1. Mostanában minden apróság miatt képes vagyok elsírni magam: ha rám szól a főnököm, ha egy megható filmet nézek… Miért lettem ennyire érzékeny?
A kérdés ilyenkor elsősorban az, hogy mikor lett ennyire érzékeny? Össze tudja-e kötni a sírósságát egy eseménnyel, amely igazán bántotta önt – csak talán akkor nem tudta kisírni magát? Az érzékenységet sok minden befolyásolhatja. Van, akinek ilyen a temperamentuma, de van, akinél a kor, a hormonok vagy a körülmények okozzák a változást. Amíg csak elérzékenyülésről van szó, és nem depresszióról, addig nincs oka az aggodalomra.
Tipp: Keressen olyan hobbit, amiben örömét leli. Itt az ideje, hogy sportolni, táncolni, vagy kirándulni kezdjen. A fizikai leterheltség boldogsághormonokat szabadít fel a testében és eltereli a figyelmet a gondjairól.
2. Váratlan helyzetekben elpirulok, mint egy bakfis. Nem komikus ez ötvenévesen?
Komikusnak biztosan nem nevezhető. Feltételezem, fiatalabb korában, esetleg gyermekként nem tanult olyan helyzetkezelő megoldásokat, amelyek kisegítették volna a „váratlan helyzetekben”, ezért a szervezete kémiai úton reagál az önt érő hirtelen izgalomra.
Tipp: Ha ez zavarja, akkor érdemes relaxációs technikákat tanulni. Erre tökéletesen megfelel a jóga is, de léteznek olyan asszertív tréningek is, ahol el lehet sajátítatni a váratlan szituációk kezelését.
3. Lehangolt vagyok, elszállt belőlem az életöröm. Gépiesen teszem ugyan a dolgom, de valami megváltozott bennem. Ez már depresszió?
A depresszió diagnózisának felállításához több tünet egyidejű megléte szükséges, és a diagnózis felállítása a pszichiáter vagy a klinikai szakpszichológus feladata. Ha a tünetek között a levert hangulat és az életöröm csökkenése mellett megtalálhatóak az étvágy illetve az alvás zavarai, a fáradtság, a nyugtalanság, akkor már érdemes felkeresni egy szakembert.
Tipp: Ha ezek mellett bűntudatot érez, az összpontosítási és a döntési képessége is romlott, akkor a depresszió valószínűsíthető, és ennek kezelése mindenképpen a pszichiáter vagy a pszichológus feladata.
4. Amióta visszamentem dolgozni, türelmetlen és ingerlékeny vagyok, és nem tetszem magamnak. Lehet fejleszteni felnőtt korban a türelem képességét?
Ha valaki több évre kiszakad a napi sodrásból, és a kisgyermekével töltötte a munkahelyi pörgéshez képest lassabb, nyugodtabb hétköznapokat, akkor ez teljesen természetes. Attól, hogy most dolgozni kezdett, feltehetően ugyanúgy meg szeretne felelni az otthoni feladatoknak is, ezért elképzelhető, hogy az ingerlékenység valódi oka a jelenlegi zaklatott életmód.
Tipp: Ha van rá módja, munkahelyén fokozatosan vegye fel a terheket, az első időkben ne vállaljon mindent magára. Ezzel párhuzamosan kérje meg családját, hogy segítsenek azokban az otthoni feladatokban, amelyek eddig kizárólag magára hárultak. Türelmét úgy fejlesztheti, ha a napi rohanásban megenged magának egy kis sportot, sétát, zenehallgatást.
5. Nyugdíjas vagyok, időm, mint a tenger, mégis folyton kapkodok, rohanok, mintha el lennék késve. Hogyan tudnék visszakapcsolni?
A napi munkából és az elfoglaltságokból visszaváltani takaréklángra nem is olyan egyszerű. Az emberek többsége vágyik a „gondtalan” nyugdíjas létre, ám kevesen számolnak azzal, hogy ez egy krízis is az ember életében. A váltás az önkép megváltozásával is jár. Ha kiszáll a pörgésből, elismeri, hogy már nem képes többre, hogy már csak pihenni fog. Ezt elfogadni nem is olyan egyszerű, sokan ezért ugyanúgy leterhelik magukat, mint amikor még naponta munkába jártak. Pedig ha valaki rendben van magával, akkor tudja, hogy a sok-sok munkás év után most megérdemli a pihenést.
Tipp: Keressen olyan elfoglaltságokat, amik élvezetesek, és lekötik az idejét, legyen az séta, zenehallgatás, kávézás, beszélgetés a barátnőkkel. Ne törekedjen rá, hogy mindig valami „hasznosat” csináljon!
6. Ragaszkodom a megszokott dolgokhoz, nem szeretek változtatni, de a családom ezt nem tudja elfogadni. Baj, ha a kitaposott úton érzem biztonságban magam?
Egyáltalán nem. Ez alkati kérdés: van, aki nehezen reagál az ismeretlen helyzetre, és a megszokott sorrend biztonságot ad. Kérdés azonban, hogy ez mennyire befolyásolja az életminőségét. Ha több órát tölt el a sorrend fenntartásával, a megszokott dolgok beállításával, akkor elképzelhető, hogy kialakult egy kényszeres zavar. Ha a változatlanság nem okoz fennakadást az életében, a mindennapjaiban, akkor ez nem több mint szokás.
Tipp: Próbáljon meg néha tudatosan változtatni a szokásain, figyelje meg, milyen érzés. Könnyen lehet, hogy megtapasztalja, az ismeretlen megoldások sok jót hoznak az életébe.
7. Nagyon rosszul alszom, mert éjszaka rám zúdulnak a gondolatok, problémák. Hogyan tudnám elhessegetni őket, és valami kellemesre gondolni helyette?
A napi problémákat el lehet ugyan hessegetni ideig-óráig, de egy idő után akkor is „betörnek” a tudatba. Az éjszakái sokkal nyugodtabban telnének, ha nem feszültséggel és gondolatokkal terhesen bújna ágyba.
Tipp: Ne fordítson hátat a gondjainak, inkább próbálja napközben feldolgozni őket. Jól jöhet ilyenkor egy pszichológus segítsége, de rengetegen találnak „gondűző” lehetőséget az alkotásban, a sportban, a kertészkedésben, vagy bármilyen olyan tevékenységben, amelyet élvezettel űznek, de közben szabad utat kapnak a feszültség, szorongás, vagy éppen a düh „lereagálására” is. Hasznos lehet az is, ha valakivel beszél az önt frusztráló dolgokról, problémákról.
8. Ötvenéves vagyok, és egyre gyakrabban kapom magam feledékenységen. Nem korai ez még? Tudom edzeni a memóriámat valami módon?
A feledékenység nem feltétlenül az idősek problémája, noha a kor előrehaladtával gyakrabban jelentkezik. Az esetek egy jelentős részében lelki eredetű okai vannak: ha feszültség, szorongás kapcsolódik egy-egy élethelyzethez, akkor hajlamosabbak vagyunk elfelejteni a kevésbé kritikus dolgokat. Ilyenkor hallani gyakran, hogy „elnézést, kiment a fejemből, kicsit szét vagyok esve”.
Tipp: A memória fejlesztésének számtalan módja van. A könyvek olvasása, a filmnézés és ezek megbeszélése másokkal, a zenehallgatás és a testmozgás mind segítenek az emlékezőtehetség tornáztatásában éppúgy, mint a keresztrejtvények, a memóriajátékok és a sudoku.
9. Ha valami bánt, tanácstalan vagyok, szívesen osztom meg a gondomat a barátnőimmel. Igaz, hogy gyakran homlokegyenest más tanácsot adnak, de beszélgetés közben valahogy mégis megtalálom a megoldást. Helyettesíti a barátnő a pszichológust?
Egyértelműen nem. A barátnők ugyanis mindig bevonódnak érzelmileg – hiszen ettől barátnők –, tehát semleges tanácsot sem tudnak adni. Ez még akkor is igaz, ha egy barátja történetesen pszichológus. Nem véletlenül tiltják a szakma etikai szabályai az ismeretségi körben való működést. Viszont tagadhatatlan, hogy sokszor már maga a probléma megfogalmazása, kibeszélése is segít abban, hogy közelebb jusson a megoldáshoz, a beszélgetés már önmagában terápiás hatással bír.
Tipp: Ha úgy érzi, kritikus döntést kell hoznia, írja le a gondolatait. Újraolvasva sokszor magától rájön a helyes megoldásra, és nem kell szembenéznie azzal, hogy egy-egy barát esetleg sértve érzi magát, amiért nem az ő tanácsára hallgatott.
+1 A cikk ötletét egy olvasói levél adta, amelynek írója hosszan, aprólékos részletességgel számol be az évek alatt felgyülemlett munkahelyi és magánéleti sérelmeiről, problémáiról és kérdéseiről.
Olvasónk ösztönösen jó utat választott - mondja pszichológus szakértőnk. Egy ilyen hosszadalmas önvallomás és helyzetleírás már önmagában is terápiás hatású lehet. Ha úgy érezzük, senki sem hallgat meg bennünket, nincs fórum, ahol megbeszélhetnénk a problémáinkat, és senki sem tud reflektálni rájuk, ez is jó módszer arra, hogy kívülről szemlélhessük őket.
Tipp: A papírra vetett összefoglaló, a hozzá fűzött gondolatok segítségével nagy lépést tehetünk a problémák megoldása felé.
