Látott már szemüveges hajléktalant? - kérdezte az utóbbi hetekben több ismerősétől is Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régiójának elnöke. A megkérdezettek a fejüket csóválták: hajléktalanok nem szoktak szemüveget hordani. Szatyrot, kabátot igen, így a hideg idő közeledtével esetleg takarót vagy hálózsákot is magukra vesznek, no de szemüveget? Honnan is vennének?
A látás világnapja alkalmából tegnap hajléktalanok számára tartottak ingyenes szemészeti szűrővizsgálatot a János Kórházban. A betegeket utcai szociális munkások toborozták, mintegy kétszáz jelentkezőt írtak össze előzetesen, őket mikrobuszokkal szállították a kivizsgálásra. A kórházban felírt szemüvegeket - melyeket az intézmény optikusa a következő két hét során munkadíj felszámítása nélkül készít el - a szeretetszolgálat fizeti és kézbesíti gazdáiknak.
- Nincs a szememnek semmi baja, csak a kezem nem elég hosszú - tartja kinyújtott karral a jelentkezésnél kapott lapot egy szakadt bőrkabátban érkezett férfi. Társai azonban nem vevők a poénra, némán sorakoznak a szemnyomást mérő készülék előtt. Ritka, hogy orvos vizsgálja őket, mintha régebbi életük elevenedve fel egy kis időre. Betegnek lenni, orvoshoz járni, gyógyszert és szemüveget íratni - csupa olyan tevékenység, ami normális, tervezhető életet, otthont és biztonságot feltételez. A hajléktalan nem betegeskedik, csak szenved, nem gyógyul, csak túlél. A vizsgálat ezért különleges alkalom. Egy opálos szemű, megbecsülhetetlen korú férfi a szemfenéktükrözés után egy gondosan élére hajtogatott újságot vesz elő a szatyrából, és Szigeti Zoltán osztályvezető főorvos kezébe nyomja. Ez az ő ajándéka.
Egy torzonborz férfi nemes egyszerűséggel közli, hogy a piros vonal alatti betűk közül egyet sem lát, az utcán is inkább csak az ismerős foltok alapján tájékozódik. A vizsgálaton túlesett hajléktalanok az utolsó asztalon a választható kereteket próbálgatják. Az 57 éves Bakó György keskeny fazonút szeretne, a lehető legvékonyabbat kéri. Nem a divat miatt, szabadkozik, de csak akkor tud vigyázni a szemüvegre, ha összehajtva befér a zsebébe, és a hajtókát is rá tudja gombolni. Az utcán élő ember ugyanis mindig mindenét magával viszi, amit letesz valahová, az olyan, mintha már nem is lenne.
Bakó Györgynek egyébként van már egy szemüvege, esténként az egyik utcai lámpa fényénél egy sorstársától kapott orvosi krimiket szokott vele olvasni, de csak addig, míg nem fájdul meg a feje. A szemüveget ugyanis a kukában találta, és mint a vizsgálaton kiderült, egyáltalán nem neki való. Mégsem dobja el, hiszen ez kipróbáltan befér a zsebébe, meglesz később is.
Két hét múlva több tucat szemüveges hajléktalant láthatunk majd a főváros utcáin. Persze nem valószínű, hogy bárkinek is feltűnnek, hiszen Budapesten tízezernél is többen lehetnek. Vecsei Miklós, az értük felelős miniszteri megbízott szerint az utóbbi években egyre több közöttük a fiatal, a roma és a súlyosan beteg ember.
Október 15-én a legtöbb távfűtéses lakásban bekapcsolják a fűtést. Az utcán éjszakázók számára is megkezdődik a "szezon": ettől a naptól a Máltai Szeretetszolgálat egyik intézményéből sem küldik el az oda bekopogtató embereket. Akkor sem, ha van rajtuk szemüveg, akkor sem, ha nincs.
