Veszélyes tévhit, hogy le tudjuk nyelni a nyelvünket

Közkeletű tévhit, hogy akinek rohama van, annak fakanalat kell dugni a szájába, hogy le ne nyelje a nyelvét. Egy 2020-as tanulmány szerint mindez nemcsak a szájhagyomány, hanem a tudomány miatt is lett ennyire elterjedt. A nyelv lenyeléséről 1884 óta írnak az orvosok az epilepsziás és más rohamok kapcsán. Pár olyan ritka esetről is hírt adtak, amikor a páciens leharapta és lenyelte a nyelve egy részét. Aztán 1954 és 1991 között kezdték el ajánlani a kéz vagy egy tárgy behelyezését a szájba, hogy megakadályozzák a nyelv sérülését vagy lenyelését.

Sok esetben viszont a "nyelv lenyelése" kifejezés alatt azt értették, hogy a nyelv hátrafelé csúszik a torokban, és így elzárja a légutakat, nem pedig a szó szerinti lenyelését. Viszont a kontextusból kiragadva félreérthetővé vált a tanács  - olvasható a kanadai McGill Egyetem honlapján. Ma már viszont egyértelmű a tudomány álláspontja: anatómiailag képtelenség, hogy lenyeljük a saját nyelvünket, mivel nagyon jól van rögzítve.

Ez is érdekelheti

epilepszia

„Ott van a szemükben, hogy ennél borzalmasabb dolgot életükben nem láttak” - így él együtt Emma az epilepsziával

epilepszia

Epilepsziás roham: így segíthetsz a betegnek

epilepsziás roham

„Valaki segítsen, mert meghal a férjem!”

epilepsziás roham

„Minden külső beavatkozás sérülést okozhat” – így kezeld az epilepsziás rohamot

Ez a közhiedelem általában az epilepsziával kapcsolatban merül fel. A szemlélők ugyanis attól tartanak, hogy a roham alatt a beteg a nyelve miatt nem fog tudni levegőt venni, és megfullad. Azonban ilyen esetben semmiképpen sem szabad valamilyen tárgyat vagy az ujjunkat a rohamozó szájába tenni, mert ez veszélyes a segítőre és a betegre nézve is. A legfrissebb iránymutatások szerint a környezetet kell biztonságossá tenni: arrébb tenni a tárgyakat, hogy a rohamozó ne sérüljön meg még jobban, lazítani a szoros öltözékén, illetve segíteni neki, miután magához tér. A görcs elmúltával pedig stabil oldalfekvésbe kell helyezni.