Sokan azok közül, akik a 2009-es H1N1 influenzavírus idején elhaláloztak, az influenza mellett tüdőgyulladásban is szenvedtek. Egy friss tanulmány, mely az mBio nevű internetes újságban jelent meg, a két fertőzés halálos kombinációjának próbált utánajárni.
A 2009-es adatokból kiderült, hogy a H1N1 vírus 34 halálos áldozata közül minden másodiknál bakteriális fertőzést találtak a tüdőben, ami árulkodó jel volt arra nézve, hogy a két fertőzés erősíti egymást. Az amerikai Allergiás és Fertőző Betegségek Nemzeti Intézete, valamint a Rendszerbiológiai Intézet munkatársai egereken végeztek kísérleteket, melyek során néhány rágcsálót a szezonális influenzavírussal, néhányat pedig a 2009-es vírussal fertőztek meg. Kis idő elteltével egyes egereket még a Streptococcus pneumoniae nevű baktériummal is megfertőztek, amely a tüdőgyulladás egyik leggyakoribb oka.
Azoknál az egereknél, amelyek csak az egyik influenzavírussal fertőződtek meg, ugyanazok a tünetek jelentkeztek, mint az emberek esetében, és valamennyien életben maradtak. A szezonális influenzával és tüdőgyulladással fertőződött rágcsálók tüdejében jelentkeztek szövetkárosodások, de itt sem volt halálos áldozat. Ezzel szemben, azok az egerek, amelyek a tüdőgyulladás mellett a 2009-es vírust is elkapták, kivétel nélkül elpusztultak, és mint később kiderült, komoly tüdőkárosodást szenvedtek. A vizsgálatok kiderítették, hogy az utóbbi csoportba tartozó egereknél jóval súlyosabb károsodás történt a hámszövetekben, aminek következtében nagyobb tér nyílt a káros baktériumok számára.
Keith Klugman, az Emory Egyetem munkatársa úgy véli, hogy a fenti ismeretek sokat segíthetnek az influenzajárvány kezelésében, hiszen ha a bakteriális fertőzést sikerül megállítani, akkor elkerülhető, hogy halálos következményekkel járjon az influenza. A Streptococcus ellen ráadásul már létezik védőoltás, így egy megelőző oltásprogrammal elejét lehet venni annak, hogy egy influenzajárvány halálos áldozatokkal járjon együtt.
