A Tourette-szindróma egy rövid ideig tartó, sztereotip módon ismétlődő, irányíthatatlan mozgásokkal és hangadásokkal, úgynevezett tikkekkel járó idegrendszeri betegség.
A panaszok általában 5-10 éves kor között jelentkeznek, de tinédzserkorban enyhülhetnek, vagy akár teljesen el is múlhatnak. Van, amikor olyan gyengék, hogy alig lehet őket észrevenni, máskor súlyosak és zavaróak. Utóbbi esetben a beteg életminőségére is súlyos hatással lehetnek, mivel akadályozhatják a kommunikációt és a mindennapi feladatok ellátását.
Előfordulhatnak éjszaka, alvás közben is, illetve rosszabbodhatnak, ha az érintett megbetegszik, szorong, vagy stresszes időszakon megy keresztül.
Innen ismerhető fel a Tourette-szindróma
Léteznek mozgásos (motoros), illetve hangadásos, avagy vokális tikkek. Mindkettőnek lehetnek egyszerű, illetve összetett formái. Előbbik egyetlen izomcsoportot, vagy egy testrészt érintenek, míg utóbbi kategória esetében több testrész és izomcsoport is szerepet játszik a tikkelésben. A tikkek "kitörése" előtt van egyfajta "előérzete" az érintettnek.
Motoros tikkek esetében az alábbi tünetek gyakoriak:
- Egyszerű tikkek: Pislogás, fejrángás, vállrándítás, szájmozgás, orrhúzogatás
- Összetett tikkek: Tárgyak megérintése, megszagolása, megfigyelt mozdulatok ismétlése, oda nem illő, heves gesztikuláció, ugrálás
A vokális tikkek közül pedig általában ezekkel a jelekkel találkozhatunk:
- Egyszerű tikkek: morgó, ugató hang kiadása, köhögés, torokköszörülés.
- Összetett tikkek: a saját vagy mások szavainak, mondatainak ismétlése, vulgáris szavak használata, káromkodás.
Az egyelőre nem világos, mi okozza a Tourette-szindrómát, de valószínűleg genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak a kialakulásában. Az állapot 3-4-szer nagyobb eséllyel fordul elő férfiaknál, mint nőknél.
A Tourette-szindrómára nincs gyógymód, kezelésekkel enyhíthetők a tünetek, ha a beteget a mindennapjaiban akadályozzák - írja a Mayo Clinic.
- Egyrészt különböző gyógyszerek segíthetnek a betegen. Egyes antidepresszánsok, antiepileptikumok, ADHD-gyógyszerek, dopamin gátlók, központi adrenerg gátlók alkalmazása esetén könnyebb lehet a beteg élete.
- Botox injekciókat is szoktak adni az érintett izomba.
- Olyan terápiás módszerek is szóba jöhetnek, mint a kognitív viselkedésterápia vagy a pszichoterápia.
- Mély agyi stimuláció is végrehajtható, ha a fenti módszerek nem hozzák a várt eredményeket.
A tünetek enyhítése azért is fontos, mert a betegek hajlamosak elszigetelődni másoktól, így nagyobb eséllyel alakulnak ki olyan mentális betegségek náluk, mint a depresszió vagy a szorongás.
