Három olyan tényezőt említ, amely egyértelműen a szerelem jellemzője. Első a törődés, vagyis gondoskodás a másik személy boldogságáról és jólétéről. Második a kötődés, igény arra, hogy a partnerrel együtt legyünk és a partner gondoskodjon rólunk. Harmadik az intimitás.
A szeretetre a pozitív értékelés és a tisztelet, a partner iránti megbecsülés a jellemző és az a feltevés, hogy a partner hasonló hozzánk.
Rubin létrehozott egy szeretet és egy szerelemskálát, amelyet szerelmespárok töltöttek ki, és azt vizsgálta, hogyan éreznek partnerük és legjobb barátjuk iránt. A várakozásoknak megfele-lően a szerelmi partnereket magasabbra értékelték a szerelemskálán, a barátokat pedig a szeretetskálán.
A szerelem másik jellemzője, hogy van szexuális és kizárólagosság összetevője is, melyek a szeretetkapcsolatból hiányoznak. A kizárólagosság a szerelmi kapcsolatban a személy egész társas életén uralkodhat és minden egyéb kapcsolat gyengüléséhez vezethet. Ezt a megállapítást erősíti, hogy a szerelmespárok a kapcsolat intenzívebb szakaszaiban kevesebb emberrel, ritkábban és rövidebb ideig érintkeznek. De lehet-e különbséget tenni szerelem és szerelem között?
A társadalomkutatók kétféle szerelem, a társszerelem és a szenvedélyszerelem között húznak éles határvonalat.
A társszerelem kiegyensúlyozottabb, mint a szenvedélyes szerelem. Ragaszkodás jellegű érzelem, melyet a törődés, a bizalom, a partner iránti tolerancia jellemez. A kölcsönös függőség és az erős érzelmi kötődés nő a kapcsolat időtartamának növekedésével. Az erős érzelmek a társszerelemben élő pároknál azonban elég ritkák, mivel kapcsolatuk a kölcsönös együttműködésre épül. Ezzel szemben a szenvedélyszerelem intenzív és teljesen áthatja a partnereket. Ebben a szerelemben az erőteljes érzelmi állapot, a szexuális túlfűtöttség, a féltékenység, a feldobottság és a fájdalom egyszerre jelenik meg. A szenvedélyszerelem kezdetben felfokozott érzelmi élményt jelent, de hosszú távú párkapcsolat kialakításához és fenntartásához vezető út gyakran megerőltető és nem túl izgalmas a partnerek számára.
Az egyenlőségre törekvő társszerelem a tipikus formája a tartós szerelmi kapcsolatnak.
A szenvedély- és társszerelmen kívül azonban léteznek a szerelemnek más osztályozásai is.
Stenberg 1986-ban megalkotta a szerelmi háromszögelméletét, melyben a szerelmet 3 összetevőre bontotta: intimitás, szenvedély, elkötelezettség. E három tényező alapján nyolcféle szerelemtípust különböztetett meg (lásd táblázat).
Míg az intimitás az érzések kölcsönösségét, az érzelmi összetevőket mutatja, addig a szenvedély a szexuális vonzalmat, a szerelem romantikus érzését jelöli. A harmadik komponens, az elkötelezettség pedig a személy szándékát tükrözi, hogy megmaradjon-e kapcsolatban. Stenberg a szenvedélyszerelemnek két típusát különbözteti meg: a vak és a romantikus szerelmet. Mindkettőt alacsony elkötelezettség és erős szenvedély jellemzi, a vak szerelem intenzitása azonban alacsony, míg a romantikusé magas.
A szerelem kialakulását sok kutató biokémiai folyamatnak tekinti. Felfokozott érzelmi állapotban, pl. bizonyos illatanyagok, kémiai vegyületek szabadulnak fel, melyek fogékonnyá teszik az embert e nemes érzésre.
A szerelem azonban ennél sokkal bonyolultabb és kiismerhetetlenebb érzelem ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk milyen összetevők befolyásolják kialakulását és elmúlását.
|
XII.évf./2.sz.
