Milyen fajtái vannak az autoimmun izomgyulladásnak?
A gyulladásos izombetegségek közé elsősorban a polimiozitisz és a dermatomiozitisz tartozik. Előbbi több izom, leggyakrabban a felkar- és combizomzat gyulladását, fájdalmát, gyengeségét jelenti. Utóbbiban a "dermato-" a bőrt jelenti, vagyis az izombetegség mellett jellegzetes b őrtünetek is jelentkeznek. Vannak azután a betegségcsoportnak ritkább, speciális formái is. Ilyen a daganatokhoz (rákhoz) társuló miozitisz, az ún. zárványtestes miozitisz, a gyermekkori (juvenilis) forma és más autoimmun betegségekhez társuló (átfedő) miozitisz.
Hogyan alakul ki az izomgyulladás?
A miozitiszek autoimmun eredetűek. Jellemzőjük a harántcsíkolt izmok krónikus gyulladása, ami megfelel ő kezelés hiányában, fokozódó izomgyengeséghez vezethet. A betegség kialakulásában és tényezők egyaránt szerepet játszanak. Ezek hatására az immunsejtek aktiválódnak, és az izomrostok között - dermatomiozitiszben a bőrben is -, felhalmozódva gyulladás keletkezik. A gyulladás során termelt antitestek és gyulladásos fehérjék, valamint az izmot beszűrő sejtek hatására az izomrostok pusztulása következik be.
Milyen tünetek esetén gondoljunk izomgyulladásra?
A klinikai tüneteket elsősorban a testközeli (felkar, comb) végtagizomzat gyengesége és fájdalma vezeti. Reggel még normális lehet az izmok ereje, de a nap folyamán egyre romlik, és esetére jelentős izomgyengeség jelentkezhet. Problémát jelent a karok felemelése, a hajmosás , fésülködés, nehezebb tárgyak felemelése, mozgatása.
Az alsó végtagi izomzat gyulladása, gyengülése következtében a guggolásból, székről történő felállás, az ágyból kiszállás, később már a járás is gondot jelenthet.
Dermatomiozitiszben mindehhez jellegzetes bőrtünetek társulnak. Az ún. Gottron-papulák az ujjtövek ízületei felett jelentkező lilás foltokat jelenti. Ugyancsak vöröses-lilás elszíneződés jelentkezik a ruhakivágásnak (dekoltázs) megfelelően (nyaki vörösség) illetve a szájnyílás és a szemek körül. Utóbbi úgy néz ki, mintha a betegnek "monoklija" lenne.
Az izmok és a bőr mellett más szervek is megbetegedhetek, így ízületi gyulladás (artritisz), ritkábban szívizomgyulladás, a tüdőállomány gyulladása és kötőszövetes átalakulása, nyelészavar, Raynaud-szindróma (a kéz- és lábujjak rohamokban, általában hidegre jelentkező vörösödése, lilulása) jelentkezhetnek.
Milyen vizsgálatokkal lehet megállapítani a betegséget?
A fenti tünetek sokat segíthetek a betegség felismerésében. Emellett azonban az orvosnak speciális vizsgálatokat kell végeztetnie a diagnózis megerősítése végett.
Mindenekelőtt és elsősorban laboratóriumi vizsgálat szükséges. A kreatin-kináz (CK) és tejsav dehidrogenáz (LDH) enzimek fokozott termelése a miozitisz alapos gyanúját veti fel. Természetesen, mint a legtöbb gyulladásos betegségben, gyorsult vérsejtsüllyedés is észlelhető.
Immunológiai vizsgálattal speciális laboratóriumban kimutathatók azok az antitestek, melyek az autoimmun gyulladás velejárói. Utóbbiak nemcsak a diagnózist segítik, hanem a kimenetel (prognózis) szempontjából is fontosak lehetnek. Kimutatták ugyanis, hogy bizonyos autoantitestek gyakrabban jelzik bizonyos szervi érintettség fennállását, így ezen antitestek pozitivitásából következtetni lehet arra, hogy melyik klinikai típus vagy milyen szervi tünetek állhatnak fent.
Az izomkárosodást elektromos izomvizsgálattal ( elektromiográfia , EMG) is ki lehet mutatni. Ilyenkor bizonyos izmokba nagyon vékony tűket szúrnak, melyek elektromos jelet közvetítenek az izomból az értékelő készülékbe. Ez elektromos hullámok formájában ábrázolódik a képernyőn. A normál izomműködéssel szemben, a gyulladt, károsodott izom másféle alakú görbéket rajzol ki.
Végül igen fontos a gyulladás kimutatása szövettani vizsgálattal. Ehhez a leginkább érintett izomból kis szövetmintát vesznek, és a szövettan alapján a gyulladás, károsodás foka meghatározható.
A képalkotó eljárások között a mágneses rezonanciavizsgálat (MRI) alkalmas a gyulladt izomterületek feltérképezésére. Természetesen az említett szervi érintettség gyanúja esetén szükség lehet az ízületek (röntgen, ultrahang ), a szív (ultrahang, EKG ), a tüdő (mellkasröntgen, magas felbontású CT ), a nyelőcső (kontrasztanyagos vagy izotópos vizsgálat ), a Raynaud-jelenség (kapillármikroszkópia ) tanulmányozására.
Ugyancsak fontos, hogy daganathoz társuló miozitisz gyanúja esetén az általános tünetek (fogyás, étvágytalanság) mellett részletes daganatkutatást kell végeznünk.
