A BMJ Case Reports című folyóiratban megjelent esettanulmány szerint az akcentus teljesen kontrollálhatatlan volt, azaz a férfi akkor sem tudott megszabadulni tőle, ha tudatosan megpróbált nélküle beszélni. Beszédje ezután haláláig már nem jött helyre. Mint azt Johan Verhoeven, a Londoni Egyetem kísérleti fonetikus professzora és Stefanie Keulen, a Brüsszeli Szabadegyetem neurolingvisztikus kutatója írja a The Conversation oldalán megjelent közös cikkében, ez az első feljegyzett eset, amikor valakinél prosztatarákhoz kapcsolódva alakult ki idegen akcentus szindróma, egyszersmind csupán a harmadik eset, amely bármilyen rosszindulatú daganathoz kötődött.
A két szakértő kifejti, hogy az idegen akcentus szindróma általában agykárosodást követően jön létre, például stroke szövődményeként. A stroke többféle típusú beszéd- és nyelvi zavart is kiválthat, ezek közül is azonban az idegen akcentus a ritkábbak közé tartozik. Az egyéb lehetséges kiváltó okok között szerepelnek olyan elváltozások, amelyek az agy szerkezetét érintik, beleérve például rákos tumorokat, az agyvelőgyulladást, a szklerózis multiplexet, valamint olyan neurodegeneratív betegségeket, mint a demencia.
Német akcentussal a második világháború után
A szindrómát elsőként Pierre Marie francia ideggyógyász írta le 1907-ben. Marie egy olyan férfiről írta beszámolóját, aki eredetileg párizsi akcentussal beszélte a franciát, egy agyvérzést követően azonban átalakult az akcentusa, méghozzá olyanra, mint amilyet a Strasbourg környékén élők beszélnek. Azóta napjainkig csupán mintegy 200 hasonló esetről készült klinikai feljegyzés, ennél fogva egy valóban ritka beszédzavarról van szó. A leghíresebb eset talán a híres énekes-dalszerzőé, George Michaelé, aki egy tüdőgyulladás okozta kómából felébredve rövid ideig délnyugat-angliai akcentussal tudott csak beszélni 2011-ben, holott Észak-Londonból származott.
Az állapot természetesen igen stresszes lehet az érintettek számára, akik lényegében személyiségük egy fontos vonását veszítik el azáltal, hogy megváltozik az akcentusuk. A betegség lehetséges hatásairól Georg Herman Monrad-Krohn norvég neurológus jelentetett meg 1947-ben egy tanulságos beszámolót. Az esettanulmány egy norvég lány történetét mutatta be, aki a második világháború alatt súlyos fejsérülést szenvedett egy bombatámadás során. A sérülés következtében németes akcentusa alakult ki, ami meglehetősen sok nehézséget okozott számára a háború utáni Norvégiában. Nem egyszer megtagadták tőle a kiszolgálást a boltokban, mert azt gondolták róla, hogy német, illetve más helyzetekben is újból és újból külföldinek hitték.
Verhoeven és Keulen kitér rá, a szindróma olyan erőteljes kihatással lehet az érintettek életére, hogy néhányan egészen különös módszerekkel igyekeznek nyugalmat találni. „Hallottunk egy hölgyről, aki a saját bevallása szerint nagyon szeretett hotelekben megszállni, pusztán azért, mert az ottani környezetben természetesnek hatott, hogy külföldi akcentussal beszélnek emberek, így végre el tudott vegyülni” – fogalmaz a két szakember.
Nem csak agyi sérülés okozhatja
Idegen akcentus szindrómát nem csupán a központi idegrendszert ért károsodások okozhatnak, hanem pszichológiai tényezők is, például az extrém stressz. Más munkatársaikkal közösen Verhoeven és Keulen egy 2016-os tanulmányban megalkotta a pszichogén idegen akcentus szindróma fogalmát, amelyet a betegség különálló típusaként határoztak meg. A jelenségre jó példa az a holland nő, akiről 2005-ben jelent meg esettanulmány. Nála francia akcentus alakult ki annak hatására, hogy egy alkalommal majdnem elütötte egy autó. A neurológiai vizsgálatok semmilyen elváltozást nem találtak az agyában, a pszichológiai tesztek viszont fontos zavarokat azonosítottak nála. Végül egy teljes évtized eltelt, mire elmúlt a különös akcentusa.
Ezenkívül létezik vegyes idegen akcentus szindróma is. Az érintett betegeknél kezdetben agysérülés miatt lép fel a panasz, amellyel úgy próbálnak meg megküzdeni, hogy átformálják a szóhasználatukat is. A Közép-floridai Egyetem kutatói 2004-ben jelentettek meg részletes tanulmányt egy amerikai stroketúlélő nőről, aki először brit akcentusban kezdett beszélni, majd egyre több kifejezést vett át a brit angolból. Saját bevallása szerint ez megkönnyítette számára, hogy ne kelljen folyton magyarázkodnia, hanem inkább higgyék csak azt az emberek, hogy Angliából származik. Mindazonáltal ez a fajta alkalmazkodás nem volt tudatosan irányított törekvés a részéről.
Az akcentusváltozásból való teljes felgyógyulás nehéz folyamat, amely gyakran hosszú ideig intenzív beszédterápiát igényel. Ezzel együtt születtek olyan beszámolók is a területen, amelyek viszonylag gyors felépülésekről adtak hírt.
