„Egyszerűen nem tudok egyetlen helyen hosszú távra letelepedni, pedig az 50-es éveim közepén járva már valószínűleg kellene” – vázolta fel dilemmáját az a nő, aki levelével a The Guardian szakértőjéhez fordult tanácsért. Mint írta, nagyon szerencsésnek érzi magát, mert csodálatos emberek veszik őt körül, csak éppen nem képes egyetlen helyszínen lehorgonyozni.
„Mindig kitalálok egy bugyuta indokot”
A nőnek két, már-már felnőtt gyermeke van, volt párjával – a gyerekek apjával – jó kapcsolatot ápol, valamint az új szerelmével, a munkájával és az egészségével is minden a legnagyobb rendben. A probléma azonban az, hogy alapvetően többlaki életet él, és még így is felébred benne néhány évente a költözési vágy.
Újra költözni készülök, látszólag teljesen érthető okok miatt: túl sok munka van ezzel a hatalmas kerttel. Csakhogy a legutóbbi költözésem egyik oka éppen az volt, hogy az előző házhoz tartozó a kert túl kicsi volt. Kezdem tehát belátni, hogy ezek az indokok talán nem a valódi okai az állandó továbbállásomnak. Kíváncsi lennék, vajon miért nem tudok sehol letelepedni, miközben úgy érzem, hogy ezt kellene tennem” – részletezte problémáját a nő.
„Belső nyugtalanság lehet az állandó vándorlás oka”
A levélírónak Philippa Perry pszichoterapeuta válaszolt, aki gyakran ad tanácsot a családi és magánéleti nehézségekkel küzdő olvasóinak. A szakember elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor úgy fogalmazunk, hogy valamit „meg kellene tennünk”, annak hatására felébredhet bennünk a belső lázadó, emiatt pedig tudat alatt szabotáljuk saját magunkat.
A terapeuta másrészt arra is rámutatott, hogy az életünkben jellemzően három fontos, elköteleződéssel járó döntést hozunk: azt, hogy mit csinálunk; azt, hogy kivel csináljuk, valamint azt, hogy hol csináljuk. „Neked egyértelműen a harmadik ponttal vannak nehézségeid” – jegyezte meg. A szakember szerint egyébként az már egy jó lépés, hogy a levélíró felismerte, hogy valójában valami sokkal mélyebb indíték állhat az állandó költözési vágy mögött, és az általa kitalált ürügyek pusztán az utólagos racionalizálásban segítenek.
Úgy vélem, hogy egy szüntelen belső nyugtalanság vagy egy régebbi hiányérzet miatt gondolod azt, hogy gyakori környezetváltozásra van szükséged. Ugyan a költözés ilyenkor rövid távon megnyugvást hozhat, idővel újra feltámad majd benned az igény, hogy új lakóhely után nézz. A fizikai helyzetváltoztatással – mint védekezési és megküzdési stratégiával – az a baj, hogy bármi elől is menekülsz, az továbbra is eltemetve marad, mélyen, a lelkedben, és ezek az elfojtott, feldolgozatlan érzések a sorozatos költözködés ellenére is veled mennek az új helyszínekre. Hosszú távon tehát pusztán ettől semmi sem fog változni” – fogalmazott Perry.
„Ideje szembenézni az érzéseiddel”
A szakértő úgy véli, a levélírónak rá kellene jönnie arra, hogy mi az, amivel ennyire nehéz együtt élnie, és – bár ez kétségtelenül kényelmetlen lesz – szembe kell néznie állandó nyugtalanságának és menekülésének okával. „Amikor az új otthon újdonságának varázsa elhalványul, akkor ahelyett, hogy ismét új lakóhely keresésébe kezdenél, próbáld meg felderíteni az állandó mehetnék mögött rejlő érzéseket. Lehet, hogy egy gyerekkori feldolgozatlan esemény okozza mindezt, amikor el akartál menekülni, de nem tudtál. Ha sikerül kapcsolatba lépned a múltbéli éneddel, és elmondod neki, hogy már sikeresen megmenekültél, akkor talán alábbhagyhat a nyugtalanság” – magyarázta a szakember.
Perry szerint egyébként nem mindig vagyunk képesek tudatosítani és szavakba önteni a feldolgozatlan traumáinkat, csupán egy meghatározó, vissza-visszatérő érzés utal arra, hogy van a múltunkban egy elvarratlan szál. Persze általában öntudatlanul is megpróbáljuk elkerülni, hogy ezek az eltemetett fájdalmak a felszínre kerüljenek, de nem menekülhetünk örökké önmagunk elől. Csak a szembenézéssel és az elfogadással érhetjük el, hogy gyógyulni tudjuk, illetve képesek legyünk irányítani az érzéseinket, ne pedig azok irányítsanak minket. „Ne feledd, alapvetően nem az érzések ártanak nekünk, hanem az, ahogyan reagálunk rájuk” – tette hozzá a szakértő.
A feldolgozatlan érzések olyanok, mint egy használhatatlan, rendezetlen szoba. Ha azonban rendet teszünk a múlt fájdalmai között, akkor az adott terület újra kezelhetővé válik. Ez teszi az életet egy olyan térré, ahol szívesen élünk, ahelyett, hogy folyton menekülni akarnánk onnan” – vélekedett a terapeuta.
A szakértő arra is rámutatott, hogy minden esetben, amikor a levélíró végül a költözést – vagyis a nehéz érzések előli menekülést – választja, akkor csak eltereli a figyelmét a valódi probléma megoldásáról, és elszalasztja a lehetőségét annak, hogy gyógyulni és fejlődni tudjon. Perry azt javasolta, hogy a nő keressen fel egy szakértőt, és próbálja meg egy egyéni terápia segítségével kideríteni, hogy mitől menekül valójában. „Bár a pszichoterápia viszonylag drága, egy újabb költözésnél még így is jelentősen olcsóbb” – jegyezte meg.
