Tehetetlen vagyok?
Számtalan esetben fordult már elő, hogy egy depressziós beteg hozzátartozója keresi fel a pszichológust, pszichiátert. A kérdés általában ugyanaz: mit tudnak tenni, ha a szerettük lehangolt, semmihez sincs kedve, ki sem mozdul a lakásból, és semmi nem tudja felvidítani? Nehéz helyzetben vannak, hiszen a betegnek a legritkább esetben van betegségbelátása, ezért nem akar orvoshoz menni. Ha el is fogadja, hogy nem egészséges, általában túl fáradtnak érzi magát, és túl terhesnek az életet.
Első a szakszerű segítség
A legfontosabb, amit egy családtagért vagy egy barátért tehet, hogy eléri, hogy egy szakorvos diagnosztizálja a betegségét, és megfelelő kezelést kapjon. Óvatosnak kell lenni már a diagnózis szintjén is, hiszen az, ami egy laikus számára depressziónak tűnhet, lehet bipoláris zavar, vagy disztímia. Ezek kezelése természetesen eltér, ezért eszébe ne jusson "felíratni" a háziorvossal egy kis hangulatjavítót a nagymamának, mert a nem megfelelően kezelt mániás depresszió könnyen olyan állapotba sodorhatja a beteget, amely öngyilkossággal végződik. A következő feladat, meggyőződni arról, hogy rendszeresen szedi-e a gyógyszerét. A depressziós betegek közismerten megbízhatatlan gyógyszerszedők, illetve sokuknál szenvedélybetegséggel szövődik a hangulati zavar. Ebben az esetben arra kell bátorítani, hogy a szakorvosa által előírt módon tartsa be a gyógyszerelésre vonatkozó utasításokat, és segíteni kell abban, hogy elkerülje az alkoholt.
Érzelmi támogatás
Az egészségügy, a gyógyszerek és a pszichoterápia jelentős javulást érhet el a depressziós betegnél, de ha támogató, szerető család és barátok veszik körül, sokkal nagyobb az esélye a gyógyulásra. Nekik azonban meg kell érteniük, hogy a beteg nem azért letargikus és szomorú, hogy őket bosszantsa, nem azért fekszik az ágyban, mert lusta, hanem azért, mert beteg. Ekkor lép életbe a XX. század végének az a reflexe, hogy "de hát néha mindenki depressziós egy kicsit!" Nos, nem. Az "olyan depis vagyok ma" igazándiból azt jelenti, hogy "rossz a kedvem", vagy "elfáradtam", esetleg "igyunk egy kávét, az feldob", de a major depresszió sajnos ennél jóval több. A legkomolyabb károkat érhetjük el a depressziós betegnél, ha hátba veregetjük és kedélyesen - rosszabb esetben ingerülten - azt mondjuk: "ugyan, szedd már össze magad!" vagy "legyél egy kicsit jókedvűbb!"
Házi feladat: hallgassuk meg!
A betegnek ilyenkor érzelmi támogatásra van szüksége, és ezt nem adhatja meg a kezelőorvosa vagy a pszichológusa. A megértéshez pedig a legjobb út a beszélgetés - amelyben az aktív szerep a betegé. A hozzátartozóknak meg kell őt hallgatniuk, bátorítani kell a megnyilvánulásra, és észre kell venni bármilyen utalást, amely az öngyilkosság lehetőségére vonatkozik. Próbálja meg bevonni különböző tevékenységekbe, de elsősorban olyanokba, amelyek örömet szereznek a betegnek. Fontos, hogy ne érjék újabb kudarcok ezen alkalmak során, hiszen amúgy is ezekre van kihegyezve.
