A Münchausen-szindróma egy olyan típusú pszichiátriai rendellenesség, amelyben a betegek maguk állítják elő egy betegség vagy pszichológiai trauma tüneteit. Ez magában foglalhat különböző tevékenységeket, beleértve azt is, hogy kárt tesznek magukban. Ez a tünetegyüttes becslések szerint a kórházi populáció 1 százalékánál a Cleveland Clinic közlése szerint.
Néhány tanulmány a Münchausen-szindróma jelenlétét akkor is kimutatta, ha a beteg krónikus fájdalommal küzdött, illetve a neurológiai szindrómák esetén pedig a betegek 0,14-0,3 százalékánál fordult elő. Tetsuya Sakai, a Nagasaki Orvosi Egyetem aneszteziológus kutatója szerint azonban a CRPS esetén az előfordulás sokkal gyakoribb. Dr. Sakai betegnél azonosította a CRPS-t, s mindegyikük átesett pszichiátriai értékelésen is. A betegek közül háromnál tárták fel a Münchausen-szindrómát, ami 5 százalékos prevalenciát jelent.
Mindhárom alanynál öngerjesztő bénulás következett be, amelyek közül kettő a műtét után történt, és egy a sérülés után. Az egyik beteg, egy 48 éves férfi könyökműtéten esett át. Nem sokkal a műtét után (amely nem volt súlyos beavatkozás), folyamatos fájdalom és duzzanat jelent meg a jobb karján, amelyet CRPS-ként diagnosztizáltak. Alvászavarra, általános fáradtságra, derékfájásra és egy sor más dologra panaszkodott.
Öt hónappal később a betegnek gyomorpanaszai támadtak, és emiatt megröntgenezték. A képekről kiderült, hogy csavarok és gemkapocs van a belében. Két évvel később hirtelen duzzanat jelent meg a jobb karján, amelyről kiderült, hogy önmaga okozta a jobb felkar egy szűk sávban való lekötésével.
Dr. Sakai arra a következtetésre jutott, hogy a CRPS-es betegek pszichiátriai értékelése szükséges lehet.
„Nem lep meg, hogy a fájdalom szindróma összefüggésben van a Münchausen-szindróma megnövekedett előfordulásával. CRPS ugyanis gyakran tele pszichiátriai morbiditással” – mondta Xavier Jimenez, a Cleveland Clinic fájdalomszakértő orvosa. Szerinte a Münchausen-szindróma komplex, és teljesen más, mint amikor a páciensek szándékosan hamis betegséget, sérülést vagy fogyatékosságot tettetnek. „A Münchausen-szindrómás betegeknél nincs tudatos motiváció. Gyakran nagyon rossz gyermekkori betegségük volt, vagy egy családtagjuk volt nagyon beteg, és ezen az úton próbálnak kapcsolódni azokhoz az egyénekhez, s úgy érzik ezzel több gondoskodást, figyelmet kapnak” – mondta dr. Jimenez.
Forrás: Pain Medicine News
