A tb-támogatással is megvásárolható, digitális hallókészülékek többnyire rendelkeznek olyan fejlett zajszűrő és sípolást csökkentő rendszerrel, amelyek a páciens egyedi igényei szerint programozhatóak.
A hagyományos (analóg) hallókészülék mikrofonja a környező hangrezgéseket felveszi, majd elektromos árammá alakítja. A hangerősítő, válogatás nélkül, a beérkező elektromos jeleket felerősíti. Végül a hangszóró, az erősített elektromos jeleket ismét hangrezgések formájában sugározza. Sem a mikrofon, sem az erősítő nem válogat. A hallani kívánt beszéddel együtt a környező zajok is felerősödnek. Ez a magyarázata annak, hogy a zajok is erősebben hallhatóak. A másik zajforrás a hallókészülék erősítő rendszerének belső zaja. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy minden erősítő rendelkezik az alkatrészek elektromos tulajdonságaiból (hi-báiból) eredő minimális torzítással. Talán mindenki hallotta már valamilyen rendezvényen, hogy "súgnak" a hangszórók a kikapcsolt mikrofon ellenére is. Ezt nevezzük az erősítő zajának.
A digitális hallókészülékek olyan mikroelektronikai csúcstechnológiát jelentenek, amelyek képesek a hangokat apró elemeikre bontani a másodperc tört része alatt. Eközben képesek a hasznos hangokat a zajoktól szétválasztani. Képesek a beprogramozott hallásmérés eredménye szerint a hangokat felerősíteni, és újra hallható hangként a fülbe sugározni. Mindezt olyan gyorsan végzik el, hogy a felhasználó folyamatosan és azonnal, késés nélkül hallhatja a világot. A zajcsökkentés nem egyszerű feladat. A zaj nem minden esetben és nem mindenki számára jelenti ugyanazt. Gondoljunk a zongoristára és a szomszédjára. A zongorista hangokat hall, mert gyakorol hangszerén. A szomszéd ezzel szemben fáradtan hazatérve csendre vágyik. A zongora hangját zavaró zajnak ítéli meg. A hangjelenség ugyanaz. Egyik esetben zaj, másikban hang. A zaj, tehát az a hangjelenség, amely nemkívánatos az adott pillanatban.
A digitális hallókészülékek belső zaja azonosítható, így kiküszöbölhető. A külső zajforrások közül jó néhány köny-nyen azonosítható (utcai forgalom, gépek zaja stb.). Ezek a zajok mindenki számára zavaróak és nemkívánatosak. A zajvédelem célja, hogy a zajos környezetben is megfelelő beszédmegértést biztosítsunk a hallókészüléket viselő számára. Sok digitális készülék rendelkezik előre beállított szituációs programokkal, melyek közül a felhasználó választhat (zene, társaság, utcai közlekedés).
A digitális hallókészülékek ára ma még magas, de a bennük rejlő többlet nyilvánvaló. A gyors fejlesztés várhatóan az árak csökkenésével is jár majd. XI.évf./12.sz.
