Bár nem szükségszerű velejárója a változókornak, sokan érzékelik érzelmi életük megváltozását, mely nyilván elválaszthatatlan a hormonális viszonyoktól. Ahogy a menstruációs ciklus hangulatváltozásai is bizonyítottan függnek a hipotalamusz által befolyásolt belső elválasztású rendszertől, úgy a klimax kora sem mentes az efféle hatásoktól. Természetesen ilyenkor a lelki problémák sokkal összetettebbek, és nem magyarázhatók pusztán a hormonális változásokkal, mint ahogy a rövid ideig tartó menstruációs hangulatváltozások. A menopauza előtti és utáni hónapok, évek nem rövid időszakot tesznek ki, így a rossz lelkiállapot tartós is lehet.
A legtöbb ember élete derekán amúgy is számot vet addigi eredményeivel, vágyaival, mit sikerült megvalósítania, és mit szeretne még elérni. A középkorú nők közül sokan ebben az időszakban ébrednek új öntudatra, szakmai sikereket könyvelhetnek el, végre tisztában vannak erősségeikkel, gyengéiket megtanulták kezelni.
Mások viszont pont arra jutnak, hogy amit eddig elképzeltek, az valahogyan nem vált be. Felszínre törnek a munkahelyi elégedetlenségek, a partnerkapcsolat problémái, ezért a változókor idején fokozottan jellemző a nőkre az ingerlékenység, idegesség és aggodalmaskodás, amit a kisebb nagyobb testi-változások csak tovább erősítenek. Sokan depresszióval, kudarcélményekkel, csökkent önértékeléssel küzdenek. A statisztikák azt mutatják, hogy a nők leginkább a depressziós állapottól, az emlékezet-kihagyástól és a súlytöbblettől esnek kétségbe. Viszonylag keveseket bánt a szexuális élet érdektelensége. Döntő többség viszont nagyon is örül a rendszeres vérzés nyűgétől való megszabadulásnak.
Érdemes sorra venni tehát az esetlegesen felmerülő, legfontosabb problémákat.
Depresszió
Senki nem kedveli azokat a napokat, amelyeken eluralkodik rajta a kedvetlenség, fáradtság, céltalanság és levertség. De tudnunk kell, hogy ezek mindennapos, természetes és valamilyen szempontból fontos érzések is. Azokban az időszakokban, amikor kicsit elhagyjuk magunkat és lelassulunk, egyben olyan időket is élünk, amelyek nagyon fontos erőgyűjtő időszakok lehetnek, végső soron előkészíthetik és megkönnyíthetik, hogy később átgondolt, jó döntéseket hozhassunk. Főleg a bonyolult helyzetekben jön jól, ha kikapcsoljuk a külvilágot, és egyfajta egészséges letargiában megpróbálunk magunkba befelé hallgatózni.
Ugyanakkor az is ismeretes, hogy a nők életük második felében gyakrabban kerülnek annak a határvonalnak a túloldalára, amely az egyszerű lehangoltságot a depressziótól elválasztja.
Érdemes tesztelnie magát, depressziós-e, és szükség esetén szakemberhez fordulni.
A változókori depressziónak is számos oka lehet, jelentkezhet testi betegség kísérőtüneteiként vagy éppen valamely betegségtől való túlzott félelem miatt, kimerültség, stressz nyomán, amely nem ritkán épp a havi ciklus zavarainak félreértelmezéséből fakad.
Komoly esetben - tehát amikor nem csak múló rosszkedvet illetnek ezzel a kifejezéssel - a depresszió tartós, legalább két hétig tartó lehangoltsággal, fáradékonysággal, örömtelenséggel jár, amelyhez koncentrációs és alvászavarok, étvágytalanság vagy éppen falánkság társulhatnak.
A depresszióval semmiképp sem szabad teljesen egyedül maradni, bezárkózni, mert ilyenkor feltétlen segítségre van szükségünk. Ne szégyeljünk lelki támasz után nézni, férjhez, partnerhez, barátnőhöz fordulni, sokszor a szakszerű segítség, pszichológus, esetleg lelkész, ill. szakorvos segítsége is nélkülözhetetlen. Az orvosok a tünetek súlyosságától függően különböző fokú depressziót állípítanak meg, és ennek megfelelően a kezelés is más és más. Sokan szégyelik vagy alábecsülik az orvosi segítséget, pedig a kilábaláshoz hathatós segítséget adhatnak.
Ma már tudjuk, hogy a depresszió az agy anyagcseréjének megváltozásával jár, megváltozik ugyanis egyes idegi hírvivő molekulák, ún. neurotranszmitterek koncentrációja. Ebben segíthetnek az ún. antidepresszáns gyógyszerek, amelyek a depressziók 75%-ában jótékony hatásúak. Nem okoznak függőséget, de segíthetnek abban az időszakban, amíg a depresszió gyökerét sikerül föltárni.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyit segíthet a szervi bajoktól félő nőnek, ha komplex és átgondolt, megnyugtató orvosi segítséget kap. Sokszor pont a nőgyógyászok azok, akik a túlzásba vitt kezelésekkel és vizsgálatokkal fölöslegesen keltenek aggodalmakat a változó korú nőkben, Érdemes ezért olyan nőgyógyászt, nőgyógyászokat megkérdezni, akik egybehangzó véleményükkel meg tudják győzni az aggódó nőt arról, hogy a kezelés valóban szükséges, vagy fölösleges.
Az évekkel az idomok is telnek?
A lelki közérzetet nagyban befolyásolja az is, meg vagyunk-e elégedve küllemünkkel. Egyes statisztikák szerint az 50. életévüket betöltött nők fele testsúlyban is gyarapodik, máshol az olvasható, hogy csak 10%-uk kerüli el a súlygyarapodást. Nem tisztázott, hogy a hízás közvetlenül a hormonális változásokon vagy egyszerűen az életmódon múlik. Arra minden esetre érdemes figyelni, hogy véletlenül se kerüljünk a gondok ellen vigaszul szolgáló édességek és nyalánkságok elfogyasztása nyomán megsokasodó zsírpárnák, és az emiatt érzett lelkiismeret-furdalás, majd depresszió ördögi körébe.
Hízásra hajlamosíthatnak korábbi terhességek és a méh műtéti (hiszterektómia) eltávolítása utáni állapot, ha a petefészkeket is eltávolították.
Bármi legyen is az oka a testsúlygyarapodásnak, karban kell tartani, melynek legjobb eszköze a rendszeres testmozgás. A testmozgás "melléktermékeként" szervezetünkben olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek jó közérzetet, örömérzést adnak, és nyilván ezáltal csökkentik a depressziót, a mértékletes sportolás további jótékony hatásáról nem is beszélve.
A gyermek utáni vágy
Ebben a korban nem ritka, hogy a nőknél - bár maguk is irracionálisnak tartják - megerősödik a gyermek utáni vágy. Azok sem kivételek ez alól, akik ezt korábban elképzelhetetlennek tartották, és egészséges kamaszgyermekeket nevelnek, tán már fel is nevelték őket. A teherbeeséssel mintegy igazolást keresnek arra, hogy teljes értékű, termékeny nők, kívánatosak.
Sokszor csak tudat alatt éledezik a gyermekvállalási kedv, és a fogamzásgátlók elhagyásában, "feledékenységben" mutatkozik meg. Mindenképpen érdemes megbeszélni a partnerrel az ilyesmit, és nem szabad a nőnek a saját szakállára próbálkoznia. Ha valóban a gyermekáldás mellett dönt a pár, akkor az orvosi vizsgálat is indokolt.
Szexualitás a menopauza környékén
A szexualitásban is bizonyára következnek be változások, hiszen minden testi tünet befolyásolhatja a partnerrel való együttléteket is. Itt is igaz azonban, hogy van, aki nagyon pozitívan éli meg ezt a korszakot, hiszen egyre kevésbé kell odafigyelni a fogamzásgátlásra.
Kiegyensúlyozott párkapcsolat esetén ez az időszak lehet a jó értelemben vett rutin, a hosszú ideje szerzett tapasztalatok helyes alkalmazásának ideje. Többek között azért, mert ebben az időszakban a pár tagjai jobban oda tudnak figyelni egymásra: a gyerekek már "kirepülnek", de legalábbis sokkal önállóbbak, később pedig nyugdíj mellett több a szabadon felhasználható idő.
Vannak, akik másképp élik meg ezt az időszakot. A változókori testi problémákra való hivatkozás a partner visszautasításakor olykor csak kifogás. Igaz ugyan, hogy a változás korában lévő nőknek csökkenhet a nemi vágya, a fokozott hüvelyi érzékenység, esetenként hüvelyszárazság miatt, amely azonban inkább a posztmenopauza időszakára esik, de akkor sem szabad halogatni az őszinte beszélgetéseket és a félreértések tisztázását. Annál is inkább, mert ebben az időben a férfiak nemi élete is átmegy némi változáson, amit a nők könnyen félreértelmezhetnek. Ha viszont helyesen kezelik, megértőek, akár tőkét is kovácsolhatnak belőle.
A kor előrehaladtával a merevedéshez több idő szükséges, az ejakuláció után a hímvessző hamarabb ernyed el, és nehezebben érhető el újabb merevedés. A nők sokszor tévhitben élnek, mikor azt feltételezik, hogy ez csupán azért van, mert már nem annyira vonzóak, vagy hogy párjuk nem hűséges. A megértés azért is fontos, mert ebben a korban a férfiak is sérülékenyebbek, és az is természetes, hogy szakmai előmenetelükre több gondot fordítanak, tehát lehet látszólagos, hogy elhanyagolják társukat.
A negyven és ötven év közötti párok nemi élete lehet a kiteljesedés időszaka is, hiszen ekkorra nemi vágyaik, azok erőssége nagyobb összhangba kerülhetnek, mint korábban. Ez azért lehet így, mert míg a nők még ekkor szexuális készségeik csúcsán vannak, - hiszen orgazmuskészségük a tanulási folyamatok miatt csak 30-35 év körül tetőzik, majd lassan csökken, a férfiaké már 20 éves kortól csökken, mégha igen lassan is. A két folyamat átlagosan 35-45 év körül egyensúlyba kerülhet, majd a szexuális "teljesítmény" szempontjából a férfiak kissé hátrányba is kerülhetnek.
Általánosítanunk azonban sohasem szabad, mivel minden egyén személyisége, pszichoszexuális fejlődése és párkapcsolata egyedi.
Az ember szervezete és lelke úgy működik, hogy akár végleg is elhagyhatja, ha nem gyakorolja ezt a funkciót. A ritkuló szeretkezés, a ritkulás stabilizálódását vonja maga után, ami férfiaknál valóban a here csökkenő működését okozhatja, a spermiumok termelődése és a prosztata működése is leáll, végül a kör bezárul: a vágy és ennek folytán a szexuális aktivitás is csökken. Különösen az 50-es éveikben járó férfiaknál tapasztalható, ha nem figyelnek nemi életük kiteljesítésére, amiben természetesen a nőknek is nagy szerepe van.
Sebezhetőség és megoldások
Számtalan tényezőtől függ tehát, hogy ki hogyan éli meg a változás korát, és hogy mennyire könnyen veszi a kétségtelen sűrűbben felmerülő problémákat. Talán itt is a megelőzés a legfontosabb, azaz az átgondolt, felelősségteljes élet. Nem vitatható, hogy a stabil családi háttér, a kiegyensúlyozott munkahelyi viszonyok nemhogy csak segítenek, tán még az egyik leggyümölcsözőbb korszakká is tehetik ezt a biológiai változásoktól terhes időszakot. A statisztikai adatok szerint a jó házastársi kapcsolat, a még otthon élő gyermekek és a képzettség elsődleges a kiegyensúlyozottság megőrzésében is.
Józanul át kell gondolni, minek mekkora jelentőséget tulajdonítunk. Az egyik legkivédhetetlenebb, és sok bosszúságot okozó tünet pl. a dekoncentráltság és feledékenység. A hőhullámok okozta nehezített éjszakai alvásnak a számlájára is írható, és olykor könnyű elintézni egy-egy tréfával, mégis sokan a visszafordíthatatlan öregedés, netán komoly betegség jeleként értelmezik, ezért félelemmel gondolnak rá.
Az agy rohamos időskori leépülése egy-egy betegségtől eltekintve igazából csak akkor fenyeget, ha nem használjuk ki kellően a kapacitását.
Mindenképpen keresni kell tehát az alkalmat az aktív társadalmi életre, a kulturális és családi programokra, a művelődésre, szórakozásra.
