Joinerék azt vizsgálják, hogy milyen párhuzamok vannak az emberi öngyilkosság és az állatok önfeláldozó, illetve kolóniaszerű (euszociális) viselkedése között - állatok között a garnélarákoknál, földikutyáknál és ízeltlábúaknál figyelhetünk meg ilyet.
A kutatók nemrégiben a Psychological Review szaklapban publikálták tanulmányukat, teóriájuk kiindulópontja pedig az, hogy az emberek határozottan mutatják az euszociális fajok jellemzőit – főként a fiatalok kooperatív, több generációt igénybe vevő nevelésénél, illetve a túlélés érdekében végzett munkamegosztásnál.
A kutatók úgy vélik: amikor egy ember öngyilkosságot követ el, akkor ott kisiklik az euszociális viselkedés önfeláldozó mozzanata (ez nemcsak hogy nem nem adaptív viselkedés, hanem nagyon pszichopatologikus). Lehet tehát, hogy egy teljesen normális, evolúciós szempontból hasznos viselkedésmodell teljesen kisiklott az embereknél.
A kutatók remélik, hogy tanulmányuk beindít egy kísérletsorozatot, amelynek révén rájöhetünk, hogy az agy milyen szintjén lépnek fel problémák, ezzel ugyanis nemcsak jobban érthetjük meg az öngyilkosságot , hanem jobban fel is tudnunk lépni ellene.
Forrás: Science Daily
