A prosztata rákos daganata kezdetben sokszor tünetmentes, és a korai tünetek sem kifejezetten jellegzetesek. A legtöbb férfi fejében legfeljebb a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás gondolata fordul meg, ha gyakori vizelési ingert, vizeletürítési nehézséget vagy szakaszos vizelést tapasztal – írja lapunkhoz eljuttatott közleményében Dr. Med. Habil. Buzogány István PhD, az Urológiai Központ – Prima Medica urológusa.
Hogyan lehet felismerni a prosztatarákot?
„Jelenleg Magyarországom nincs az emlő- vagy a vastagbéldaganatokhoz hasonló szervezett szűrési program a prosztata esetében a rosszindulatú daganat időben történő felismerésére. Csak azok a férfiak kerülnek vizsgálatra, akik önszántukból keresik fel e célból orvosukat, vagy más okból zajlik náluk urológiai vizsgálat, és ennek kapcsán történik meg a szűrésük. Prosztatarák szempontjából átlagos kockázati csoportba tartozó férfiak esetében 45 éves korban tanácsos elkezdeni a szűrést. Normál esetben prosztatadaganat szempontjából alacsony kockázati csoportba sorolható egyéneknek évente ajánlott a szűrővizsgálatokat ismételni, ettől gyakrabban csak kiemelt esetekben van szükség a megjelenésre” – foglalta össze a szakember.
A rákos sejtek által termelt prosztataspecifikus antigén (PSA) egy vérből kimutatható marker, amely jó biztonsággal jelzi a daganat jelenlétének veszélyét. A PSA normál értékét az első vizsgálat során a betegek kora szerinti bontásban kell értékelni. Az európai (kaukázusi rasszba tartozó) férfiak esetében a PSA normál értéke:
- 49 éves korig 2,6 ng/ml alatti,
- az 50-59 éves korosztályban 3,5 ng/ml alatti,
- 60-69 éves korban 4,5 ng/ml alatti,
- míg a 70-79 éves korosztályban 6,5 ng/ml alatt van.
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a PSA-vizsgálat érzékenysége csupán 60 százalék körüli. Ez azt jelenti, hogy sok esetben előfordulhat álpozitív eredmény, tehát tényleges daganat nélküli emelkedett érték. Hasonlóképpen jelentkezhet álnegatívitás is, amikor a biztosan meglévő daganatot sem jelzi a marker.
„Vannak, akik a magasabb PSA-értékből azonnal prosztatarákra következtetnek, holott ez nem ennyire egyszerű. Alapvetően a PSA két típusát vizsgálják a laborban: a szabad (free) PSA-t és a teljes (total) PSA-t, illetve azok arányát, amelyet PSA indexnek neveznek. A teljes PSA szintje nagy ingadozást mutathat, de általában a teljes PSA-hoz mérten magasabb szabad PSA alacsonyabb prosztatarákrizikót jelent, de fordítva is igaz az összefüggés. Mindemellett a PSA-szintet több más tényező (például a vizsgálat előtti 5 napon belüli kerékpározás, lovaglás, nemi közösülés, prosztatagyulladás) is befolyásolja, így az adott eredmények még nem jelentik feltétlenül a daganat jelenlétét” – mondja Buzogány doktor.
Hozzáteszi, ha mégis gyanú merül fel, mindenképpen tovább kell vizsgálni a beteget fizikális és képalkotó vizsgálattal. A kiszűrt esetekben szövettani mintavétel alapján mutatható ki a daganat és állapítható meg a daganatot felépítő sejtek rosszindulatúságának foka. Ez utóbbit fejezi ki a Gleason-pontszám, amely pontosítja a daganat veszélyességének mértékét. A Gleason-pontszámot szövettanász szakember állapítja meg.
A prosztatarák tünetei a különböző stádiumokban
Felmerül a kérdés, hogy vajon a beteg tünetei mutathatnak-e összefüggést a prosztatarák stádiumával. Nos, a szakember rövid válasza az, hogy nem lehet egyértelmű kapcsolatot felállítani a tünetek és a klinikai stádiumok között. Ugyanakkor a rizikócsoportok szerint vizsgálva már lehetséges összefüggést találni a tünetek és a daganatveszély között.
Rákmegelőző állapot
Ebben a fázisban a férfiak jellemzően semmilyen feltűnő panasszal nem találkoznak. Csak a rizikócsoportokba tartozók szűrése alkalmával gyanúsnak minősülő betegek szövettani mintavétele során mutatható ki elváltozás. Ilyen szövettani eltérés a prosztata intraepiteliális neopláziája (PIN), amely alacsony vagy magas veszélyességű is lehet, valamin az atípusos kis, mirigyes szövetszaporulat (ASAP), amelynél a szöveti eltérések a mirigyállomány korai átalakulására utalnak. Fontos, hogy ezek még nem daganatok, de rákmegelőző állapotnak tekintendők. Bizonyos irodalmi becslések szerint a férfiak közel felénél 50 éves korra kialakulhat ez az állapot.
A prosztata rákos elfajulása
A férfiak a prosztatarák kialakulásának kockázata szempontjából három veszélyeztetettségi csoportba sorolhatóak.
Alacsony rizikójú csoport:
- nincs a családban a felmenők (apa, nagyapa) vagy testvérek között prosztatarákos beteg
- 50 év alatti életkor
- nem dohányos
- csak mértékletes alkoholfogyasztás
- egészséges táplálkozás, helyes diéta: nem fogyaszt sok vöröshúst, zsírt, ugyanakkor sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó, rostban és vitaminokban gazdag étrenden él
- testsúlya korának megfelelő, sokat és rendszeresen mozog
Ezeknek a férfiaknak nincsenek jellegzetes tüneteik. Egy részük már tapasztalhat gyakori, sürgető, akár éjszaka is többször jelentkező vizelési ingert, vizeletürítési nehézséget, esetleg szakaszos vizelést. Sokan ezt a kor természetes velejárójának, vagy a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás tünetének tekintik.
Közepes rizikójú csoport:
- pozitív családi anamnézis: prosztatadaganat elődfordult a felmenők (apa, nagyapa) vagy testvérek között
- 50 év feletti kor
- túlsúly
- mozgásszegény életmód
- dohányzás és rendszeres alkoholfogyasztás
- magas zsírtartalmú és fehérjében gazdag étrend
- rendszertelen szűrővizsgálatok
A tünetek még ilyenkor is leginkább a prosztatamegnagyobbodás okozta panaszokra utalnak. Akkor válnak kifejezettebbé, ha a daganat nagyobb mérete fokozottabb nyomást helyez a húgycsőre, akadályozva a vizelet kiáramlását.
Magas rizikójú csoport:
- valamennyi, a közepes rizikójú csoportnál felsorolt kockázati tényező
- genetikai mutációk a családban (BRCA1, BRCA2, Lynch-szindróma)
- afroamerikai származás
- hormonális tényezők (magas tesztoszteron- és dihidro-tesztoszteron-szint, emelkedett IGF-1-szint, inzulinrezisztencia, magas leptinszint)
- vegyi anyagokkal való érintkezés (arzén, kadmium, égéstermékek)
- krónikus, nem kezelt prosztatagyulladás
A tünetek ebben a csoportban sem igazán jellegzetesek, de ha jelen vannak, akkor még fokozottabban figyelmeztetőek lehetnek a beteg további kivizsgálására nézve.
A kockázati csoportok felosztása
A prosztatarák – miután MRI, majd biopsziás mintavételt követően szövettani vizsgálat is igazolta – különböző kockázati csoportok szerint osztható fel. Megkülönböztetünk alacsony, közepes, magas és nagyon magas kockázati csoportot. Ez a felosztás azonban elsősorban a terápiás irányvonal megválasztásában nyújt segítséget, illetve a későbbi prognózis megítélése szempontjából bír jelentőséggel. A tünetek nem karakterizálják ezeket a csoportokat, de a betegség klinikai stádiumát jelezhetik. A súlyos vizelési képtelenség, véres vizelet, véres ondóürítés, éjszakai izzadás, normális életvitel mellett jelentkező hirtelen fogyás, esetleg társuló csontfájdalmak ugyan nem specifikus tünetek, de mindenképp óvatosságra és fokozott éberségre intenek.
Összességében tehát érdemes komolyan venni az időben elkezdett, rendszeres urológiai szűrést. Különösen lényeges a betegek rizikócsoportba sorolása és annak figyelembevételével a vizsgálatok időben történő elkezdése. Buzogány doktor rámutat: fontos és követendő ajánlás, hogy 45 éves kor felett évente szükséges megjelenni urológus szakorvosnál, még tünetmentesen is. Az enyhébb-súlyosabb vizelési tünetek okát pedig fontos tisztázni, hiszen a prosztatarák sokáig ugyanolyan panaszokat okozhat, mint a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás. A prosztatarák gyógyulási esélyei a korán felfedezett és kezelt esetekben a legjobbak.
