Az ízületi kopás - más néven arthrosis - világszerte a legelterjedtebb ízületi megbetegedés, és az egyik leggyakoribb probléma az időseknél. Bár tipikusan az 50 feletti korosztályban nő meg az előfordulása (75 éves kor felett pedig már szinte mindenkit érint), a probléma egyre gyakrabban jelentkezik már a 20-as és 30-as éveikben lévőknél. Összességében Magyarországon minden negyedik-ötödik ember szenved miatta valamilyen mértékben. Miért ilyen gyakori ez a betegség, és mit tehetünk a megelőzésért?
Miért érint ennyi embert az ízületi kopás?
Ízületeink akkor maradnak egészségesek, ha a porcokat megfelelő mértékben képes táplálni a szervezetünk. Az évek múlásával azonban a porc vérellátása csökkenni kezd, ami miatt a porcréteg vastagsága is lecsökken, minősége romlik, és kevésbé lesz ellenálló. Az életkor ezért kétségtelenül komoly szerepet játszik az ízület kopási folyamataiban, és mivel az orvostudomány fejlődésének köszönhetően Magyarországon is évről évre nő a születéskor várható élettartam, így az arthrosis is egyre több embert érint majd a közeljövőben.
Mégsem a kor az egyetlen tényező, ami árthat a porcok egészségének. A kopás először azokban az ízületekben jelentkezik, amelyek a leginkább terhelésnek vannak kitéve, leggyakrabban a térdben, csípőben és a kezekben jelentkezik először a fájdalom. Emiatt azoknál az élsportolóknál, akik már egész fiatalon a testük határait feszegették, várhatóan az ízületi kopás okozta panaszok is jóval hamarabb jelentkeznek. A fiatalabbaknál legnagyobb arányban térdízületnél jelentkező kopást diagnosztizálnak, amely a sportolóknál általában a legkomolyabb megterhelésnek van kitéve. Az ízület a komolyabb sportsérülések - például keresztszalag szakadás - miatt is károsodhatnak, ami a kopási folyamatot is felgyorsítja.
A túlsúly is komoly szerepet játszik a kopás kialakulásában, az egészségesnél nagyobb testsúly ugyanis jelentős plusz terhet jelent a térdízületeknek. Friss kutatások szerint Magyarország Európa legkövérebb országa, de világszinten is a negyedik helyen áll, a tizenévesek csaknem harmada túlsúlyos vagy elhízott, tízből hat érintett pedig felnőttként is súlytöbblettel küzd. Ennek ismeretében nem csoda, ha az ízületi panaszok is egyre égetőbb problémát jelentenek itthon. Ilyen esetben a kezelés fontos módja a súlycsökkentés, de ennek módját és mértékét is csak a kezelőorvos határozhatja meg. Egy nagy tömegű ember kardióedzés közben ugyanis még tovább terheli az érintett részt, ami további károsodásokat eredményezhet.
Hogyan kerüljük el?
A porckopás egy hosszú, sokszor évtizedekig húzódó folyamat, ami sokáig tüneteket sem okoz. Első tünetként merevségérzet, és enyhe fájdalom jelentkezhet a végtagban, az ízület meg is dagadhat. A tünetek rendszerint a nagyobb fizikai megerőltetés után, illetve a nap végén erősödhetnek fel, de jellemzően a hideg, nyirkos idő sem tesz jót ilyenkor. Egy idő után a panaszok odáig fajulhatnak, hogy az már a beteg mozgását is korlátozza, a fájdalmai pedig mindennapossá válnak.
Az első és legfontosabb kezelési, és megelőzési mód is az ízület tehermentesítése, például a már említett testsúlycsökkentéssel. A súlykontrollban is kiemelt szerepe van a rendszeres, állapotunknak és edzettségünknek megfelelő sportolásnak is, ami nem hogy károsítja, de segíti is az ízületeink egészségét.
A sportolás az izmokat is megerősíti, amelyek így erősebb támaszt képesek nyújtani az ízületeknek. Kiváló izomerősítő, de ízületeket kímélő mozgásforma például az úszás vagy a jóga. Emellett akár egy lassabb kocogás, és egy hosszú séta is hozzájárulhat a porcok, és az egész szervezetünk egészségéhez.
Az sem mindegy, hogy mi kerül az asztalunkra. Az egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakat, mérsékelt mennyiségű sovány húst és sok zöldséget, gyümölcsöt tartalmazó diéta nem csak a súlyunkat segít megőrizni, de az ízületek egészségét és "fiatalságát" is segít megőrizni.
A csontok és ízületek egészségét szűrővizsgálatokon is ellenőrizhetik, például ultrahangos vizsgálattal, amely az inak, szalagok és rostos porcok állapotát is felfedi. Ötvenéves kor felett érdemes legalább egy-két évente felkeresni az orvost emiatt.
