"Azon kevés faj egyike vagyunk, amely az évezredek során alkalmazkodott ahhoz, hogy kiterjedt családi csoportokra támaszkodjon. A kis közösségekben általában rendszeres étkezési idők vannak, beszélgetés, az emberek ellenőrzik, bevette-e a családtag a gyógyszereit, ösztönzik a rendszeres tevékenységet" - fogalmaz Maciej Henneberg, a PLOS One című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője az Adelaide-i Egyetem közleményében .
Az ausztrál egyetem kutatói több mint 180 ország 60 évesnél idősebb lakosai életszínvonalának változásait elemezték vizsgálataik során. Azt találták, hogy a családban élők körében kisebb valószínűséggel alakult ki demencia, mint az egyedül élőknél, tekintet nélkül más tényezőkre, köztük az életkorra vagy az urbanizációra. A tanulmány bizonyította, hogy a közösségben élés gyakorlati előnyökkel jár.
"Ez az elköteleződés - amennyiben pozitív - serkenti a gyakran kötődéshormonnak is hívott oxitocin termelődését, melyről kimutatták, hogy előnyösen hat az egészségre azzal, hogy védi a szívet és az érrendszert, amely az úgynevezett vaszkuláris demenciával függ össze. Ezáltal lassíthatja is a demencia kifejlődését" - tette hozzá Henneberg. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a világon több mint 55 millióan élnek demenciával. A demencia a hetedik leggyakoribb a halálokok között.
