Amikor idén júniusban megjelentek az első beszámolók, miszerint egy olcsón elérhető szteroid hatóanyag, a dexametazon hasznos lehet a COVID-19 terápiájában súlyos tünetek jelentkezése esetén, a tudósok és klinikusok még óvatosságra intettek. Ennek oka, hogy nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték annak igazolására, hogy a dexametazonnak - és egyéb hasonló szteroidoknak - valóban fontos szerepe lehet az új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta megbetegedés kezelésében. Mint azonban azt Gordon Dent, az angliai Keele Egyetem gyógyszerésze a The Conversation oldalán megjelent cikkében írja, a WHO friss tanulmánya éppen erre a kérdésre tett pontot azáltal, hogy több korábbi kutatás, illetve mintegy 1700 beteg adatait feldolgozva kimutatta: a kortikoszteroidok valóban javítják a túlélési esélyeket. Egészen pontosan azon súlyos beteg páciensek körében, akiket a három vizsgált kortikoszteroid (dexametazon, hidrokortizon és metilprednizolon) valamelyikével kezeltek, négy hét leforgása alatt 32 százalékos volt az elhalálozási arány, míg a placebót kapó kontrollcsoportban 40 százalékos.
Mik azok a kortikoszteroidok?
Az elnevezésben szereplő szteroid kifejezés némiképp megtévesztő lehet - mutat rá írásában a brit szakember, hozzátéve, hogy a kortikoszteroidok nem úgy működnek, mint a tesztoszteronderivatívok, azaz az egyes testépítők által teljesítményfokozásra használt anabolikus szteroidok. A kortikoszteroidok családjába tartozó gyógyszereket hosszú évtizedek óta alkalmazzák olyan betegségek kezelésében, amelyek gyulladásos állapot eredményeként jelentkeznek. Ilyenkor az immunrendszer vagy túlzottan hevesen reagál valamilyen behatoló tényezőre, vagy a szervezet saját sejtjeit támadja meg. A WHO tanulmánya a legerőteljesebb terápiás hatást a hidrokortizon esetében mutatta ki a COVID-19 kapcsán. Ezt a hatóanyagot ugyancsak régóta alkalmazzák különböző gyulladásos állapotok esetén, legyen szó éppen egy enyhe ekcémáról vagy egy súlyos gyulladásos bélbetegségekről , de hormonális zavarok, például az Addison-kór kezelésében is hasznos.
Voltaképpen a hidrokortizon elnevezés nem mást takar, mint a kortizol nevű stresszhormon gyógyszerként való használatát. Hasonlóan ugyanis más kortikoszteroidokhoz, ez is a kortizol működését utánozza a szervezetben. Elsősorban a sejtekben lévő receptorfehérjékre hat, amelyek aktiválódva a sejtmagban tárolt DNS egy specifikus régiójához kötődnek, így bekapcsolva egyes gének kifejeződését, vagy éppen ellenkezőleg, meggátolva azt. A kortikoszteroidok célpontját jelentő gének egy része az úgynevezett citokinek termeléséért felelős. A citokinek apró fehérjék, amelyek az immunsejtek közötti jeltovábbítást végzik, szabályozva a fellépő immunválaszt. A gyógyszercsoport másik célját pedig olyan gének jelentik, amelyek a citokinek működéséhez fontos receptorok előállításához szükségesek. Nagyon leegyszerűsítve tehát a kortikoszteroidok csökkenthetik mind a szervezetben termelődő citokinek mennyiségét, mind azok hatékonyságát.
Miért hasznosak a kortikoszteroidok?
A citokin kifejezés sokak számára ismerősen csenghet, hiszen gyakran lehetett hallani az elmúlt hónapok során, amióta kitört a koronavírus-pandémia. Egészen pontosan a citokinvihar szóval találkozhattunk a korábbiaknál gyakrabban, mivel ez a jelenség áll szoros kapcsolatban a COVID-19 jelentette súlyos légzőszervi megbetegedéssel. Valójában arról van szó, hogy az immunrendszer túlpörög, és túl nagy mennyiségben állítja elő ezeket a jelvivő fehérjéket, ami aztán a kelleténél erősebb gyulladásos reakciót generál. Az így kialakuló duzzanat, illetve a felgyülemlő folyadék és fehérvérsejttömeg már károsíthatja a szöveteket. Amennyiben pedig mindez a légzőszervrendszerben történik, a légutak falának duzzanata és a tüdőben felgyülemlő folyadék révén súlyos légzési nehézségeket idézhet elő. A citokinvihar ezen felül a test egyéb részeit is hasonló módon veszélyezteti, legrosszabb esetben pedig akár több szerv elégtelenségét okozhatja.
Logikusan következik tehát, hogy a COVID-19 és egyéb olyan betegségek esetén, amikor a fellépő citokinvihar miatt súlyos állapotba kerülhetnek a páciensek, potenciális célpontot jelentenek a gyógyszeres kezelés szempontjából a citokinek és citokinreceptorok termelődéséért felelős gének. A mostani világjárványban is emiatt kerültek a figyelem, illetőleg a már létező és használatban lévő hatóanyagokkal foglalkozó vizsgálatok középpontjába a szteroidok.
Fontos hatóanyagok, de nem csodaszerek
Visszatérve a WHO tanulmányára, meglepő módon mind a hirdokortizon, mind a dexametazon esetében viszonylag alacsony dózis mellett mutattak ki számottevő terápiás előnyt. Az adagolás emelése ugyanakkor már nem hozott további javulást a halálozási arány tekintetében. Ugyancsak érdekes, hogy az egyébként erősebb szteroidnak számító metilprednizolon kevésbé bizonyult hatékonynak a súlyos állapotú COVID-19-betegek kezelésében, mint a hidrokortizon - igaz, ezt az összefüggést csak egy kisebb tanulmány vizsgálta.
Mindez persze fontos kérdéseket vet fel a szteroidok immunszuppresszív hatásával kapcsolatban. Miközben ugyanis a gyulladás fontos tényező számos betegség esetében, addig egyben a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezés egyik kulcsfontosságú összetevője is. Magyarán az immunrendszer működésének legyengítése segíthet elkerülni az életveszélyes citokinvihart, de gyengíti a szervezet vírusfertőzéssel szembeni védekezését is. Jól látható tehát, mennyire kritikus jelentőségű, hogy az orvosok megtalálják az ideális egyensúlyt a gyulladáscsökkentés és az immunvédekezés gyengítése között a hidrokortizonhoz hasonló gyógyszerek használatakor. Arról már nem is beszélve, hogy egy kínai tanulmány szerint a szteroidok hatására a koronavírusos betegek védtelenebbé válnak a bakteriális fertőzésekkel szemben is, ennél fogva meghosszabbodhat az az idő, amelyet kórházban kell tölteniük.
Bármennyire is biztatóak tehát a kortikoszteroidok súlyos tünetekkel küzdő COVID-19-betegeknél való alkalmazását vizsgáló kutatások eredményei, semmiképpen sem beszélhetünk teljes mértékig kockázatmentes lehetőségről. Alapos mérlegelést igényel tehát a kezelőorvosok részéről, hogy a várható haszon miként viszonyul a potenciális veszélyekhez e gyógyszerek bevetése kapcsán.
A világon jelenleg 130 különböző vakcina fejlesztése zajlik, ezek közül pedig körülbelül 30 tart a klinikai fázisban. Minderről bővebben olvashat társoldalunk, az nlc.hu cikkében .
