"Kirívó jelensége a budapesti hangversenytermeknek az a bosszantó és hangulatrontó tömeghisztéria, amely a szimfóniák és szonáták egyes tételei között észlelhető. Alig hangzik el a tétel záróakkordja és alig válik el a zongorista keze a billentyűktől, felszabadulnak az élettani zörejek: általános köhögés, tüsszentés, krákogás észlelhető" - írta a rejtélyes "dr. W. A." a Magyar Nemzet című lapba 1958. február 16-án.
Dr. W. A.-ról nem sokat tudunk, ő viszont sokkal többet tudott a krákogásról: szerinte a krákogás nemcsak a művészt zavarja, hanem "értelmetlen szokás", mivel reflexről van szó, amit úgysem lehet "időzíteni megfelelő pillanatra". Vagyis Dr. W. A. is megkülönböztette a komoly krákogást attól, amit egyszerűen csak rossz szokásnak tartott. A "szimfonikus" krákogás az ideges krákogás egyik válfaja szerinte. Vannak tehát olyanok, akik szüntelenül, minden ok nélkül köszörülik a torkukat. Ám ez nem jó szokás, "mert idővel a sok krákogás váladéktermelésre izgatja a garat nyálkahártyáját és a műkrákogás most már szükségletté válik, vagyis eredeti céljának, a váladékeltávolításnak szolgálatába szegődik. A túl sok műkrákogásból valódi hurut lesz!"
Nem egészséges a krákogás. De miért?
Vagyis a "nem valódi" krákogók magukat sodorják bajba. A rejtélyes, hatvan évvel ezelőtti levélíró megállapításait a modern tudomány is megerősíti. Így a HáziPatika.com korábbi cikkében is megírtuk. "A krákogás legtöbbször azért alakul ki, mert valami irritálja a garatot vagy a légutakat. Egyes embereknél azonban berögződött rossz szokás csupán." Tehát a krákogás tényleg nem egészséges.
Hogy miért egészségtelen, arról dr. Balázs Boglárka, a János Kórház specialistája írt 1991-ben a Magyar Fonetikai Füzetek 23. számában megjelent tanulmányában: a pára úgy tisztítja a levegőt, hogy magához köti a cirkuláló porszemeket. Ám ha nem elég párás a levegő, akkor a "száraz levegőjű környezetben élő ember légúti nyálkahártyáján koncentrálódott nyák található, amely az élettani működéshez nem megfelelő, másrészt az egyén torkában fájdalmat, kaparó érzést, bizonytalan jellegű panaszokat és rekedtséget okoz". Balázs szerint "a száraz nyálkahártya úgy működik, mint olaj nélkül a motor".
Akinek száraz a torka, rászokik a torokköszörülésre. Márpedig a krákogás a hang tisztaságát is rontja. "A hangszalagok hátsó harmadának rendszeres és erőszakos -összedörzsölése« a hangszalagzáró izmok kifáradásához és ezzel fokozatosan súlyosbodó rekedtséghez vezet" - írta Balázs.
Felgyülemlett váladék: ilyenkor sem a krákogás segít
Torkunk irritációjakor általában a felső légutakat érintő megbetegedés áll a háttérben. A nátha és a torokgyulladás során például a felgyülemlett orrváladék egy része visszacsurog a garat felé, így csak krákogással tudunk megszabadulni ettől. Ám ilyenkor sem ez a valódi segítség. Sokkal előnyösebb, ha a légutakban lerakódott váladékot valamilyen köptető, "nyákoldó" szer segítségével előbb "felszakítjuk", majd aztán kisebb köhögéssel (és nem mély, erőltetett köhögési rohamokkal) megszabadulunk a lerakódásoktól, váladéktól. Különben a krákogással csak túlerőltetjük légzőszerveinket, ami éppen betegség esetén nem túl okos dolog.
Fontos tudni, hogy a krákogás hátterében komoly, akár súlyos betegségek is állhatnak. Éppen ezért tartósan előforduló krákogás esetén ki kell vizsgálni, milyen kórkép rejtőzik a jelenség hátterében.
Ki vizsgálja ki?
Ma már az is lényeges, hogy ne csak fül-orr-gégész vizsgálja a krákogás okait, hanem gasztro-enterológus is. A tünetek mögött sokszor könnyen kezelhető, de nem gégész, hanem belgyógyász által gyógyítható betegség áll: a refluxról van szó. (Ilyenkor a nyelőcsőbe kerül a gyomorsav, amely "kimarja" az ottani érzékeny szöveteket.)
Erről már húsz éve írt az Orvosi Hetilapban az ajkai kórház főorvosa, dr. Kereszti Gedeon. Vizsgálatai azt mutatták, hogy az úgynevezett GORB (gastro-oesophagealis reflux betegség) típusú refluxban szenvedő pácienseinek 44 százaléka panaszkodott krákogásra is. Kereszti megállapította: ha a GORB gégepanaszokkal jár, akkor az alapbetegség (tehát a reflux) kezelésével javulnak és megszűnnek e gégepanaszok is. "A gége kiszáradásának megakadályozására bő folyadékfogyasztást és a környezet levegőjének párásítását javasoljuk, azonkívül köptetőket rendelhetünk" - állapította meg a reflux kezelésekor a szakorvos.
Sokszor a krákogás még súlyosabb kórképet jelez, bizonyos típusú daganatos megbetegedések is okozhatnak ilyen tünetet, ezért szintén két irányban fontos vizsgálódni e tekintetben is. Fül-orr-gégészek és belgyógyászok együttműködésére van sok esetben szükség. Ha pedig a krákogáshoz nehézlégzés és köhögés is társul, akkor krónikus obstruktív tüdőbetegségre (COPD) kell gyanakodni.
A dohányzás és alkoholfogyasztás egyaránt kiválthat krákogást, mivel károsítják a gége nyálkahártyáját. A poros környezetben dolgozók is fokozott veszélynek vannak kitéve.
Végül említünk egy különleges esetet, amit Dollinger Gyula, a híres sebészprofesszor írt le 1936-ban. Az Orvosi Hetilapnak a saját esetéről számolt be. Ebben "tejrekedtségnek" nevezte az önmagán tapasztalt jelenséget.
"Amennyire visszaemlékszem, gyermekkorom óta a hangom mindig fátyolozott volt. Hogyha egynéhányat krákogtam, akkor némileg feltisztult" - fogalmazott Dollinger. "Hogyha nem is beszéltem, akkor is egy állandó inger a garatomban a gége magasságában folyton ismétlődő krákogásra ingerelt". Végül rájött arra, hogy rekedtsége szoros kapcsolatban áll a tej és tejtermékek használatával. Egyes tejtermékek pár perc alatt, mások egy-két óra múlva okozták nála ugyanezt a hatást. Ahogy abbahagyta ezek fogyasztását, a kellemetlen tünetek is megszűntek.
