A divatos hegyes orrú cipők teljesen eldeformálják testünk hordozóit, hiszen az ujjak képtelenek bennük elterülni, oldalirányban mozogni. A magas sarkú lábbelikben járó divatőrülteknek rossz hír: az ideális topánka a lapos, illetve sarok nélküli cipő, hiszen ezek hasonlítanak leginkább az ősi, a mezítlábas járáshoz. A négy centiméteresnél magasabb cipősaroknál a test súlyának nagyobb hányada a talp elülső részére és a lábujjakra hárul, az ujjakat összenyomja, az állandó magas sarok viselése pedig az Achilles-inat megrövidíti. Mit tegyenek azok, akik nem az egészségükre, hanem inkább a férfiak tekintetének vonzására ügyelnek? Legalább otthon járjanak mezítláb, végezzenek lábtornát. A testünk ellen elkövetett sokesztendős bűnöket évtizedek múlva sem tudjuk helyrehozni, előbb-utóbb, ha közlekedni akarunk, ortopédcipőkre kényszerülünk.
A lábujjak alkotják "a lánc utolsó láncszemét," megfelelő működésük helyreállítása elsősorban a láb megfelelő működésének helyreállításától függ. Amint a láb szerkezeti vonalbeállítása sikeres, akkor a testtartás javítására a lábujjak is jól reagálnak.
A lábunk különböző "problémákkal megáldva" hordja testünket. Egyik ismert betegség a bokasüllyedés, amikor a sarok befelé dől, súlyos esetben a belső lábszél és a boka a talajon fekszik, mintha saját lábunk mellett állnák. A bajt a laza szalagok okozzák, amelyek a lábboltozatot képtelenek stabilan megtartani, azután estére a láb elfárad, a talp rendkívüli mértékben sajog, s nem ritka az izomgörcs sem. Feltétlenül szükséges naponta lábfejtornát végezni, s olyan cipőt hordani, ami a lábat nem szorítja el, s mindehhez a lúdtalp, illetve a sarokfogós betét viseléséről se feledkezzünk meg.
"Gágogó" lúdtalp
Azután ott van a lúdtalp, a boka és a hosszboltozat süllyedésének lábfájdalommal járó súlyos formája. Lehet veleszületett, illetve szerzett. Ez utóbbi, amikor a hosszboltozatot nem sikerül helyreállítani. Nem ritka, hogy a kisgyerekeknél sokáig a szülők észre sem veszik, hogy csemetéjüknek igencsak jó lenne lúdtalpbetétet tenni a cipőjébe, mert iskoláskorban már fájdalomról panaszkodnak. Ebben az esetben is fontos a lábfejtorna, és persze a megfelelő cipő viselése.
A boltíves láb - másképpen magas rüszt - is megkeserítheti az ember életét, hiszen ilyenkor az ív legmagasabb pontján, a talp elülső részén és az ujjakon fájdalmat érezhetünk. Vélhetőleg a láb kisizmait érintő idegkárosodás vezet oda, hogy az ujjak úgynevezett karom-állásban, megmerevedve állnak a cipőben. Apropó: cipő. A boltíves lábnál a talp elülső részén, a láb külső szélén gyorsabban kopik a lábbeli. A szakirodalomban erről az olvasható, hogy a boltíves láb gyakran bénulás következménye, vagy az izomgyengeség első jele. Betétekkel az ujjpárna tehermentesíthető, de az ortopéd cipő sem igen kerülhető el.
Mint a legyező...
Ismert továbbá az úgynevezett terpeszláb is, amit gyakrabban harántboltozat-süllyedésként aposztrofálnak. Ekkor az ujjpárna, mint egy legyező kiszélesedik és szétterül, a láb harántboltozata pedig ellapul. A talpon és az ujjak területén fájdalom jelentkezik, az addig hordott cipő már nem jó, a talpon - a nyomásnak kitett helyeken - bőrkeményedés, tyúkszem keletkezik . Mit szépítsük, az ilyen lábra nem könnyű cipőt találni. A deformitást elsősorban az ujjpárna túlterhelése váltja ki, aminél az izom- és szalaggyengeség, a magas sarkú cipő komoly szerepet játszik. A bőrkeményedést, a tyúkszemet ne magunk próbáljuk eltávolítani, azt inkább szakemberre bízzuk. Sajnos gyakran az ortopéd betétek hordása sem enyhíti a kínt, sokszor a megoldás csak műtéttel lehetséges.
XIII.évf./4.sz.
