Áldás vagy átok?
Előbb vagy utóbb minden nő életében eljön az az idő, amikor a szervezete átalakul: a 30-40 éven át megszokott havi ciklus akadozni kezd, majd megszűnik. Ezt a 45-55 éves kor között természetes módon bekövetkező folyamatot perimenopauzának vagy átmeneti kornak, klimaxnak nevezik. A hormonális működés változása miatt a menstruáció rendszertelenné válik, ritkább lesz, majd elmarad. Egyes esetekben hirtelen szűnik meg. A nők jelentős részénél kellemetlen kísérőjelenségek nehezítik meg ezt az időszakot, mások panaszok nélkül élik át. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy a változás kora szenvedéssel járjon: ezek a kellemetlenségek részben enyhíthetők, részben pedig elkerülhetők, sőt, megelőzhetők "házilag" is néhány egyszerű életrendi tanács betartásával, illetve szükség esetén szakorvos segítségével.
A klimax problémája sokszínű dolog, kis túlzással mondhatnánk, hogy ahány női életút, annyiféleképpen jelentkezik. Annyi biztos, hogy a testi tünetek mögött rejtőző pszichés okok még változatosabbá teszik. Van, aki keserves veszteségként, az öregedés fájdalmas jeleként éli meg a havi vérzések elmaradását, más megkönnyebbülésnek, felszabadulásnak érzi a folyamatot, hiszen számtalan kellemetlenségtől kímélődik meg általa. Egyértelmű, melyik az érintettek számára a jobb, szerencsésebb hozzáállás, de ez nemcsak egyszerűen elhatározás kérdése, hanem összefügg az illető teljes egyéniségével, énképévével, harmonikus vagy netán az egyensúlyból átmenetileg kibillent életszemléletével. A klimax lezajlása kisebb részben alkati kérdés, nagyobb részben viszont attól függ, hogyan van felkészülve a nő a lélektani nehézségek elviselésére, leküzdésére.
Félig üres a pohár...
Tudjuk: ugyanezt a pohár vizet ki-ki mentalitása szerint láthatja félig üresnek vagy félig telinek. A menopauzára is alkalmazható ez a példa. Mert mi is történik? Az a női szervezet, amely az évtizedek alatt vagy háromszáz alkalommal felkészült arra, hogy gyermeket foganjon (és jó esetben néhányszor nem is hiába), ezentúl nem érlel több petesejtet, az ötödik x-hez közeledve a nőnek le kell mondania a további gyerekvállalásról. Vannak nők, akik - ha nem is tudatosan, legalábbis hangulatukban - már a havi vérzést is úgy élték meg, mint egy-egy elmulasztott lehetőséget. Ők, amikor a menzeszük végleg elmarad, szinte gyászt éreznek. A lehangoltsághoz többnyire ingerültség, szorongás is kapcsolódik: sokan félnek attól, hogy a menstruáció elmaradása egyben az aktív női létük végét is jelzi, mintha ezzel együtt a nőiességüket, vonzóerejüket is elveszítenék.
Az érintett nők a munkahelyükön már az idősebbekhez tartoznak, a gyermekeik letagadhatatlanul felnőttek, bizony, a férfiak szexuális érdeklődése is csökken irántuk. A hormonális változások ráadásul kellemetlen testi tüneteket: hőhullámokat, arcpirulást, izzadást, fejfájást, végtagzsibbadásokat, alvászavarokat is okozhatnak. A klimax egyik gyakori velejárója a hüvely nyálkahártyájának szárazabbá válása, amely - ha nem kezelik - a nemi érintkezés fájdalmasabbá válásához, később akár szexuális bezárkózáshoz vezethet.
Az is bizonyított, hogy minél drámaibban fogja fel, minél rosszabbul viseli a változókorba érkezett nő lelkileg ezt az időszakot, annál markánsabban jelentkeznek a testi tünetek. A társadalmi megítélés is sokat ronthat a helyzeten: amíg a nőktől azt várták el, hogy egyéni ambícióikat elfojtva elsősorban családanyaként teljesítsék ki életüket, addig ez a biológiai változás még nagyobb súllyal esett latba. A "klimaxos nő" fogalmához egyébként is sok negatív képzet kapcsolódott: (anyós)viccek sokasága szól az agresszívvé, hisztérikává, házisárkánnyá változott nőkről. Csoda ezek után, ha a nők félnek a változás korától?
...de lehet félig tele is!
A nő nagylánnyá válása óta több százszor élte át azt a szorongást, hogy megjön-e időben, rendben a havi vérzése, nem kerül-e kínos helyzetbe, ha netán váratlanul, alkalmatlan helyen és időben, felkészületlenül éri. Több mint ezer napot töltött émelyegve, hasi görcsökkel, rossz közérzettel. Ennek hamarosan vége: néhány hónapig még tartani lehet ugyan a rendszertelen vérzésektől, de utána el is felejtheti ezt a kellemetlenséget. Eddig, nemi életet élve még a legbiztonságosabbnak tartott fogamzásgátló módszer mellett is motoszkált a tudatában az a félelem, hogy sikerül-e elkerülni a nem kívánt terhességet, hogy maga és a párja életprogramja, boldogulása szempontjából a legmegfelelőbb időben gyarapodjék a család.
A változás korába ért nő megszabadulhat ettől az aggodalmától is, miközben korántsem kell lemondania a szexualitás örömeiről. Ellenkezőleg, saját maga és partnere testi-lelki igényeinek, lehetőségeinek jobb ismeretével, összehangolt, érett, stabil párkapcsolatban a szex felszabadultabb, még inkább örömhozóvá válhat. Az ötödik x-hez közeledve a legtöbbeknek az anyasága is sikeresen kiteljesedett: a gyerekek már felnőttek, sőt, a szülői felelősség súlya, a napi gondok nélkül lehet újra apró jövevényeknek, ezúttal az unokáknak örülni.
Míg a húszas, harmincas éveiket többnyire a családi, napi gondok, a gyermeknevelés kötötte le, a középkorú nőnek végre saját magára is van ideje. Nem egyszer meglepő változást hoz ez az életszakasz: az a nő, akit fiatal családanya korában szinte csak jelentős túlsúllyal, kitérdesedett melegítőben, kopott pólóban, lenőtt hajjal lehetett látni, loholva az ovi, bölcsi, játszótér, közért között, most egyszeriben törődni kezd magával, lead néhány kilót, igényesen öltözik, fodrászhoz jár, és megnövekedett önbizalommal néz vissza a tetszéssel rátekintők szemébe. Míg eddig jószerivel a gyerekek programjai határozták meg az életét, most van ideje tovább képezni magát, vagy legalább egy-egy igényesebb könyvet elolvasni, sőt, színházba, moziba, társaságba menni. A munkahelyén értékesebb, megbecsültebb munkát tud végezni. A tartalmas élet, a kiegyensúlyozott lelkiállapot jelentősen enyhíti a klimax testi tüneteit!
Nem betegség!
Legfontosabb, hogy el kell fogadni a változást, mint a női lét velejáróját, az élet természetes részét. Ez a bölcs beletörődés a szorongást is kiküszöböli. Ugyanakkor nem kell, nem szabad elhinni, hogy ez a nőiség, netán az élet alkonyát jelentené. Egyáltalán nem "kötelező" a tüneteket sem elszenvedni, hiszen részint önerőből, részint szakorvosi segítséggel többféle megoldás enyhítheti mindegyiket. Az a biológiai változás, ami a menstruáció megszűnéséhez vezet, egy hosszabb, évekig tartó folyamat egyik eleme csupán, nem ok arra, hogy valaki emiatt "szűkebbre fogja" érdeklődési körét, ne tartsa karban kapcsolatait, lemondjon bármiről, ami addig gazdagíthatta az életét. A kiegyensúlyozott, örömteli szexuális élet testi-lelki jó hatásáról kötetek szólnak: a leghatásosabb szépítő- és nyugtatószer, fiatalít, regenerál, életerőt ad, stabilizálja a párkapcsolatot stb., dőreség lenne hát lemondani róla! A nemi életben mutatkozó esetleges nehézségek szintén leküzdhetők, például a nyálkahártya-szárazság ellen hüvelysíkosító zselé alkalmazható.
Az önsegítés egyszerű, alapvető eszközei minden nőnek a rendelkezésére állnak! Ilyen a testedzés, a könnyű sport, hiszen a fizikai kondíció javítása nemcsak a testi egészséghez, a tünetek kezeléséhez, hanem a hangulat javításához is hatékonyan hozzájárul. Számos fitoösztrogént tartalmazó tápanyag és gyógynövény segíthet a tünetek enyhítésében. Itt az ideje az önmagunkkal való törődésnek, a belső én gazdagításának. Aki harmóniában él saját magával, azt a legkevésbé sem rázza meg a szervezetében bekövetkező változás. A feszültséget, a stresszt oldja, a belső egyensúlyt segítheti a jóga és a többi relaxációs technika. Akinek szüksége van rá, kérjen szakszerű segítséget: egy alapos vizsgálat után a szakorvos az állapotának megfelelően hormonmentes és hormonpótló terápiát is javasolhat.
