A magyar lakosság több mint fele szív- és érrendszeri betegségben hal meg. Akár néhány óra alatt képes halált vagy maradandó károsodást okozni a szívinfarktus, ami többek között a magas vérnyomás, a stressz, az elhízás és a mozgásszegény életmód következtében alakul ki. Az egészséges életvitellel a legtöbb (szív)betegség megelőzhető, mérsékelhető, de mi a teendő, ha már megtörtént a baj?
Infarktus esetében vérrög zárja el a koszorúereket, így a szív nem jut kellő mennyiségű oxigénhez. Ezért érzi a szívinfarktusos beteg úgy, hogy nem kap levegőt, szédül, izzad, és a keringés zavara miatt kisugárzó fájdalom lép fel a kar, has, és az állkapocs irányába.
Mivel a szívroham esetében kisebb-nagyobb izomterület hal el, ami a ritmuszavaron keresztül szívelégtelenséghez vezethet, mielőbb el kell kezdeni az újraélesztést!
Bár a szívmasszázzsal a keringés fenntartható, a ritmuszavart nem lehet mechanikusan megszüntetni, ehhez mindenképp defibrillátor szükséges.
A szív kamrai ritmuszavara már a néhány percen belül leadott elektromos ütéssel megszüntethető. Ugyanis a félautomata defibrillátor meghatározott erejű (200-360 J) és lefutású elektromos ütést ad az ingerületnek, így az ütést követő ún. elektromos csendben aktiválódik a szív saját ingerületvezető rendszere, és beindul a normál ingerképzés. Ennek sikeréhez nagy mennyiségű foszfát szükséges, melynek mennyisége a kamrafibrilláció (a kamra izomrostjainak önkéntelen, rövid ideig tartó összehúzódása) alatt igen gyorsan fogy, tehát az idő múlásával gyorsan csökken a defibrillálhatóság esélye is.
A félautomata defibrillátor további előnye, hogy képes nagy biztonsággal felismerni a fibrillációt, irányítani a további teendőket, hangutasításaival pedig nemcsak orvosi képzettséggel rendelkezők tudják használni, hanem bárki, aki egy pár órás képzésben részt vesz.
A társadalmi kezdeményezések hatására szerencsére egyre több közhivatalt, munkahelyet, és bevásárlóközpontot szerelnek fel életmentő defibrillátorral, elkerülve ezzel a korai halálozásokat és az egészségügyi károsodásokat.
