"A mesterséges intelligencia a mesterséges rendszerekben megpróbálja reprodukálni a valós képességeket - ilyen például a látás. Azt a matematikát kutatják, amely ezek mögött a valós képességek mögött rejlik. A mi feladatunk az, hogy a biológiai rendszerek mögött találjuk meg ugyanezt a fajta matematikát" - magyarázta Orbán Gergő, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársa egy nemrég megjelent publikáció kapcsán, majd hozzátette, hogy munkájuk során azt vizsgálják, hogy a különböző rendszerek működési elve, matematikája mennyiben hasonlít vagy tér el egymástól. A kutatás eredményei az agy működésének jobb megértését segítik.
Elmondása szerint a mesterséges neurális hálózatok alapján megjósolható, hogy nehezebb helyzetben hogyan ismerjük fel a külvilágot. Ehhez képest majmokat vizsgálva azt tapasztalták, hogy a biológiai rendszerek "matematikája" valamilyen módon eltért a mesterséges rendszerekétől. A különbséget úgy foglalta össze a kutató, hogy míg a mesterséges technológia azt a bizonytalanságot, ami azzal kapcsolatos, hogy miként értelmezzük a világot, nem tudta reprezentálni, addig az agy által megvalósított matematika képes volt erre.
A kutatók Wolf Singer, az MTA külső tagja frankfurti laboratóriumában végzett majomkísérletek eredményeit értékelve arra jutottak, hogy az agy egyfajta belső modellhez viszonyítva érzékeli a külvilágot. A majom idegsejtjei tehát segítenek megérteni, hogy mely matematikai elvek képezik a biológiai intelligencia alapját.
