A zsibbadás egy igen szubjektív tünet, pontosabban többféle panaszra is szokták használni a mindennapokban. Van, aki érzéskiesést, érzéketlenséget ért alatta, míg mások azt a fájdalmas fonákérzést írják le így, amely leginkább ahhoz hasonlítható, mintha hangyák nyüzsögnének az ember bőre alatt. A jelenségnek sokszor csupán annyi a magyarázata, hogy például ülés közbeni rossz pozíció miatt az érintett saját testének súlya nyomás alá helyezi, úgymond elnyomja az idegeket és ereket. Ilyenkor a zsibbadás jellemzően hamar elmúlik. Ha azonban rendszeresen visszatér a kellemetlen érzés, úgy előfordulhat, hogy idegkárosodásra hívja fel a figyelmet.
Mitől zsibbad a lábam?
A környéki idegrendszerhez tartozó, a gerincvelőből és az agyból kilépő idegrostok károsodása esetén perifériás neuropátiáról beszélünk. Ennek következtében romlik az idegrendszer és az egyes testtájak közötti kommunikáció, ami tünetként gyakran okoz érzészavarokat. E körbe tartozik az említett bizsergő érzés, valamint az érzéskiesés is. Ez utóbbi esetben az érintett végtagon a beteg kevésbé vagy egyáltalán nem érzékeli például a hőmérsékletet vagy a fájdalmat, illetve az ízületei helyzetét. Előfordulhat továbbá, hogy az idegkárosodás következtében spontán vagy ártalmatlan ingerekre jelentkezik úgynevezett neuropátiás fájdalom. Ezenkívül, mivel az idegek az izmok működésében is kulcsfontosságú szerepet töltenek be, neuropátia esetén idővel izomgyengeség, majd végtagbénulás is kialakulhat.
A perifériás neuropátia mögött többféle kiváltó ok is meghúzódhat. Az alábbiakban a leggyakoribbakat mutatjuk be. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy ezek a tényezők sokszor nem izoláltan, hanem együttesen fennállva, több oldalról károsítják az idegeket.
- Cukorbetegség: a tartósan magas vércukorszint idővel károsítja az apró vérereket a szervezetben, ami a csökkenő vér- és tápanyagellátás miatt az idegek pusztulásával járhat. A diabéteszes neuropátia a cukorbetegség egyik leggyakoribb szövődménye: becslések szerint a betegek közel felét is érintheti. A kockázatot semmiképpen sem szabad félvállról venni, hiszen akár az úgynevezett diabéteszes láb szindróma kialakulásában és az alsó végtag elvesztésében, amputációjában is közrejátszhat.
- Alkoholbetegség: a túlzott mértékű alkoholfogyasztás közvetlenül károsítja az idegeket. Az etil-alkohol és annak egyes bomlástermékei súlyosan mérgezőek, ami a perifériás idegek működésére is negatív hatással van. Ez azonban még nem minden! Az alkohol ugyanis az étvágyat és a tápanyag-felszívódást is csökkenti, így hosszabb távon súlyos vitaminhiányhoz vezethet. Kiemelten nagy jelentőséggel bír például a tiamin, azaz a B1-vitamin hiánya, hiszen az idegek helyes működéséhez nélkülözhetetlen vegyületről van szó.
- Tápanyaghiány: nem csupán a B1-vitamin hiánya vezethet idegkárosodáshoz. Hasonló veszélyeket hordoz magában a B6-, a B9- és a B12-vitamin, illetve a folsav és a réz hiánya is. Ezenkívül érdemes megemlíteni, hogy a B6-vitamin, avagy a piridoxin esetében a túladagolás is toxikus hatású lehet, és szintén perifériás neuropátiát idézhet elő.
- Krónikus vesebetegség: a csökkent veseműködés következtében olyan salakanyagok halmozódhatnak fel a vérben, amelyek hosszabb távon károsítják az idegeket. Az úgynevezett urémiás neuropátia elsősorban előrehaladott vesebetegségben jelentkezik, és rendszerint a lábakban kezdődő érzészavarokkal, izomgyengeséggel jár. A tünetek súlyossága gyakran összefügg a vesefunkció romlásának mértékével.
- Pajzsmirigy-alulműködés: a pajzsmirigyhormonok az idegrendszer működésére is hatással vannak. Ha szintjük tartósan alacsony, az anyagcsere lelassul, a szövetekben folyadék halmozódhat fel, ami nyomást gyakorolhat az idegekre. Ennek következménye lehet zsibbadás, bizsergés. A jó hír, hogy a hormonpótló kezelés jellemzően képes enyhíteni a panaszokat.
- Gyógyszerek: bizonyos készítmények mellékhatásként idegkárosodást válthatnak ki. Leggyakrabban egyes daganatellenes kezelések során alkalmazott kemoterápiás szerek kapcsán figyelhető meg perifériás neuropátia, de néhány antibiotikum, illetve más gyógyszercsoportok is érintettek lehetnek. A tünetek általában fokozatosan alakulnak ki, ezért fontos, hogy az újonnan jelentkező zsibbadásról vagy érzészavarról mindig tájékoztassuk a kezelőorvost.
- Autoimmun betegségek: előfordulhat, hogy az immunrendszer tévedésből saját idegszöveteit támadja meg. Az ilyen eredetű neuropátiák hátterében különféle autoimmun kórképek állhatnak, például Guillain-Barré-szindróma, krónikus gyulladásos demielinizáló polineuropátia (CIDP), lupusz vagy reumatoid artritisz. Ezek az állapotok gyulladást idézhetnek elő az idegekben vagy azok burkában, ami érzészavarokhoz, izomgyengeséghez és fájdalomhoz vezethet. A tünetek gyorsan romolhatnak, de megfelelő kezeléssel sok esetben jól befolyásolhatók, ezért a korai felismerés különösen fontos.
- Fertőzések: egyes vírusok és baktériumok közvetlenül is károsíthatják az idegeket, vagy gyulladásos reakciót indíthatnak el a szervezetben. Ilyen szövődmény kialakulhat például Lyme-kór, HIV-fertőzés vagy övsömör után. Utóbbi esetben a bőrkiütések elmúlását követően is fennmaradhat tartós idegi fájdalom, amely jelentősen ronthatja az életminőséget.
Hogyan kezelhető a perifériás neuropátia?
Idegkárosodás esetén fontos megkeresni és kezelni a pontos kiváltó okot a további állapotromlás megelőzése érdekében. A legtöbb esetben a már kialakult károsodás nem visszafordítható: az idegek ugyan regenerálódhatnak, de a perifériás neuropátiát inkább csak tünetileg lehet kezelni. Ebben fontos szerep jut a rendszeres testmozgásnak, az izomzat erősítésének. Fájdalmak esetén pedig gyógyszeres terápia hozhat enyhülést speciális fájdalomcsillapító készítmények alkalmazásával.
