A neuropátiás fájdalom - azaz a szomatoszenzoros rendszert érintő károsodás vagy betegség közvetlen következményeként létrejövő fájdalom - érzéskiesések, káros és nem káros ingerekkel szembeni paradox túlérzékenység és spontán fájdalom társulásából áll.
Amikor a hagyományos szerek nem hatnak
Azért fontos a neuropátiás fájdalmat fölismerni, mert ennek a típusnak a kezelésére a szokványos fájdalomcsillapítók, a nem-szteroid gyulladásgátlók nem alkalmasak: a betegek csupán kis százalékánál csökken részlegesen a fájdalom ezek hatására, ráadásul az ilyen kezeléseknek kellemetlen vagy dóziskorlátozó mellékhatásai is lehetnek (pl. gyomorvérzés).
A neuropátiás fájdalom kezelésében két alapelvnek feltétlenül érvényesülnie kell: tisztázott kórok esetében kezelni kell az alapbetegséget, illetve a tüneti kezelésnek személyre szabottnak kell lennie. Utóbbi azt jelenti, hogy az alkalmazandó szer hatékonyságán túl figyelembe kell venni a várható mellékhatásokat, a kísérő betegségeket, a társuló pszichés zavarokat, illetve nem ritkán a gyógyszer árát is. Fontos tudni, hogy 30-50 százalékos fájdalomcsökkentés a reális elvárás, mivel a szerek hatékonysága korlátozott.
Kezelések pro és kontra: az egyes terápiák előnyei és veszélyei
A neuropátiás fájdalom jelenleg ajánlott kezelési módjai:
- egyes antidepresszánsok (triciklikusok, SNRI-ok)
- bizonyos antikonvulzív szerek (az epilepszia kezelésére szolgáló készítmények egy csoportja)
- orális opioidok
- lokális lidokain
- magas kapszaicintartalmú tapasz (új eljárás)
Az antidepresszánsok kiváló fájdalomcsillapító hatással rendelkeznek, ám felhasználásukat korlátozza, hogy viszonylag lassan hatnak és számos mellékhatással - szájszárazság, bágyadtság, álmosság, szédülés - rendelkeznek. Ráadásul, mint a Medical Tribune 2011. novemberi száma felhívja a figyelmet, a tömeges kezelést nehezíti, hogy az antidepresszánsokat kiemelt támogatással csak pszichiáterek írhatják fel. A neuropátiás fájdalom kezelésére alkalmas szereket az OEP nem sorolja a kiemelt támogatási kategóriába (kivéve a cukorbetegségből adódót).
Az epilepszia kezelésére használt úgynevezett antikonvulzívumok szintén hatásosak lehetnek, ám számos mellékhatásuk - szédülés, álmosság, hányinger, fáradékonyság – miatt óvatosan kell adagolni. Az opioid szerek ugyan gyorsan hatnak, de fennáll a hozzászokás és a függőség kialakulásának veszélye. Emiatt tartós kezelésre nem ajánlják, márpedig a neuropátiás fájdalom általában hosszú ideig tart. További hátránya ezeknek a szereknek, hogy székrekedést, hányingert és fejfájást okozhatnak.
A lokálisan ható szerek között egy új terápia jelent meg a közelmúltban hazánkban is. A magas kapszaicin tartalmú tapasz, amely az erős paprika alkaloidjával hat, jelenleg támogatás nélkül, csak bizonyos kezelőhelyeken hozzáférhető (ezekről bővebb információt itt találhat) A kapszaicin tapasz magyar kutatási eredmények alapján, speciálisan az idegi eredetű, neuropátiás fájdalom csillapításra kifejlesztett gyógyszerforma, mellyel egyszeri kezeléssel akár 3 hónapos fájdalomcsillapítás biztosítható. További előnye, hogy komoly mellékhatása nincs (csupán időleges bőrpír, égő érzés jelentkezhet a kezelt területen) és más gyógyszerekkel is együtt adható.
