A tanulmány 38 ország 541 egyeteméről és kutatási intézetéből származó adatokra épült. A mutatók szerint az élettudományi oktatáson és tudományos továbbképzésen részt vevő hallgatók több mint fele nő, az adjunktusok körében azonban már csak 42 százalék, a professzorok körében pedig mindössze 23 százalék a nők aránya - igaz, a számok intézményenként eltérőek.
Kevesebb lehetőség, több kihívás
A tanulmányból kiderült, hogy a nőknek kevesebb lehetőségük van a bizottságok munkájában részt venni vagy tudományos találkozókon felszólalni. A tanulmány szerint a fő problémát a nők befolyásos pozícióba való kerülése és a pozíció megtartása jelenti.
Az eredmények alátámasztják a tudományos életben tevékenykedő nők egy részének véleményét, vagyis azt, hogy a nők körében nagyobb a lemorzsolódás aránya, mint a férfiak esetében. Sok nő ugyanis zaklatás , valamint az előléptetéssel és fizetéssel kapcsolatos kérdések miatt adja fel a karrierjét.
Nehezítő tényezők
A nők előre jutását nehezítő körülmények között szerepel továbbá a velük szembeni nem tudatos elfogultság, valamint a magánélet és a munkahely közötti egyensúlyozásból eredő feszültség. A nemek közötti egyensúly javításához ezért olyan intézményi szintű elkötelezettségre van szükség a tudományos életben, amely kiterjed a nők szakmai előmenetelének támogatására, illetve a megfelelő fellépésre a szexuális és egyéb zaklatások jelentését követően - véli Jessica Wade, a londoni Imperial College munkatársa.
