A jelenleg bevett gyakorlat szerint a tamoxifent öt évig alkalmazzák napi rendszerességgel. Ezzel a diagnózist követő tizenöt évben harmadával csökkenthető a halálozás aránya. Az új Atlas kísérletben a tamoxifen hatását vizsgálták abban az esetben, ha a betegek a diagnózist követő tíz évben végig szedik a gyógyszert. A kutatásban közel hétezer olyan ösztrogénérzékeny emlőrákban szenvedő nő vett részt, akik ötéves tamoxifenkúrájukat végezték. A résztvevők fele az öt év lejártával abbahagyta a kezelést, másik fele viszont további öt évig szedte a gyógyszert.
A kutatók eleinte nem tapasztaltak különbséget a két csoport között, de 10 év elteltével már kimutathatóvá vált a hosszabb kezelés nagyobb előnye. A halálozás kockázata a diagnózist követő második évtizedben tovább csökkent, így összesen a halálozási arány feleződéséhez vezetett. Az extra védelem nagy része a tízéves kezelési időszak végén jelentkezett.
A szakfolyóiratban közzétett kísérlet vezetője, Dr. Christina Davies, az Oxford Egyetem kutatója elmondta, hogy Nagy-Britanniában az emlődaganatos nők körülbelül háromnegyede szenved a betegség hormonérzékeny változatában. A mostani eredmények azt mutatják, hogy a tízéves tamoxifenkezelés nemcsak a gyógyszer szedése alatt, hanem a diagnózist követő második évtizedben is segít életeket menteni.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Legjobban: