A szervezet próbál kompenzálni
Pangásos szívelégtelenség esetén a szívnek nehézséget okoz, hogy megfelelő mennyiségű vért pumpáljon a testbe, a szervezet azonban próbálja ezt kompenzálni. Ennek egyik lehetősége, hogy hormonok segítségével megemeli a pulzust, a másik pedig a vesék fokozott só- és a szervezet vízvisszatartása. A visszatartott víz növeli az erekben keringő vér mennyiségét, ezáltal javítja a keringést. Ez utóbbi mechanizmusnak köszönhetően az átmeneti teljesítményfokozódást követően a szívelégtelenség súlyosbodása során a folyadékfelesleg kilép a keringésből, majd különböző testrészeken gyűlik össze, aminek egyértelmű tünete a duzzanat, az ödéma megjelenése.
A szívelégtelenség gyakran más betegségek talaján alakul ki, mint például egy veleszületett szívbetegség, magas vérnyomás , szívkoszorúér-betegség, szívinfarktus vagy valamilyen gyulladás miatt, amely roncsolja a szívizmokat. Az American Heart Association 2016-os tanulmánya szerint a szívelégtelenséggel diagnosztizált emberek fele a diagnózis megszületése után öt évnél tovább él. Minél hamarabb ismerik fel és kezelik az állapotot, annál jobbak a túlélési esélyek. A diagnosztika eszközei elsősorban a fizikális vizsgálat, a nyugalmi EKG, a szívultrahang, a laboratóriumi vizsgálat és végül a terheléses vizsgálat.
A betegségnek négy stádiumát különböztetjük meg: valamennyi más-más kilátásokkal rendelkezik, bár a szakszerű ellátás a legenyhébb esetben sem elhagyható.
- I. stádium: ebben a szakaszban többnyire még nincsenek olyan tünetek, amelyek akadályoznák a teljesítőképességet, de már kimutathatóak a betegség jelei.
- II. stádium: enyhébb jelek már mutatkoznak, a nagyobb megterhelést már nehezebben viselik a betegek, és gyakran vannak szívet érintő komplikációk is. Ebben a fázisban teljesítménycsökkentést és életmódváltás szokás javasolni.
- III. stádium: ilyenkor már rendszeresen mutatkoznak tünetek, a gyengeség, a nehézlégzés, a gyakori vizelés a mindennapi tevékenységet is befolyásolja.
- IV. stádium: ebben a stádiumban a legkisebb tevékenység is komoly megterhelést jelent, nyugalomban is jelentkeznek a tünetek. Gyakran kórházi ellátást igényel.
A kezelés két pillére
Bármilyen stádiumban is tart a betegség, életmódbeli változtatásokkal csökkenteni lehet a tünetek mértékét, egyben javítani az életkilátásokat és az életminőséget. A legfontosabb teendő a megfelelő táplálkozás és a mozgás bevezetése. Táplálkozási szempontból a legfontosabb a túlzott sóbevitel csökkentése, az alkoholfogyasztás minimalizálása, a zsíros, vörös húsok felváltása fehér húsokra és főként halakra. Ha sikerül több zöldséggel és gyümölccsel, kevesebb fehérliszttel és cukorral felépíteni az étrendet, úgy jó eséllyel a túlsúly is redukálható, ami önmagában is megkönnyíti a szív munkáját. Fizikai aktivitás szempontjából fontos a szakszerű felügyelet és iránymutatás - edző, mozgásterapeuta, gyógytornász bevonásával. A szív-érrendszer számára szinte gyógyír a kardiomozgás - szigorúan csak biztonságos mértékben -, ezen belül pedig jó választás lehet az úszás , a tempós gyaloglás, a kocogás és a biciklizés.
"A szívelégtelenség kezelésében kettős célja van a gyógyszerelésnek. Egyrészt szeretnénk javítani a szív pumpafunkcióját, másrészt csökkenteni kívánjuk a testben lévő folyadék mennyiségét, hogy ezzel is enyhítsük a szívre nehezedő nyomást. Ezen célok eléréséhez az alapos kardiológiai kivizsgálás után tudunk dönteni a szükséges gyógyszerek típusáról, azok megfelelő kombinációjáról. Szóba jöhetnek a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitását gátló szerek, a béta-blokkolók és a diuretikumok, de természetesen a legoptimálisabb szerek és azok adagolása csakis személyre szabottan választható meg. Súlyos, előrehaladott esetben előfordul, hogy már csak a műtét segíthet" - mondta el dr. Vaskó Péter, a Budai Kardioközpont kardiológusa. Hozzátette, a szívelégtelenséggel élők életkilátásai nagyon sok tényezőtől függenek, hiszen éppúgy fontos, milyen stádiumban tart a betegség, mint hogy mikor kezdték el kezelni, milyen betegségek vannak még jelen, milyen életmódot él a páciens, illetve mennyire hatékony az orvos-beteg együttműködés.
Legjobban: