Stacy Littlechild, az intézmény végzős biológus hallgatója két tanulmány elkészítésében is közreműködött: az egyik egy olyan ragasztóanyagot mutat be, mely segít a szaruhártya felületének megóvásában, a másik pedig a vegyület megkötésének molekuláris folyamatait írja le. Előbbi már megjelent az Investigative Ophthalmology & Visual Science című szakfolyóiratban, utóbbit pedig ugyanott publikálják hamarosan.
Az orvosi szaknyelvben LASIK-ként (Laser-Assisted In Situ Keratomileusis) említett lézeres látáskorrekciós eljárás lényege, hogy újraformálja a szaruhártyát, azaz a szem külső rétegét, amely segít a fókuszálásban. Az operációt világszerte több ezer páciensen elvégezték már, akik ennek hála megszabadultak a szemüveg vagy kontaktlencse viselésének terhétől.
A műtét során egy apró léket ejtenek a szaruhártyán, így a lézer a belső szövetek egy részének eltávolításával oldja meg a dioptriák okozta problémát. A léket végül visszahelyezik, s a felszíni nyomás a helyén tartja azt. "A szaruhártya regenerálódási képessége korlátozott, tehát nem gyógyul meg teljesen a beavatkozás után" - mondta Gary Conrad, a Kansasi Állami Egyetem biológiai karának professzora, Stacy Littlechild konzulense.
"Normális esetben ez nem okoz gondot, ám ha nagy erejű ütés éri a szemet, például sportolás közben vagy egy autóbaleset alkalmával, akkor az érintett rész fölszakadhat. Ezen állapot révén szennyeződés juthat a szaruhártya alá, így azonnali orvosi beavatkozás kell, ami akár transzplantáció is lehet" - magyarázta Conrad professzor. "A szaruhártya átültetése ambuláns rutinműtét, de mindent meg kell tennünk, hogy elkerüljük a szükségessé válását" - tette hozzá.
Az első kutatásnál Littlechild tüskéscápák és nyulak szaruhártyáin tesztelte a speciális ragasztóanyag erősségét. Fölfedezte, hogy a fibrinogénből, riboflavinból és kötőfehérjékből álló, természetes lebomlású ragasztó a szoláriumban használatos UV-fény segítségével hozza a legjobb eredményt. "Ezzel csökkenthető vagy akár meg is szüntethető a lézeres szemműtét utólagos kockázata. Reménykedünk benne, hogy használatával az operáción átesetteknek nem lesz többé szükségük mechanikai hatás miatti szaruhártya-átültetésre" - nyilatkozta a fiatal kutató.
A második tanulmányban a ragasztó hatásért felelős molekuláris folyamatokat elemezte a végzős biológus hallgató. Kimutatta, hogy kovalens és cink-alapú nem kovalens kötések egyaránt szerepet játszanak benne.
Az eredmények segítségével tovább fejleszthető a ragasztóanyag, amelynek egyéb felhasználási lehetőségei is adódhatnak az emberi testben. "Reális esély van rá, hogy a szaruhártyához hasonló felépítésű szöveteknél sikerrel lehessen alkalmazni" - bizakodik Littlechild. Az izmokat a csontokhoz kötő ínak például ilyenek. Az ínszövetek lassan gyógyulnak a véredényekkel való csekély behálózottság miatt, míg a szaruhártya egyáltalán nem tartalmaz véredényeket.
