszen sok tini gondolkodás nélkül gázol át a másik érzelmein. Nem küzd, hanem elveszi, ami jár neki, hiszen ezt látja maga körül. És ki tudja, talán még nem is hallotta azt, hogy örök szerelem. "Ha a fiatalok azt látják maguk körül, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül lehet kalandozni, játszani az érzésekkel, akkor majd maguk is ezzel próbálkoznak" - állítja a pszichológus."Sokan említik a média hatását, és ezzel én is egyetértek. A média egyfajta tükör, ami körülveszi a gyereket. Ez a tükör pedig azt mondja, szeress, játssz és élvezd. Aztán ha a kortársak tükrei is ezt sugallják: miért ne próbálj ki mást, miért legyél hűséges, ha játszani sokkal élvezetesebb, akkor a fiatal egyértelműen a trendek irányába fog eltolódni.
Persze vannak kivételek, ilyenek például a vallási közösségek, ahol komolyabban veszik az erkölcsöt, és nem is divat a fiúzás, csajozás. De az tény, ebben a túl szexualizált világban nehéz a régi értékrendet példaként a tinik elé állítani. Én annak vagyok a híve, hogy valamennyire fel kell őket készíteni a való életre. Ne a tündérmese legyen az etalon, de ne is az erkölcs nélküli szabad szex. Meg kell találni a középutat."
