Altatók - amit tudni kell róluk

A kialvatlanság rendkívül kínzó érzését a megfelelő gyógyszerek alkalmazásával gyorsan meg lehet szüntetni. Az altatók bevétele a fájdalomcsillapítókéhoz hasonlítható: egy altató segítségével könnyen el tudunk aludni, mint ahogy egy fájdalomcsillapító is megszabadít bennünket a kínzó fájdalomtól. A közhiedelemmel ellentétben ezek a szerek mára már rendkívüli fejlődésen mentek keresztül, így érdemes eloszlatni a velük kapcsolatban élő félelmeinket, ha mást nem, "evolúciójukat" áttekintve.

A barbiturátoktól a benzodiazepinekig

A barbiturátok jelenleg is megtalálhatók az altatók között, de már csak a kórházakban, műtétek előtti altatóként használatosak, a közforgalomban már nem kaphatók.Az altatók története még a 19. századra nyúlik vissza: 1864-ben szintetizálták ugyanis a barbitursavat, melyet különféle hatóanyagokkal kombinálva először alkalmaztak altatóként. Az első altatót, a Veronált 1903-ban hozták forgalomba. Ez a szer arról híresült el, hogy sokan követtek el vele öngyilkosságot, így valószínűleg innen ered sok alvászavarban szenvedő beteg kényszerképzete, hogy az altatók veszélyesek lehetnek.

A következő nagyobb fejezetet az 1912-ben kifejlesztett fenobarbitál nevű anyag írta, amely az epilepszia kezelésében használatos görcsgátló hatással is rendelkezett. 1932-től a hexobarbitál segítségével már lehetőség nyílt az intravénás narkózis alkalmazására, azaz a műtéti altatás és érzéstelenítés már nem gázzal, hanem intravénás injekcióval is történhetett. A barbiturátok fejlesztésének legutolsó lépése a tiobarbiturátok bevezetése volt.

A következő állomás a benzodiazepinek felfedezése volt. Ezt a vegyületcsoportot már 1933-ban szintetizálták, de csak 1950-ben kezdtek nagyobb mértékű fejlesztésbe, melynek eredménye a hatóanyag klórdiazepoxid librium néven való (1960-as) forgalomba kerülése volt. Ezek a vegyületek az altató hatás mellett rendelkeztek görcsgátló, feszültségoldó, izomlazító hatással is, ami számos nem kívánt mellékhatást is eredményezetett.

A modern Z-szerek

Az alvást elősegítő szerek legújabb csoportját a "Z"-szerek alkotják, tagjai a zolpidem, a zopiclon és a zaleplon. Ezen hatóanyagok ma már különböző néven vannak forgalomban, és egyesítik magukban mindazokat a kedvező tulajdonságokat, ami az előző szerek hiányossága volt. Gyors elalvást biztosítanak, segítik az éjszaka átalvását, ugyanakkor - mivel gyorsan kiürülnek a szervezetből - nappali álmosító hatásuk már nincs, és megfelelő alkalmazás mellett nem alakul ki hozzászokás.

Kedvező alkalmazhatóságuk miatt idős emberek is biztonsággal szedhetik őket, sőt a Z-altatók alkalmilag is bevehetők: egy nehéz, stresszes nap után bevételük éppúgy segítség a nyugodt alvás biztosításában, mint akkor, ha valaki például hosszabb repülőúttal több időzónát lép át (ún. jet-lag), és ezáltal eltolódik a megszokott napi ritmusa.

Előbb a háziorvos!

Alvásnapló

Alvásának adatait rögzítse naplóba a HáziPatika.com-on! Mivel az alvászavarok hátterében számtalan ok állhat, semmiképpen nem ajánlatos "öngyógyítással" próbálkozni, hanem azonnal a háziorvoshoz kell fordulni. Elsőként mindig tisztázni kell, mi áll az alvászavar hátterében, és csak ennek ismeretében, orvosi és szakorvosi vizsgálatok után kerülhet sor a megfelelő altató alkalmazására.

Az altatók használata előtt mérlegeljünk, hogy az életmódunkon nem kell-e változtatni, és nem hangsúlyozható eléggé a rendszeresség szerepe: keljünk és feküdjünk ugyanabban az időben, délután és este kerüljük a serkentőket (kávé, kóla, csokoládé), a nehezebb ételeket és az alkoholfogyasztást is. Ez utóbbiak bár elálmosíthatnak, gyakran vezetnek éjszakai felébredéshez, és depressziót keltő hatásuk is van.