„Az influenzaoltás összefüggésbe hozható a szíveredetű megbetegedések és halálozás csökkent kockázatával, ennek ellenére a szívproblémákkal élő emberek egy jelentős része nem oltatja be magát. A habozás egyik lehetséges oka pedig a vakcináció mellékhatásai miatti aggodalom” – mutatott rá dr. Alexander Peikert, a bostoni Brigham and Women's kórház posztdoktori kutatója az Amerikai Szív Társaság (AHA) közleményében. Peikert szerint azonban a legfrissebb kutatási eredmények alapján azt lehet mondani, hogy „az enyhe oltási reakciók valójában jót jelentenek”. „Ha ilyen tünetek tapasztalunk, nem kell tőle megijednünk. Nem szabad, hogy ez tartson vissza az oltástól” – hangsúlyozta a szakember.
Az influenzaoltás a szívbetegeket is óvja
Az Egyesült Államokból származó felmérések szerint a súlyos lefolyású influenza miatt kórházi kezelésre szoruló felnőttek fele a szívbetegek közül kerül ki, továbbá a fertőzést követő időszakban mintegy hatszor magasabb a szívroham kockázata. Arra vonatkozóan is születtek már tudományos bizonyítékok, hogy az influenzaoltás felvétele számottevően csökkenti a veszélyt. Mégis, a tengerentúlon a felnőttek csupán kevesebb mint fele oltatja be magát évről évre influenza ellen. Szintén amerikai felmérések azt mutatják, hogy a vakcina elutasításának leggyakrabban a mellékhatásoktól való félelem az alapja.
Peikert és munkatársai legújabb, az European Journal of Heart Failure című folyóiratban közölt tanulmányukban arra keresték a választ, hogy a szívbetegek körében mennyiben lehet megalapozott ez a félelem. Egy kísérlet keretében 157 egyesült államokbeli orvosi központ összesen több mint 5 ezer páciense körében vizsgálták az influenzaoltást követő reakciók előfordulását, valamint az elkövetkező három év halálozási adatait. A résztvevők mindegyike kórtörténetében szerepelt vagy szívelégtelenség, vagy korábbi szívroham. Egy részük sztenderd, más részük emelt dózisú oltóanyagot kapott influenza ellen. Mindent egybevetve a kutatók három influenzaszezon 7154 vakcinációjának történetét követhették nyomon.
Az enyhe oltási reakciók jót jelezhetnek
Az így kapott adatokból kiderült, hogy a kísérleti alanyok 37,8 százaléka tapasztalt valamiféle oltási reakciót, háromnegyedük enyhe panaszokat. A leggyakoribb mellékhatásnak az oltás helyén fellépő fájdalom bizonyult, amelyet az izomfájdalmakról és az általános rossz közérzetről szóló beszámolók követettek. Mindössze az oltási reakciók 2,9 százaléka volt súlyos, ami az összes beadott oltás 1,1 százalékát reprezentálta. Gyakoribbak voltak a mellékhatások a nők körében, valamint azoknál a betegeknél, akik korábban átestek szívrohamon. Ugyancsak nagyobb arányban érintették oltást követő panaszok a fiatalabb tesztalanyokat, a dohányosokat, illetve a túlsúllyal élőket.
A kizárólag az oltás helyére korlátozódó tünetek kapcsán rendkívül előnyös összefüggéseket lehetett kimutatni. Magyarán azok körében, akik enyhe oltási reakciókat tapasztaltak csupán, átlagosan 19 százalékkal alacsonyabb volt az elkövetkező három évre vonatkozó halálozás, valamint a szív- vagy tüdőpanaszok miatt kórházi kezelés előfordulása. Ezzel szemben a súlyos oltási reakciókról beszámoló betegek körében 68 százalékos kockázatemelkedést láttak a kutatók. Ez utóbbi adat arra utal, hogy az érintett csoport már eleve hajlamos lehetett az immunrendszer alulműködésére.
Összességében tehát valóban arra lehet következtetni, hogy önmagában az oltási reakciók nem feltétlenül jelentenek rosszat. Peikert ugyanakkor hangsúlyozta, hogy kutatási eredményeik kizárólag a szív-érrendszeri problémák szempontjából magas kockázati csoportba tartozó emberekre érvényesek, ennél fogva nem értelmezhetők a teljes népességre.
