Jó hír, hogy a ma használatban lévő antidepresszánsok hatásosak. Rossz, hogy mindegyiknek lehetnek kellemetlen mellékhatásai, amelyek közül a szexuális zavarok, a súlygyarapodás és a vérnyomásproblémák rontják talán leginkább az életminőséget. Ha ilyeneket tapasztalunk, ne adjuk fel: orvosaink ma már szerencsére többfajta hatóanyagtartalmú gyógyszer közül választhatják ki a nekünk megfelelőt, a kellemetlenségeket pedig a gyógyszercsere mellett egyéb módokon is csökkenthetjük. Alább az antidepresszánsok leggyakoribb hatóanyagtípusai szerint csoportosítottuk a legfontosabb tudnivalókat.
SSRI
A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, vagyis az SSRI-k a leggyakrabban felírt antidepresszánsok közé tartoznak. Zavarba ejtő jellemezőjük, hogy működésüket még ma sem értik pontosan a kutatók. Az uralkodó teória mindenesetre az, hogy gátolnak egy fehérjét, amely egy hírvivő molekula, a szerotonin visszavételét látja el: ennek következtében a szerotonin szintje megemelkedik az idegsejtek közötti térben, ez pedig kedvezően befolyásolja a depressziót és a generalizált szorongást, de táplálkozási zavarok és korai magömlés esetén is pozitív eredményeket hozhat. Azért nevezik szelektívnek, mert csak a szerotoninszentre hat, egyéb hírvivő molekulákra nem.
Mivel az SSRI-k a kémiai ingerületátvitelbe avatkoznak be, voltaképp természetes, hogy nem kizárólag a depressziót befolyásolják. Ezzel együtt az úgynevezett elsőgenerációs antidepresszívumokhoz (TCA-khoz és MAO-bénítókhoz: lásd lejjebb) képest az SSRI-knek kevesebb mellékhatásuk van, és ezek közül több (így a hasmenés, a hányinger, a szédülés, a fejfájás, a rémálmok vagy a nyugtalan alvás) az esetek nagyobbik részében néhány hét alatt elmúlik - ellenkező esetben gyógyszercserére van szükség.
Mindazonáltal SSRI-t már hosszabb ideje szedők közül is sokan, a használók közel 60 százaléka panaszkodik szexuális zavarokra: legfőként csökkent nemi vágyra és orgazmusképtelenségre (nők és férfiak egyaránt), ritkábban merevedési zavarra. A szakemberek jelenleg még nem pontosan értik, hogy miért okoznak ilyesmit az antidepresszívumok. Ennek megfelelően az SSRI-k miatt jelentkező szexuális zavarok kezelésére sincs általános protokoll.
Ha azonban orvosunk kizárta az egyéb potenciális okokat (például az érrendszeri problémákat és a diabéteszt), és bizonyítottnak látszik, hogy zavarainkat a gyógyszerünk okozza, és a dózis csökkentése sem hoz eredményt (vagy állapotunk miatt eleve nem ajánlott), akkor merevedési zavarok esetén orvosunk esetleg felírhat PDE5-gátlót (például szildenafilt, amely a Viagra hatóanyaga ), libidócsökkenés miatt pedig kiegészítő gyógyszert: általában bupropion- vagy nefazodon-hatóanyagtartalmút (lásd lejjebb mindkettőt). Súlyosabb szexuális zavarok esetén pedig úgyszintén szóba jöhet az SSRI lecserélése egyéb hatóanyagtartalmú gyógyszerre.
Másfelől több beteg beszámolt róla, hogy pozitív eredményt ér el ezen a téren, ha a szexuális együttlét napján nem veszi be SSRI-típusú gyógyszerét - de mielőtt ezzel kísérleteznénk, feltétlenül egyeztessünk kezelőorvosunkkal! Elegendő mennyiségű alvás, rendszeres edzés és kevés stressz pedig növelheti szervezetünk dopaminszintjét, ami kedvezően hathat a libidónkra, bármilyen gyógyszert szedjünk is.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Vannak, akik SSRI-k szedése közben testsúly-gyarapodást is tapasztalhatnak, egyelőre azonban nem bizonyított, hogy az SSRI önmagában befolyásolná a testsúlyt. Inkább arról lehet szó, hogy a tünetek enyhülésével, a stressz csökkenésével megváltozik a beteg emésztése, de akár életmódja, mindennapi aktivitása is - így viszont életmódváltással korrigálhatjuk a testsúlyunkat.
SNRI
Az SSRI közeli rokona, de a szerotonin mellett ez a hatóanyag egy másik hírvivő molekula, a noradrenalin visszavételét is nehezíti, és ezzel a kettős hatással segít legfőképp a depresszión, a szorongáson, a poszttraumás stressz szindrómán és a pánikbetegségen.
Az SNRI-k mellékhatásai és ezek kiegyensúlyozási lehetőségei nagyjából azonosak az SSRI-kével, kiegészítve az étvágy- és súlyvesztéssel, és annyival, hogy megemelhetik a vérnyomást, így ezt érdemes sűrűbben ellenőrizni.
TCA és Te-CA
Két igen hasonló hatóanyag, amelyeket az különböztet meg egymástól, hogy az egyik kémiai szerkezete három, míg a másiké négy gyűrűből áll: előbbit ennek megfelelően triciklikusnak (TCA), míg a másikat tetraciklikusnak (Te-CA) nevezik.
A két hatóanyag gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint az SNRI, vagyis a szerotonin és a noradrenalin visszavételét gátolja, és így segít a depresszión. Gyakori, ám idővel elmúló (vagy orvosunkat gyógyszercserére késztető) mellékhatásai közé tartozik a homályos látás, a szájszárazság, a szorulás és a vizeletrekedés, a megnövekedett étvágy miatti súlygyarapodás, az izzadás és a szexuális zavarok. Nagyon kell figyelni az adagolásukra, mert túladagolás esetén veszélyes szívritmuszavarokat okozhatnak!
Az SSRI-khez hasonlóan e szerek mellékhatásai is potenciálisan mérsékelhetőek az adagolás (szigorúan orvosi ellenőrzéssel zajló) csökkentésével.
Az SNRI-k és az SSRI-k, részben épp a kevesebb mellékhatás miatt mára nagymértékben kiszorították a TCA-kat és Te-CA-kat. Mindazonáltal ma is vannak, akik jobban reagálnak ezekre, így ha egyéb terápiák hatástalanoknak bizonyultak, orvosainak megpróbálkozhatnak vele, mert a mellékhatások bizonyos betegeknél enyhék vagy tolerálhatóak is lehetnek.
MAOI
A monoaminoxidáz-gátlók a névadó enzim működését gátolják, amely hírvivő molekulák (köztük az antidepresszánsoknál, mint láthattuk, kulcsfontosságú szerotonin és noradrenalin) lebontását végzi - ha pedig akadályozzák ebben, akkor több ilyen molekula marad az idegsejtek közti térben, ami segít mérsékelni a depressziót. A MAO-gátlók különösen hatásosak atipikus depresszió esetén, amelyben a beteg kedélye pozitív események hatására javulni képes.
A MAO-gátlók mellékhatásként szájszárazságot, hányingert, székrekedést vagy hasmenést, fejfájást és álmatlanságot gyakorta, szexuális zavarokat ( csökkent libidót , nehezebben elért orgazmust - azzal együtt is, hogy ezek a szerek a dopaminszintet is növelik), súlygyarapodást és izomgörcsöket pedig ritkábban hoznak magukkal.
A MAO-gátlók ugyanakkor a tiramin lebontását is akadályozzák, ez pedig egyfelől emelheti a vérnyomást, amit a tiraminban gazdag élelmiszerek (egyebek mellett a vörösbor, a vadhús, bizonyos sajtok és egyéb erjesztett ételek, a csokoládé, az avokádó, a banán) tovább fokozhatnak - szedésük így szigorú diétát vonhat maga után (kivételt a reverzibilis monoaminoxidáz-A gátlók, vagyis a RIMA-k jelentenek, amelyek nem hatnak a tiramin lebontására).
További problémát jelent, hogy kölcsönhatásba léphetnek több nem vényköteles és vényköteles gyógyszerrel is (például megfázás elleniekkel), ami úgyszintén veszélyes vérnyomás-emelkedéshez vezethet, így aki MAO-gátlót szed, mindenképpen egyeztessen orvosával a leghétköznapibb gyógyszerek szedhetőségéről is - a szexuális zavarokra leggyakrabban alkalmazottakról már nem is beszélve.
Mindezeket figyelembe véve MAO-gátlót általában már csak akkor írnak fel az orvosok, ha egyéb antidepresszánsok hatástalannak bizonyultak.
NDRI
A noradrenalin-dopamin visszavétel gátlókat figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban, narkolepsziában és a Parkinson-kór tüneteinek enyhítésében is alkalmazni szokták, a depresszió kezelésében pedig leginkább egyik fajtája, a bupropion szokott felbukkanni, amelyet nemcsak önmagában, hanem egyéb antidepresszánsok (elsősorban SSRI-k és SNRI-k) kiegészítő gyógyszereként is szedhetik.
A bupropion legvonzóbb tulajdonsága ugyanis, hogy szedése nem jár együtt sem súlygyarapodással, sem szexuális zavarokkal - sőt alapvetően még növelheti is a libidót!
A bupropionnak az általában az első néhány hét után elmúló enyhébb tünetek (fejfájás, nyugtalanság, szájszárazság) mellett ugyanakkor bár ritka, ám súlyos mellékhatásai is lehetnek, amelyek közül a magas vérnyomás mellett az epilepsziás rohamok jelentkezése a legkomolyabb. Szedését rohamokra hajlamosító kondíciók (például anorexia és bulímia ) esetén sem ajánlják.
Érdemes tudni továbbá, hogy szorongásos betegségek, vagy ilyen tünetekkel kísért depresszió esetén az SSRI-k általában hatásosabbnak bizonyulnak.
SARI
Akárcsak az NDRI-kről, az SARI-kről is (vagyis szerotonin antagonistákról és visszavétel-gátlókról, amelyek kettős blokkolással növelik a szerotonin, a noradrenalin, illetve olykor a dopamin szintjét) leginkább azért fontos tudni, mert egyik hatóanyag-altípusát, a nefazodont nemcsak önmagában szokták alkalmazni (depresszió ellen), hanem SSRI-kkel és SNRI-kkel együtt is, hogy ezek mellékhatásai közül enyhítsék a szexuális zavarokat. A nefazodon mindazonáltal szájszárazságot, álmosságot és émelygést okozhat.
Bármilyen antidepresszánst szedjünk is, nagyon fontos, hogy ha valamilyen okból az elhagyása mellett döntünk, csak nagyon lassan, fokozatosan tegyük, mivel a hirtelen elhagyás komoly megterhelést jelent a szervezetnek - és persze lehetőleg egyeztessünk előtte orvosunkkal a folyamatról!
Legjobban: