Mint a Semmelweis Egyetem közleménye kiemeli, a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) a világ legtöbb országában a legfontosabb, úgynevezett nozokomiális fertőzéseket kiváltó, kórházi bakteriális kórokozónak számít. Igen sok fertőzéses megbetegedés kialakulásáért, valamint nagyszámú halálesetért felelős. Míg a kórokozó néhány törzse (illetve ezek közeli rokonai) úgynevezett klónokként széles körben elterjedtek és számos országban előfordulnak, mások csupán kisebb földrajzi területen találhatók meg. Az egyes klónok elterjedése sem állandó: képesek egymást adott területről kiszorítani, a széles körben elterjedt sikeres klónok jelenléte pedig egyes országokban az MRSA-arány emelkedéséhez vezetett.
Az említett folyamatok alól Magyarország sem volt kivétel, ahol az 1990-es években az úgynevezett "magyar klón" MRSA-törzsek voltak jelen, és ebben az időben a kórokozó előfordulási aránya alacsony maradt. A 2000-es évek elejétől ugyanakkor az országban egyre inkább tért nyertek az úgynevezett New York-Japán és dél-német törzsek, ami az MRSA-előfordulásának jelentős emelkedéséhez vezetett. Az évtized második felében egy rövid átmeneti csökkenés volt megfigyelhető a hazai MRSA-arányban, majd egy újabb nemzetközi klón megjelenésével az előfordulás ismét emelkedni kezdett.
"A jelenség hátterét a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének munkatársai az Országos Epidemiológiai Központ bakteriológiai osztályának együttműködésével tisztázták" - emeli ki a közlemény.
A kórházi fertőzésekből izolált baktériumokat egyre több antibiotikumot tartalmazó táptalajon szaporították mesterségesen, és egyidejűleg mérték szaporodásukat, illetve életképességüket. Ahhoz, hogy az egyre emelkedő koncentrációjú antibiotikum jelenlétében is túléljenek, a baktériumoknak meg kellett változtatni genetikai felépítésüket - mutációkat kellett kifejleszteniük, ami azonban lassította szaporodásukat. A kutatók a baktériumok genomjának nukleinsav-elemzésével követték a mutációk bekövetkeztét. Ezzel mintegy lekicsinyítve, a laboratóriumban modellezték a nagy járványokat kiváltó klónok viselkedését, és a genetikai elemzésekből e klónok jövőbeni változására is következtetni lehet.
Bebizonyították, hogy a fluorokinolon típusú antibiotikumokkal szembeni rezisztencia kialakulása az egyes MRSA-törzsekben különböző mértékű életképesség-csökkenéshez vezet, ami befolyásolja szaporodásuk gyorsaságát. Legújabb kísérleteikben hasonló tendenciákat figyeltek meg a szintén súlyos kórházi fertőzéseket kivál
tó Klebsiella-törzsek, illetve egyes anaerob (csak oxigén hiányában szaporodóképes) baktériumok esetén is.
Azok a törzsek (illetve klónok), amelyeknek a fluorokinolon típusú szerekkel szembeni rezisztencia kifejlődése során nagymértékben csökkent az életképessége, nem tudnak széles körben elterjedni. A legtöbb MRSA-klón ebbe a csoportba tartozik. Az a néhány klón viszont, amelyek szaporodási képessége csak kismértékben csökken a fluorokinolon-rezisztencia kialakulása során, könnyen terjednek, más klónokat képesek kiszorítani és az előbbieknél jóval magasabb előfordulási arányt érnek el.
"Az MRSA-arány ismételt emelkedését csak egy újabb, még gyorsabban szaporodó, életképesebb klón megjelenése tud létrehozni, ami megmagyarázza a Magyarországon megfigyelt valamennyi járványügyi változás hátterét. A vizsgálati eredmények nemcsak azért jelentősek, mert tisztázzák az MRSA-klónváltás és előfordulási arány okait, hanem azért is, mert új törzs megjelenése esetén az alkalmazott módszerrel megállapítható, hogy várhatóan mekkora életképesség-csökkenést fog elszenvedni magas szintű fluorokinolon-rezisztencia kialakulása esetén és ezáltal előre meg tudjuk állapítani veszélyességét és az elterjedését megelőző intézkedéseket is ennek megfelelően hozhatjuk meg" - hangsúlyozza a dokumentum.
A kórházi fertőzéseket okozó mikroorganizmusok viselkedésének új aspektusairól tudományos ülésen számolnak be jövő csütörtökön, a rendezvényre május 31-én, 10.30-kor kerül sor a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri Elméleti Tömbjében.
