Álmatlanság a stressztől, stressz az álmatlanságtól
"Harcolj vagy menekülj!" - nagyjából így foglalható össze a szervezet védekező reakciója a számára fenyegető helyzetekre. Függetlenül attól, hogy ma már rendszerint nem életveszélyes helyzetekkel kell megküzdenünk, az emberi test ugyanúgy reagál a káros ingerekre, mint tette azt sok-sok ezer évvel korábban a vadonban. A hormonok ilyen esetekben növelik a szervezet energiaforrásait és felkészítik a megnövekedő fizikális igénybevételre. Az így lezajló kémiai folyamatokat hívjuk stressznek.
A rövid távú stressz alapvetően hasznos, hiszen segít abban, hogy megfeleljünk a közvetlenül előttünk tornyosuló feladatoknak. Szervezetünk a kis dózisú stresszt, még ha az akár intenzív is, gond nélkül képes kezelni, a túl sok azonban már bajt okozhat. Bár az egyéni tűrőképesség természetesen változó, ugyanakkor túlzott mennyiségű stresszt olyan általános dolgok is kiválthatnak bárkiből, mint például a családi konfliktusok, a munkahelyi teendők, vagy éppen az anyagi problémák. Az ennek nyomán potenciálisan megjelenő lelki és fizikai tünetek sora pedig meglehetősen hosszú.
Az alvászavarok zömét jelentő inszomnia, azaz álmatlanság hátterében is gyakran áll akut stressz. Egyszerűbben fogalmazva nem ritka, hogy például egy-egy megerőltetőbb munkahét, esetleg egy sűrűbb iskolai vizsgaidőszak során bármennyire is fáradtnak érezzük magunkat estére, az éjszakáink zaklatottan, nyugtalanul telnek, hogy aztán másnap újra álmosan, dekoncentráltan, szétszórtan és leverten menjünk vissza a mókuskerékbe. Ilyenkor - egyfajta ördögi körként - akár maga az a tudat is a pihenés útjába állhat, miszerint már régen aludnunk kellene, de mégsem sikerül álomba merülnünk.
Félelmek fogságában
Mindezek olyan problémák, amelyek lényegében szinte mindenki életében előfordulnak időnként, de a megfelelő stresszkezelési módszerekkel a nehezebb helyzetek is jól kezelhetőek. Komolyabb gondot jelent viszont, amikor a háttérben olyan súlyosabb pszichés betegségek húzódnak meg, amelyeket csak szakember segítségével lehetünk képesek leküzdeni.
Ilyenek például a szorongásos zavarok, amikor a beteg életét irracionális, mások számára nehezen felfogadható félelmek uralják. E körbe számos jelenség tartozik: egyesek például a tömegben való tartózkodástól félnek, másokban bizonyos állatok vagy természeti jelenségek keltenek ijedtséget, megint mások a pánikbetegség tüneteitől szenvednek.
Szintén említést érdemel a depresszió, amely jelentkezhet önmagában, de más betegséggel, például éppen szorongással karöltve is. Unipoláris depresszió alatt a hangulati és az érzelmi élet zavarát értjük, amikor az érintettek az életüket sivárnak, nyomasztónak látják, a negatív érzelmeket pedig még csak időszakosan sem váltja fel felhangoltság. A kórkép egyik leggyakoribb tünete az alvászavar, ezt pedig a depresszióval összefüggésben lévő egyéb problémák is erősíthetik, mint az alkohol-, drog- vagy gyógyszerfüggőség.
Összességében kijelenthető, hogy a krónikus inszomnia mögött az esetek mintegy felében mentális betegségek állnak. Azt is érdemes hozzátenni, hogy mind a szorongásos zavarok, mind a depresszió kezelése nehéz, de a beteg életminősége szempontjából kiemelten fontos feladat. Egyebek mellett ezért is kell minden esetben orvoshoz fordulni a tartósan fennálló álmatlansággal.
