Magyarok százezreit érinti az inkontinencia, sokan azonban inkább tudomást sem vesznek a problémáról. Úgy érzik, ciki beszélni róla, így orvoshoz se fordulnak. Pedig a vizeletcsepegés kivizsgálására többféle módszer is létezik, és van olyan is, amely egyáltalán nem kellemetlen.
Kérj segítséget!
Sokan próbálják otthoni módszerekkel orvosolni a vizeletcsepegést: nem erre a célra készült intim vagy tisztasági betétet használnak, pótfehérneműt és törlőkendőt visznek magukkal mindenhová, vagy akár legrosszabb esetben ki sem mozdulnak otthonról. Fontos tudni azonban, hogy az inkontinenciának nincs egészséges mértéke, tehát ha egyszer is előfordul, segítséget kell kérni a háziorvostól, urológustól vagy nőgyógyásztól, hiszen a probléma eredményesen kezelhető!
Így zajlik a vizsgálat
Azt, hogy mekkora mértékű inkontinenciáról beszélünk és milyen kezelés oldaná meg a problémát, többféle módszerrel ki tudják deríteni. A Pécsi Urológiai Klinika összesítése alapján a szakember kérhet vizelési naplót; végezhetnek kérdőíves kikérdezést; fizikális, vizelet- és ultrahang vizsgálatot; illetve úgynevezett betét/pad-tesztet is.
A teszt lényege, hogy a páciensnek 5 deci folyadékot kell meginnia, majd egy előre lemért speciális betétet viselnie meghatározott ideig, és közben bizonyos – vizeletcsepegést kiváltó – tevékenységeket végeznie (például séta, lépcsőzés, felállás-leülés, köhögés, helyben futás, folyó víz melletti kézmosás). Ezt követően leveszik és megmérik a betét súlyát, így kiderül, mennyi vizelet távozott. Így felmérhető, mekkora a szivárgás mértéke, illetve már diagnosztizált betegek esetében lehetővé teszi a kezelés eredményességének nyomon követését.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Legjobban: