A lobotómiát a huszadik század egyik legvitatottabb neurológiai beavatkozásának tartják, bár nagyon ritkán - és kimondottan súlyos esetekben - még a mai napig is alkalmazzák. A beavatkozás a portugál Egas Moniz nevéhez fűződik, aki korábbi majomkísérletek alapján úgy látta, hogy a homloklebeny kérgének elvágása az agytól könnyen kezelhetővé teszi a súlyos szkizofréniás betegeket. Leírta ugyanakkor azt is, hogy az agyi rész mesterséges leválasztásától a páciensek gyakran katatóniához hasonló állapotba kerültek. Jobb módszer azonban a negyvenes években nem volt az erőszakos rohamokkal járó betegek megfékezésére, a modern antipszichotikumok megjelenésére pedig az ötvenes évekig várni kellett.
A rizikós orvosi beavatkozást azonban nemcsak közveszélyes betegeken, de sokkal enyhébb viselkedési zavarok esetén is alkalmazták. Még az Egyesült Államok egykori elnökének, John F. Kennedynek a húgán is végrehajtották, ami miatt egész életére megnyomorodott - írja az Index .
Egy életre megnyomorították a Kennedy-lányt
Rosemary Kennedy szomorú élete szörnyű esettanulmánya ennek a vitatott neurológiai beavatkozásnak. A lány 1918-ban született a massachusettsi Brookline-ban, és fiatal korától problémás gyereknek számított a politikusdinasztiában. Csak nehezen tanult meg olvasni, orvosai epilepsziát és mentális betegségeket állapítottak meg nála. Később a lánynak hangulatváltozásai, dühkitörései voltak, amit csak fokozott, hogy úgy érezte, nem tud megfelelni a család elvárásainak. Ráadásul nagykorúsága után apja, Joe Kennedy egy szigorú intézetben taníttatta a lányt, aki folyton elszökdösött és a helyi kocsmákban férfiakkal flörtölt. A családi botrányoktól tartva a szigorú apa elrendelte, hogy lányán lobotómiát hajtsanak végre.
Két orvos, James W. Watts és Walter Jackson Freeman el is végezte a műtétet Rosemaryn, katasztrofális eredménnyel. Mindkét oldalon lyukat fúrtak a lány koponyájába, majd roncsolni kezdték a homloklebenyt, miközben a lánynak az "Isten áldja Amerikát" című dalt kellett énekelnie. Amikor az ének abbamaradt, az orvosok is befejezték a műtétet. Az apa hamarosan szembesült a lesújtó következménnyel: egy életre megnyomoríttatta lányát. Rosemaryből egy járás- és beszédképtelen, félig béna fogyatékos lett, aki a szobatisztaságot is elfelejtette.
Joe Kennedy a New York-i Craig House nevű intézetben helyezte el lányát. Rosie-nak újra meg kellett tanulnia járni, öltözni, tisztálkodni és beszélni, már amennyire állapota engedte. Mivel a lobotómia éppen a dührohamain nem segített semmit, két őr is került mellé. A család nem látogatta, mert Joe Kennedy senkinek, még saját feleségének sem árulta el, hogy hol van. Csupán húsz év után tudhatták meg, hogy hol él az akkor már 43 éves Rosemary. A lány hosszú, 86 éves kort élt meg, ebből 63-at agysérültként.
