Karácsonyváró ősz
Még bőven benne vagyunk az őszben, alig kezdődött el a november, épp csak túl vagyunk a halottak napi családi, emlékező, országjáró hosszú hétvégén, amikor egyszeriben karácsonyvárásra áll át minden körülöttünk. Fényfüzérek, arany-ezüst karácsonyi dekorációk, mikulásvirágok, csillámok mindenhol, a megafonok karácsonyi dalokat ontanak, Mikulások jönnek szembe minden méretben és kivitelben, élőben és plakátokra festve, a bevásárlóközpontok a karácsonyi kellékeket, ajándéknak valókat teszik a hipermarket legforgalmasabb részeire, megnyílnak a karácsonyi vásárok utcái - legtöbben, ha akarnánk, sem tudnánk elkerülni ezt a vásárlásra, ünnepi előkészületre buzdító, egyszerre több érzékszervünket megcélzó karácsonyi lázat.
Napsütésben zseblámpafény?
Egy, baráti körben végzett gyorsteszt mutatja, hogy nem egyformán reagálunk ezekre az ingerekre: van, aki nagy élvezettel veti bele magát a karácsonyi vásári forgatagba, mások pedig kellemetlenül tolakodónak érzik ezeket a fogyasztásra ösztönző hatásokat. Olyanok is akadtak, akik szinte féltékenységet éreznek, látva a plázák ünnepi pompáját, fényorgiáit, az aulákban felállított óriásfenyőket, a hetekig tartó ajándékdömpinget, a gyerekeket meg-megállító Mikulásokat. Attól tartanak, hogy a családi karácsonyestjük a maga szegényes eszközeivel majd nem mérkőzhet ezzel az élményáradattal, és mire valóban eljön a karácsony, már semmi sem marad meglepetés. "Az utcán, a boltokban ugyanazok a fények, zenék, illatok veszik körül hetekig a gyerekeket, de profi szinten, amelyekkel itthon készülünk. Olyan ez, mintha napsütésben zseblámpával akarnánk világítani: nem tudom, utána tudnak-e majd még örülni az otthoni karácsonyfának, az egyszerű díszeknek, az együtt, de zene nélkül elénekelt daloknak, és a többi, sok munkával és fejtöréssel kigondolt apró meglepetésnek" - fogalmazta meg aggodalmát a két gyermeket nevelő Edit.
Erzsi, akinek már négy unokája is van, ennél optimistább: "Ezen én is sokat gondolkoztam, de végül arra jutottam, hogy nem ugyanaz, amit a bevásárló központokban látnak, mint ami otthon, meghitt családi körben történik. Jó látni, ahogy a gyerekek is elkezdik várni a karácsonyt, amiről eleinte azt sem tudják, mi az. A látványtól legalább lesz valamiféle elképzelése a karácsonyról, a karácsonyfáról, de legalábbis el lehet magyarázni, hogy mire is készülünk. Én nem tapasztaltam, hogy ez az "előjáték" bármit is rontana a hangulatukon, a meglepetés erején. De az biztos, hogy ki kell találni nekik a mesét, miért van az üzletekben az a sok ajándék, amit majd a Télapó/Jézuska/angyalka stb. a családi karácsonyfa alá tesz."
Mikulás, elő- és kiskarácsony
A kisgyermekes családoknak ilyentájt egyéb gondjai is akadnak: a bölcsődék, óvodák, iskolák többsége ajándékozással egybekötött rendezvényt szervez, legalább egy Mikulás-délutánt, vagy elő-, azaz kiskarácsonyt. Vannak szép számmal olyan anyák, nagymamák, akik már a "kreatív anyuka" kifejezéstől hideglelést kapnak, mert sem idejük, sem pénzük, sem kedvük és kézügyességük nincs "csak egy kis olcsó, házilag készített ajándékot" előállítani az ovis karácsonyi vásárra vagy a csoportnak rendezett karácsonyi bulira. Mások viszont örülnek, ha az óvoda, iskola ilyet szervez, mert úgy érzik, ennyivel is több élmény, öröm jut gyermekeiknek. Nemcsak a szülők, hanem az óvónők között is akad, aki úgy gondolja, hogy a karácsony családi ünnep, nincs helye az intézményekben.
Egy internetes szakmai fórumon így írt egyikük: "A karácsony családi ünnep, fát is csak otthon kellene állítani. Az óvoda, óvodapedagógus feladata a ráhangolás lenne, az ünnep előkészítése, a meghitt hangulat megteremtésével, barkácsolással, énekléssel, zenehallgatással, verseléssel, adventi naptárral, adventi koszorúval, mézeskalács-sütéssel, illatokkal, történetek mesélésével. De nem tudtam meggyőzni a szülőket, így nálunk is már tizenvalahányadikán karácsonyfa van az oviban."
Fordítsuk a javunkra!
Okos ember abból gazdálkodik, amije van - sértett féltékenykedés helyett jobb kihasználni a helyzetet, és annyi örömet átélni belőle, amennyit csak lehet. Vannak, akik nemhogy utálnák a karácsonyi ünnepi vásárokat, össznépi készülődést, hanem nagy örömmel várják: Bécsbe utaznak, vagy, ha arra nem telik, a pesti Jókai utcába vagy Vörösmarty térre, nagyobb plázákba mennek az adventi fényeket nézni, a karácsonyi vásár hangulatát megízlelni.
Miért ne lehetne közös családi program az ilyen nézelődés, ötletelés, ajándékkeresés - ha pedig közben sült gesztenyét, füstölt sajtkockákat, ritkán látott édességeket is lehet kóstolni, annál élvezetesebb lesz! Az ovis vagy iskolai karácsonyra készülve pedig ki lehet fürkészni, mire vágyik a gyerek, és annak sincs akadálya, hogy az ott kapott ajándékot a közös fa alá is odategye, így duplán fog örülni neki.
Ünnep, ami csak a miénk
Minden család más és más, a körülmények, a család szerkezete, a rokoni kapcsolatai, a szülők mentalitása, elfoglaltsága, anyagi helyzete és még ezer más dolog befolyásolja, milyen lesz végül is a karácsonyuk. Egy biztos: egyedi lesz, hiszen ez a sajátjuk! Sem a plázák karácsonyi pompája, sem a gyerekközösségek közös karácsonyi "bulija" nem versenyezhet azzal az érzéssel, amikor a saját szeretteitől kap valaki valami gondosan kiválasztott, régóta sóvárgott, jól eltalált ajándékot. Ugyan az otthoni karácsonyfa szegényesebb, de mégis, szerethetőbb lesz, hiszen meghitten ismerősek a díszei, mert együtt készítették vagy már régóta azokat fedezhetik fel újra meg újra az ágak hegyén. Lehet, kicsit sután, hamisan hangzik gyertyagyújtáskor a "Csendes éj" meg a többi karácsonyi dalocska, de együtt ezen is olyan jót lehet nevetni. És persze, hogy nem tudjuk otthon azt a fényorgiát produkálni, mint amit a plázákban láthattunk, de nem is várja ezt el senki. Lehet, hogy ennél nagyobb, emlékezetesebb élményt nyújthat adott esetben épp a villanyoltás, egy közösen meggyújtott gyertya, a kézbe adott, a titkos vágyakat fénnyel a sötétbe író csillagszóró. A legfontosabb, hogy semmi sem kötelező! Semminek sem kell "pontosan olyannak" lennie, amilyen "szokás", amilyen másoké - sőt, az a legjobb, ha a családban kialakulnak a saját szokások, kis szertartások, amelyek egyedivé, "csak a miénkké" teszik az ünnepet.
