Míg korábban főleg a mellékvese és az agyalapi mirigy betegségeit diagnosztizálták a Kortizol-szint eredményével, addig a mai zaklatott világban egyre inkább a mentális egészség kapcsán kerül fókuszba.
Mi az a Kortizol?
Közismert nevén "stresszhormonnak" hívják, és valójában egy létfontosságú szteroid hormon, amely a mellékvesékben szintetizálódik. Az agyban található hipotalamusz és agyalapi mirigy szabályozza a termelését és felszabadulását. Rendkívül kiemelt szerepe van a szervezet stresszre adott válaszrendszerében, vagyis a mindennapi életünk igen fontos mozgatórugója.
Miből mérik a Kortizolt?
A laboratóriumi mérésekhez vér, 24 órán át gyűjtött vizelet, sőt nyálminta is alkalmas. Ez utóbbi, igazán kényelmes és modern, ráadásul otthon is egyszerűen elvégezhető.
Mit mér a vizsgálat?
A kortizol egy stresszhormon, amely viszont szerepet játszik a fehérjék, lipidek és bizonyos szénhidrátok működésében is.
Befolyásolja a vércukorszintet, a vérnyomást, és részt vesz az immunrendszer szabályzásában. Koncentrációja a vérben, általában egy napi ritmus szerint változik. Kora reggel tetőzik, majd a nap folyamán csökken, és éjfél körül éri el a legalacsonyabb szintjét.
Mikor indokolt a Kortizol vizsgálat elvégzése?
Kortizol vizsgálatot abban az esetben végeznek, ha valakinek túlzott Kortizol termelésre utaló tünetei vannak, például:
- magas vérnyomás
- magas vércukorszint
- elhízás
- sérülékeny bőr
- lila csíkok megjelenése a hason
- izomsorvadás és gyengeség
- csontritkulás
A vizsgálatot nők esetében például akkor is végzik, ha rendszertelen a menstruáció, vagy megnövekedett az arcszőrzet. Gyermekeknél pedig, ha fizikai fejlődése, testmagassága elmarad az átlagtól.
Hogyan készüljünk a Kortizol vizsgálatra?
Vérvétel: A mi dolgunk ekkor a legegyszerűbb, hiszen csak a karunkat kell nyújtani. A mintavétel során a vénából vesznek vért.
Ha vizeletből készül:
Kicsit nehezebb ügy, hiszen 24 órás vizeletgyűjtés szükséges hozzá. Ez elég riasztó azok számára, akik még sohasem csináltak ilyet, de ha betartjuk a szabályokat, akkor könnyen átvészeljük a kezdetben borzasztó gondolatokkal kapott mintavételi útmutatót.
Mit tegyünk:
- A vizeletgyűjtés első napjának reggelén a hólyagot teljesen ki kell üríteni.
- Ettől kezdve minden vizeletet a mellékhelyiségben elhelyezett tartályba kell gyűjteni – 24 órán át.
- A mennyiséget pontosan mérni kell, ezért javasolt egy használaton kívüli mérőpohárba (konyhai eszköz, amelyet nem használtunk és utána eldobható) engedni a vizeletet, majd a mért mennyiséget egy papírra feljegyezni. A vizeletet ezután a gyűjtőedénybe kell önteni.
- 24 óra elteltével a papíron szereplő mennyiségeket össze kell adni, és felírni a 24 órás vizeletürítés pontos mennyiségét.
- A gyűjtőedényből lévő vizeletből többnyire egy kevés mennyiségre van szükség a laboratóriumban, ezt egyeztetni kell a vizsgálatot kérő orvossal. A vizeletes pohárra a nevünket, dátumot, születési dátumot, és a 24 órás vizeletgyűjtés pontos mennyiségét írjuk rá. Jelöljük a vizsgálat nevét is.
- Ha nincs lehetőségünk azonnal a laboratóriumba szállítani, tároljuk hűvös helyen.
Nyálminta: A nyálminta vétele többnyire otthon történik. Az orvos meghatározza, hogy pontosan melyik órákban történjen a minta levétele.
Mintavétel:
Általában ez egy egyszerű tampont kapunk, egy tartálynyi folyadékkal, amit a laboratóriumban átadnak.
Bár a mintavétel egyszerű és kényelmes, fontos betartani a kapott szabályokat:
- A vizsgálat előtt 30 percig ne egyen, igyunk, és ne mossunk fogat
- Mossuk és szárítsuk meg a kezünket.
- Nyissuk ki a csövet, és hagyjuk, hogy a tampon a szánkba essen anélkül, hogy a kézzel megérintenénk.
- Forgassuk a tampont a szájban, vagy tartsuk a nyelv alatt körülbelül 2 percig, amíg át nem áztatja a nyál.
- Tegyük vissza a tampont a műanyag csőbe anélkül, hogy megérintenénk, majd zárjuk le a csövet.
- Amint az összes időpontban megtörtént a mintavétel, adjuk le a laboratóriumban, vagy tároljuk hűtőszekrényben illetve hűvös helyen.
