Lebecsült veszély
Magyarországon a halálozási okok első helyét a szív és érrendszeri megbetegedések foglalják el, az elhunytak több mint fele, 54 százaléka ilyen jellegű kór miatt leli halálát. E megbetegedések egyik legfontosabb rizikófaktora, tünete a magas vérnyomás, a hipertónia. Vizsgálatok szerint ez a felnőtt lakosság jelentős részét, 15-35 százalékát érinti, és az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik: egy felmérés szerint például Szabolcs-Szatmár megyében a hatvan év felettiek 61 százaléka érintettnek bizonyult. Sajnos, mivel a hipertónia nem jár látványos tünetekkel, kirívó kellemetlenségekkel vagy fájdalommal, ezért a legtöbben nem foglalkoznak ezzel a súlyos veszéllyel: csak kevesekben tudatosul, mekkora kockázatot jelent, és még kevesebben törekszenek a rizikófaktorok csökkentésére.
Amin nem lehet változtatni
Vannak olyan körülmények, amelyek adottak, az érintettek nem tudnak változtatni rajtuk, de számukra különösen fontos figyelni a megemelkedett kockázatra. Ilyen rizikó maga az életkor is, hiszen a magasvérnyomás-betegség előfordulási gyakorisága az életkorral együtt nő. Egy amerikai felmérés szerint például, míg a harminc évnél fiatalabbak körében csupán három százalék a hipertóniás, a következő tíz évben az arányuk megháromszorozódik, majd a negyvenesek, ötvenesek között 18, illetve 38 százaléknyira nő. A 60-69 éveseknek már több mint a fele magas vérnyomásos, a hetvenesek 62 százaléka érintett, és nyolcvan év felettiek már 72 százalékban hipertóniásak. Jó tudni azt is, hogy bizonyos népcsoportokban, például az afrikai vagy indián eredetű populációban a hipertónia kétszer gyakoribb. Érdekes tapasztalatokat mutat a nemek aránya: fiatal korban a férfiaknál fordul elő többször, 55-64 éves korban ez a különbség kiegyenlítődik, majd a nőkben lesz gyakoribb az előfordulása. A megváltoztathatatlan rizikófaktorok közé tartozik a családi kórelőzmény is, pedig a hipertónia gyakorta mutat családi halmozódást. Egy hazai vizsgálat szerint az érintettek kétharmadánál volt kimutatható a családi előzmény, amikor valamelyik szülő, nagyszülő, testvér magas vérnyomású volt, esetleg halála is emiatt következett be. Ilyenkor tanácsos jobban figyelni, gyakrabban mérni a vérnyomást a családtagoknak is, és főként igyekezni kell elkerülni a rizikófaktorokat.
Ami rajtunk múlik
A kockázati tényezők legnagyobb része elkerülhető, kezelhető. Az egyik legfontosabb ebből a szempontból a normális testsúly megőrzése, az esetleges túlsúly csökkentése. A már említett hazai vizsgálatban résztvevő hipertóniások testtömeg indexének (BMI) átlaga igen magas, 28,65 volt, és minden korcsoportban kivétel nélkül meghaladta a túlsúlyos kategória 25-ös határértékét. Csupán a betegek kevesebb, mint egynegyedénél találtak normális értékeket, 35 százalék viszont az elhízott kategóriába tartozott. Az összefüggés nyilvánvaló: minél magasabb a BMI, annál valószínűbb a hipertónia kialakulása. A vértérfogat ugyanis a testsúly függvénye is, és minél nagyobb a testtömeg, annál több szövet igényel megfelelő oxigénellátást. Elhízást a szükségesnél, a felhasználtnál tartósan magasabb energia-bevitel, vagyis a helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód okoz. Ez is egyike az elkerülendő rizikófaktoroknak: a fizikai aktivitás hiánya is fokozza a vérnyomást, mert növeli a testtömeget.
Ide tartoznak azon állapotok, betegségek is, amelyek egészséges életmóddal jórészt elkerülhetőek lennének, de ha fennállnak, jelentősen növelik a magas vérnyomás kockázatát. Ilyenek például a zsíranyagcsere zavarai (magas vérzsír-értékek) és a cukorbetegség is. Mostanában kezdik feltárni a szakemberek az alvási légzéskimaradás (apnoe) és a magas vérnyomás összefüggéseit is. Ha ugyanis alvás közben hosszú ideig tartó légzésszünet alakul ki, komoly hipoxiás károsodások következnek be, amelynek során a vérnyomás jelentősen emelkedik. Így ha ilyen tünetek jelentkeznek, tanácsos utánajárni az okainak és lehetőség szerint csökkenteni a rizikót.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Gyilkos szokások
Sokan járulnak hozzá a vérnyomásuk emelkedéséhez néhány rossz, káros szokással is. Ilyen például a dohányzás, amelynek súlyos érkárosító hatása van. A dohányfüstben lévő vegyi anyagok ugyanis károsítják az érbelhártyát, mely elősegíti az LDL-koleszterin lerakódását az érfalakban, úgynevezett aterómák keletkeznek. A nikotin pedig érösszehúzó hatása miatt fokozza a szívizom terhelését.
Növeli a vérnyomást a túlzott sófogyasztás is. A sóérzékeny (NaK génhibás) emberek a túlzott sófogyasztásra só- és vízvisszatartással, a vértérfogat növekedésével reagálnak. Emellett a nátrium fokozza az adrenalin-receptorok érzékenységét is, ami a vérnyomásemelő hatású hormon megszaporodását eredményezi. Így válhat veszélyessé akár a sokféle sós rágcsálnivaló túlzott fogyasztása is.
A nagyobb mennyiségű alkoholt rendszeresen fogyasztók között gyakoribb a hipertónia. Bár az alkohol mértékletes fogyasztása csökkenti a vérnyomást (vizelethajtó és értágító hatása miatt), és a jó minőségű vörösbornak érvédő hatást is tulajdonítanak, de ezek a pozitívumok csak igen kis mennyiség fogyasztására vonatkoznak. Körülbelül napi 2-3 dl bornak megfelelő alkoholfogyasztás tekinthető határnak: az efeletti mennyiség már májkárosító hatású, csökkenti a védő HDL-koleszterin szintézisét és az agresszív LDL-koleszterin lebontását a májban. Idővel az alkohol súlyos szívizom-károsodást is okoz (alkoholos kardiomiopátia).
Jaj, az a stressz!
A folyamatosan stressz alatt élő emberek fokozottabban ki vannak téve a magas vérnyomásnak. A stressz ugyanis növeli az adrenalin és noradrenalin termelését, amelyek érösszehúzó hatásúak, ezért emelik a vérnyomást és a szívizom terhelését, emellett olyan mikrokeringési zavarokat okoz, melyek elősegítik az érelmeszesedést, ezáltal az érelmeszesedés által okozott hipertóniát. Ráadásul sokan úgy próbálkoznak a stressz oldásával, hogy a fentebb leírt rossz szokások valamelyikéhez folyamodnak: túl sok kávét isznak (naponta 4-5-nél több már emeli a vérnyomást), esetleg nassolgatással akarják eltelíteni, megnyugtatni az idegességtől remegő gyomrukat, vagy éppen rágyújtanak az aznapi, sokadik cigarettára. Ezek a módszerek legfeljebb rövid távon hatásosak, valójában azonban tovább növelik a bajt.
Legjobban: